Esztergom vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Esztergom vármegye (1910)
Esztergom vármegye címere
Esztergom vármegye címere

Központ Esztergom
Népesség
Népesség 87 651, 1910
Nemzetiségek magyarok (81%)
németek (11%)
tótok (8%)[1]
Földrajzi adatok
Terület 1 076  km2
Térkép
Esztergom.png
Esztergom vármegye térképe
Esztergom county map.jpg
Esztergom vármegye domborzati térképe

Esztergom vármegye (latinul: Comitatus Strigoniensis, németül: Graner Gespanschaft; olaszul: Strigonio) közigazgatási egység volt az egykori Magyar Királyság területén. A 13. századtól 1867. április 15-ig a mindenkori esztergomi érsek volt a vármegye főispánja.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Esztergom vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Esztergom központtal. [2]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Esztergom vármegye a Duna mindkét partján feküdt. Határai északon Bars, keleten Hont és Pest-Pilis-Solt-Kiskun, délen és nyugaton Komárom vármegye voltak. 1077 km²-es területével az ország legkisebb vármegyéje volt.[3]

Esztergom vármegye földje a Duna bal partján többnyire 107–150 m magas termékeny lapály, melyen csak Farnad és Magyar-Szölgyén, valamint Béla és Kőhid-Gyarmat vidékén emelkednek hullámos dombok (egészen 276 m magasságig). A Duna jobb partja többnyire hegyes. A vármegye délkeleti részében a Pilis hegycsoport végső nyúlványai ágaznak szét.

Legmagasabb emelkedései, a Dobogó-kő (700 m) és a Keserűshegy (641 m) a vármegye határán vannak, s kiváló természeti szépségeket rejtenek magukban. E hegyek nyúlványai egészen a Dunáig ereszkednek, melynek völgye Esztergom és Dömös közt gyönyörű völgyszorossá válik. E hegységnek a Duna felé eső végső magaslatai az esztergomi Vaskapu (406 m) és a Zamárhegy (308 m). Lejtőiket azelőtt gazdag szőlők fedték, melyek azonban ma már tetemesen meggyérültek. A Pilis hegység ágazatait nyugat felől a Csévi völgylapály választja el a dorogi hegyektől (Gete 457 m, Henrik-magaslat 340 m), melyek gazdag széntelepeket rejtenek magukban. Azokon túl hullámos térség terül el a Gerecse hegységig, melynek legmagasabb csúcsa (Gerecse, 633 m) még a vármegye területén emelkedik. A vármegye főfolyója a Duna, mely azt nyugat-keleti irányban ketté hasítja. Bal felől a Garamot veszi fel, mely a vármegye területén a Kétyi-vízzel és a Párizsi-csatorna vizével gyarapodik. A jobb oldalról jelentékenyebb mellékvize nincs a Dunának, mocsarak azonban úgy a bal parton (Búcs és Muzsla közt), mint a jobb parton (Esztergomtól délre) kísérik a folyamot. Ásványforrások csak Esztergomban fakadnak gyógy- és ivóvízre lehűtve, 22 °C-os hévizei igen keresettek csúzos és ideges betegségekben.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakóinak száma 1881-ben 72 166 fő, 1891-ben 78 378 fő volt. A 10 évi szaporulat 6212 fő, vagyis 8,61%, amely alapján egy km²-re 70 lélek jutott, így Esztergom a sűrűbben lakott vármegyék közé tartozott.

A lakosok közül 62 505 (79,7%) magyar, 8941 (11,4%) német és 6432 szlovák (8,2%) volt. Ebből a magyarság 10 évi szaporulata 5206 fő, vagyis 9,1%. A magyarság a Duna bal partján lakott legsűrűbben, a jobb parton németekkel és szlovákokkal keverve.

Hitfelekezet szerint 65 677 római katolikus, 588 evangélikus, 9135 református és 2939 izraelita lakta a vármegyét, foglalkozás szerint pedig: értelmiségi 2291 (ebből 653 kereső, a többi eltartott), őstermelés 48 020 (ebből 20 096 kereső), bányászat és ipar 18 925 (ebből 7322 kereső), járadékosok 1414 (ebből 766 kereső), napszámosok 5773 (ebből 3326 kereső).

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Deák Ferenc utcai, új vármegyeháza

A vármegye ipara leginkább a bányászatra szorítkozott. Ezenkívül említendő a lábatlani, piszkei és nyergesújfalui cementgyár, az esztergomi téglagyárak, ugyanott néhány kisebb ipartelep (vas- és rézöntő, bőrgyár, szeszgyárak), továbbá a bátorkeszi szeszfőző, a nyergesújfalui téglagyár, a párkányi keményítő- és csirizgyár.

A kereskedelem főcikkei a gabona, a bor, a szőlő és a gyümölcs, továbbá a bányák (márvány, kőszén) és gyárak (cement, szesz) terményei voltak. Ipartestület és kereskedelmi társulat csak Esztergomban állt fent. A közlekedés főere a Duna volt, melyen különösen a márványbányák termékeit szállították Budapestre, továbbá a m. k. államvasutak pozsony–budapesti vonala, melyből a vármegye területén a csatai szárnyvonal ágazik ki, végül az almás–esztergomi h. é. vasút. A vármegye területét érintő vasúti vonalak hossza 78 km volt. A gőzhajózást a Dunán a Dunagőzhajózási Társulat tartotta fenn, azonkívül Esztergomból a m. k. államvasút megállójához csavargőzös közlekedett, a Garamon élénk tutajozás folyt. A kiépített állami utak hossza 32,6 km, a törvényhatósági utaké 246,9 km volt. 1895-re készült el a Budapest–Esztergom-vasútvonal, melynek hossza 46 km és melyet a miniszter 1893. decemberben engedélyezett. A vasút 6 250 000 forintba került. Esztergom és Párkány között a Cathry vállalkozó 1895-re építette fel az állandó Mária Valéria hidat.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Járási beosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye a Duna által elválasztott két járásra oszlott, melyeknek 1886-tól volt állandó székhelye (addig a főszolgabíró mindenkori lakhelyét tekintették annak):

A trianoni békeszerződés következtében a Párkányi járás 1920-tól Csehszlovákiához tartozott, Esztergom és az Esztergomi járás pedig Komárom és Esztergom k.e.e. vármegye része lett. 1938-44 között, amikor az első bécsi döntés folytán Esztergom megye az északi részével kiegészülve ismét önállóan működött, a korábban a Párkányi járásba tartozó Kicsind a szomszédos Bars és Hont k.e.e. vármegye része lett, ahonnan 1940-ben Bajta, Garamkövesd és Leléd községekkel együtt csatolták Esztergom vármegyéhez.

Városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Esztergom a legrégibb szabad királyi városok közé tartozott, így kívül esett a vármegye hatáskörén. 1876-ban azonban, amikor a szabad királyi városok nagy részével együtt megszűnt önálló törvényhatóságként működni, Esztergom rendezett tanácsú várossá alakult, illetve 1930-tól a jogállás átnevezésével megyei város lett a rangja.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hoefnagel mester metszete Esztergomról 1595. Fent balra: Bakócz Tamás esztergomi érsek címere. Jobbra Szatmári György esztergomi érsek[4] címere
Hoefnagel mester metszete Esztergomról 1595. Fent balra: Bakócz Tamás esztergomi érsek címere. Jobbra Szatmári György esztergomi érsek[4] címere

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://kt.lib.pte.hu/kep/kt06042201/kt06042201_0_0_3_pg_22.png
  2. Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  3. Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék újjáépítése Trianon után
  4. A kassai polgárból lett pécsi püspök: Szatmári György

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai sorozat)
  • Tóth István 1962: Szemelvények 100 esztendő politikai történetéhez. József Attila Megyei Könyvtár Jubileumi Évkönyve 1952-1961, 69-90.
  • Csonka-Magyarország közigazgatási helységnévtára (1943)
  • A Pallas nagy lexikona

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koordináták: é. sz. 47° 47′ 28″, k. h. 18° 44′ 21″