Rendezett tanácsú város

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A rendezett tanácsú város (rövidítve: r.t. város) a magyar közigazgatásban 1870 és 1929 között a városok egyik jogi kategóriája volt.

Létrejöttük[szerkesztés]

Az ún. községi törvények (1870:42.tc., 1871:18.tc. és 1886:22.tc.) folyományaként azokból a mezővárosokból és kisebb szabad királyi városokból, amelyeknek nem volt gazdasági erejük önálló törvényhatóság alkotására (mint a törvényhatósági jogú városok), rendezett tanácsú városok jöttek létre. Ezek nem tartoztak járási szervezetbe, hanem közvetlenül a vármegyei hatóság alá voltak rendelve.

Szervezetük[szerkesztés]

Legfőbb szervük a városi tanács volt, első tisztviselője a polgármester. A városi elöljáróság a polgármesterből, a főjegyzőből, aljegyző(k)ből, tiszti ügyészből, levéltárnokból stb. álltak. A városi tanács hatáskörébe tartoztak a „belügyek”, azonban a városi elöljáróság csak elsőfokú közigazgatási szervként járhatott el.

A kategória megszűnése[szerkesztés]

A rendezett tanácsú városok jogi kategóriáját az 1929:30.tc. megyei városra változtatta.

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozás[szerkesztés]

  • Magyar Történelmi fogalomtár (szerk. Bán Péter; Gondolat, 1989)