Poklisa
| Poklisa (Păclișa) | |
 | |
| Pogány-kastély | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Község | Totesd |
| Rang | falu |
| Községközpont | Totesd |
| Irányítószám | 337493 |
| SIRUTA-kód | 91660 |
| Népesség | |
| Népesség | 565 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 6 (2002) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 33′ 53″, k. h. 22° 52′ 43″45.564744°N 22.878578°EKoordináták: é. sz. 45° 33′ 53″, k. h. 22° 52′ 43″45.564744°N 22.878578°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Poklisa témájú médiaállományokat. | |
Poklisa (románul: Păclișa) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad vármegyében.
Fekvése
[szerkesztés]A Hátszegi-medencében, Hátszegtől nyolc kilométerre délnyugatra fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]A 'gőz, pára' jelentésű román pâclă főnévből keletkezett, -iș képzővel. Először 1447-ben Poklise, majd 1489-ben Poklysa alakban említették.
Története
[szerkesztés]Hátszeg vidéki román falu volt. 1447-ben a Kendefiek kapták meg Hunyadi Jánostól. A 16. század elején a Móré családnak volt benne udvarháza. Kincstári jobbágyai az újkorban Nadrabban tartoztak bányanapszámot végezni.[1] Görögkatolikus iskoláját csupán 1877-ben szervezték.
1880-ban 310 lakosából 268 volt román és 29 magyar anyanyelvű; 256 görögkatolikus, 21 ortodox, 18 római katolikus és 11 református vallású.
2002-ben 687 lakosából 674 volt román, hat magyar és öt cigány nemzetiségű; 604 ortodox, 27 pünkösdista és 14 baptista vallású.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Víztározója és vízerőműve a Nagyvízen épült hidroenergetikai komplexum része. A víztározó 98,8 hektáros, a vízerőmű 15,9 MWh kapacitású és mindkettőt 1988-ban adták át.[2]
- A falu közepén, 18 és fél hektáros parkban álló Pogány-kastély az 1800-as években épült, később többször átalakították. 1941-ben 372 zsidót internáltak ide a környékről.[3] Szellemi fogyatékos gyermekek otthona használja. Visszaítélték ugyan a családnak, de az intézmény 2010-ben még a kastélyban működött.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 141. o.
- ↑ Nicolae Popa: Țara Hațegului. Timișoara, 1999
- ↑ Grecu Dan-Simion: Judeţul Hunedoara în anii 1939-1949. www.academia.edu (Hozzáférés: 2025. november 10.)
További információk
[szerkesztés]- Képek és leírás a kastélyról (románul)
- Fényképek a kastélyról Archiválva 2022. augusztus 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
- gyöngyös öv a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményéből [1][halott link]
Képek
[szerkesztés]-
A víztározó -
A kastély -
.JPG)
.JPG)
Hunyad megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}