Batrina
| Batrina (Bătrâna) | |
 | |
| A falu fatemploma | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Község | Batrina |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 337070 |
| Körzethívószám | 0254 |
| SIRUTA-kód | 88225 |
| Népesség | |
| Népesség | 56 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Népsűrűség | 1,89 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 940 m |
| Terület | 29,60 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 47′ 30″, k. h. 22° 35′ 08″Koordináták: é. sz. 45° 47′ 30″, k. h. 22° 35′ 08″ | |
 | |
| Batrina weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Batrina (románul: Bătrâna) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Dévától hetven kilométerre délnyugatra, a Ruszka-havas hegységben fekszik, enyhe lejtésű hegyoldalon. Roskányból 24 kilométer hosszúságú, kacskaringós megyei úton közelíthető meg.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét arról a hegyről kapta, amelyen fekszik, és románul 'öreg'-et jelent. A hegy nevét már 1681-ben feljegyezték. A falut 1673-ban Batrina, 1750-ben Betrina, 1760–62-ben Batrina néven írták össze.
Története[szerkesztés]
Korábban román zsellérfalu volt. A második világháború után lakói négy „alapító nemzetséget” tartottak számon: Bogionesc, Stănilesc, Costonilor és Ciobănesți. 1673-ban Déva vára tartozékai között mint Dobra vidéki falut írták össze három családfővel és hét fiúval. Egy 1818-as összeírás szerint lakói kötelezettségei közé tartozott, hogy a vajdahunyadi vásárok alkalmával tizenkét puskást küldjenek a városba, akik a rendre ügyeltek fel.[1]
Korábban a Bulineasa határrészben feküdt, és vízhiány miatt települt át mai helyére. Amíg a határát borító erdők többségét ki nem irtották, lakóinak megélhetésében nagyobb szerepet játszott a famunka és a szénégetés. A faluhoz közelebb eső határrészekben a szabályozott talajváltó gazdálkodás azon formáját gyakorolták, melyben a föld két évig legelőül, aztán két évig szántóföldül szolgált. A szántófölddé alakított területet a közösség két évre kimérte a családok közt és a legelőket kerítéssel választották szét a szántóföldektől. A községközponthoz tartozó falvak pásztorszállásokból váltak állandó emberi településekké.
Legnagyobb lakosságszámát 1872-ben érte el. 1910-ben Hunyad vármegye Marosillyei járásához tartozott. 653 lakosából 642 volt román anyanyelvű és 651 ortodox vallású.
2002-ben 117, román nemzetiségű lakosából 114 volt ortodox és 3 pünkösdi hívő.
A falubeliek még 1980-ban sem használtak külön temetőt, hanem a kertben temették el a halottakat. Lakóinak önelnevezése bătrâneanț, a környező falvak lakói capre ('kecskék') néven csúfolják őket.[2] A lakosság fő jövedelemforrása az állattenyésztés, növénytermesztés és fafeldolgozás.
Látnivalók[szerkesztés]
- A Dobrișoara- és Prisloapa-völgy 193 hektáron elterülő védett tölgyese.
- Az 1892-ben emelt ortodox fatemplom.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Szabó Imre: Jobbágy szolgálatok Hunyadmegye erdőhátvidékén. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1906, 111–112. o.
- ↑ Grigore Rusu – Viorel Bidian – Dumitru Loșonți: Atlasul lingvistic român pe regiuni: Transilvania; date despre localități și informatori. București, 1992, 190. o. és Ion Ghinoiu szerk.: Atlasul Etnografic Român, 1. köt.: Habitatul. București, 2003
Források[szerkesztés]
- Vasile V. Caramelea: „Mediul social-istoric” és „Studiul demografic al populației”, in Șt.-M. Milcu – Horia Dumitrescu (Îngr.): Cercetări antropologic în Ținutul Pădurenilor: Satul Bătrîna. București, 1961, 21–56. o.
- David Prodan: 'Urbariul domeniului Devei la 1673', Sargetia 15 (1981)
- A község weboldala (románul)
Hunyad megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}