Jász-Nagykun-Szolnok vármegye története
| Jász-Nagykun-Szolnok vármegye | |||
 | |||
| Az egykori Vármegyeháza épülete Szolnokon | |||
| |||
| Fennállás | 1876-1949 | ||
| Ország | Magyar Királyság | ||
| Főbb települések | Szolnok Jászberény Törökszentmiklós Tiszaföldvár | ||
| Népesség | |||
| Népesség | ismeretlen | ||
| Nemzetiségek | 99% magyarok 0,5% németek 0,3% szlovákok 0,2% egyéb | ||
| Vallás | katolikusok, reformátusok | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 5251 km² | ||
| Térkép | |||
 | |||
| Jász-Nagykun-Szolnok vármegye térképe | |||
.jpg) | |||
| Jász-Nagykun-Szolnok vármegye domborzati térképe | |||
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye (németül: Komitat Jaß-Großkumanien-Sollnock, latinul: Comitatus Jazyga et Cumania Maior et Szolnokiensis) közigazgatási egység volt 1876 és 1950 között a Magyar Királyság alföldi részében. A mai Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területe nagyrészt megegyezik vele. Központja szintén Szolnok volt.
Földrajz[szerkesztés]
Jász-Nagykun-Szolnok megye teljes területe az Alföld része volt.. A vármegye területe mindenhol síkság, északról dél fele lassan mélyült el. A tengerszint fölötti magasság mindenhol 87-120 méter között változott. Fontos folyói a Tisza, a Zagyva, a Tarna, a Körös, a Berettyó voltak. A vármegye éghajlati szempontból igen száraz, forró nyarak is enyhe telek voltak.
Északról Heves vármegye, keletről Hajdú, Bihar és Békés vármegyék, délről Békés és Csongrád vármegyék, nyugatról pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye határolta.
Történelem[szerkesztés]
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 1876-ban alakult meg a Hármas kerület két alkotórészének, a Jászságnak és a Nagykunságnak, illetve az addig Heves és Külső-Szolnok vármegye déli felét alkotó egykori Külső-Szolnok vármegyének az összevonásával. A trianoni békeszerződés nem érintette a vármegye területét. Az 1950-es megyerendezés során a megye területe kis mértékben módosult: a Tiszától bal partján fekvő, addig Heveshez tartozó Tiszafüred és környéke Jász-Nagykun-Szolnok megye része lett és néhány község kölcsönös átcsatolásával kiigazították Békés megyével közös határát.
Lakosság[szerkesztés]
A vármegye lakossága a 19. század vége felé ugrásszerűen kezdett nőni:
- 1870-ben 258 553 lakosa
- 1881-ben 278 443 lakosa
- 1891-ben 318 475 lakosa
- 1896-ban 318 553 lakosa volt
Nemzetiségi szempontból 1896-ban:
Közigazgatás[szerkesztés]
Járási beosztás[szerkesztés]
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye a megalakulásától 1923-ig öt, azután hat járásra oszlott. 1886-tól volt a járásoknak a vármegye által kijelölt állandó székhelye,[1] addig a főszolgabíró mindenkori lakhelye számított a székhelynek.
A megye járásai az alábbiak voltak (zárójelben 1886 utáni állandó székhelyeik).
- Jászsági alsó járás (Jászapáti)
- Jászsági felső járás (Jászberény)
- Tiszai alsó járás (Tiszaföldvár)
- Tiszai felső járás (Kenderes, majd 1895-től Kunhegyes)
- Tiszai közép járás, (Tiszaroff, majd 1908-tól Törökszentmiklós)
- Központi járás (1923-tól, székhelye Szolnok)
Meg kell jegyezni, hogy az 1890-es évekig a járások elnevezésének többféle változatával is lehetett találkozni, mint Alsó jászsági járás vagy Alsó-jászsági járás.
Városai[szerkesztés]
A vármegyében megalakulásakor kilenc rendezett tanácsú város volt. Közülük azonban 1886 és 1895 között három lemondott a többletterhekkel járó rangról, így 1895-től a megyében csak hat város volt. Jász-Nagykun-Szolnok azonban így is egyike volt a legtöbb várossal rendelkező vármegyéknek.
- Jászberény
- Karcag
- Kisújszállás
- Mezőtúr
- Szolnok
- Túrkeve
- Jászárokszállás (1886-ig)
- Kunhegyes (1893-ig)
- Kunszentmárton (1895-ig)
A vármegye főispánjai[szerkesztés]
A vármegyét 1876-ban szervezték, a király 1876. június 19-én szentesítette az ezt kimondó törvényt, s augusztus 8-án nevezték ki az első főispánt.[2] 1950-ben a tanácsrendszer bevezetésekor a főispáni tisztség megszűnt, feladatkörét a megyei tanácsok végrehajtó bizottságának elnökei vették át (megyei tanácselnök).[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 1886. évi XXI. törvénycikk (a törvényhatóságokról). [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 19.)
- ↑ Seres Péterné: Jász-Nagykun Szolnok megye kialakítása. Szolnok: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár. 1975. 45. o.
- ↑ Szolnok megye közigazgatásának története a tanácsrendszer bevezetése után. Archontológia (2018. február) (Hozzáférés: 2023. március 13.)
Források[szerkesztés]
- Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjainak listája Archiválva 2016. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk[szerkesztés]
