Bácsi (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bácsi (Băcia)
Petru Groza szobra Bácsi főterén
Petru Groza szobra Bácsi főterén
Bácsi címere
Bácsi címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang községközpont
Irányítószám 337040
SIRUTA-kód 88056
Népesség
Népesség743 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság70[2]
Népsűrűség24,99 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság225 m
Terület29,73 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Bácsi (Románia)
Bácsi
Bácsi
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 48′ 08″, k. h. 23° 00′ 26″Koordináták: é. sz. 45° 48′ 08″, k. h. 23° 00′ 26″
Bácsi weboldala

Bácsi (románul: Băcia, németül: Schäfersdorf) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Dévától 18 km-re délkeletre, a Sztrigy bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve az ómagyar Bács személynév -i birtokjeles alakjából ered. Először 1332-ben Bachi, 1404-ben Baach, 1421-ben Baach Inferior, 1480-ban Also Bachy alakban szerepelt.

Népessége[szerkesztés]

  • 1785-ben 332 civil lakosa volt. Ugyanazon évben 54 ortodox családfőt írtak össze benne, míg a rákövetkező évben négy görögkatolikus lelket. református egyháza 1766-ban, Piskivel együtt, 87 főt számlált.[3]
  • 1850-ben 546 lakosából 287 volt román, 182 magyar és 77 cigány nemzetiségű; 284 ortodox, 167 református, 83 görög és 12 római katolikus vallású.
  • 1910-ben 732 lakosából 356 volt magyar, 344 román és 32 német anyanyelvű; 336 református, 273 ortodox, 72 görög és 41 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 710 lakosából 603 volt román, 90 magyar, 10 cigány és 6 német nemzetiségű; 583 ortodox, 76 református, 22 római és 16 görögkatolikus vallású.

Története[szerkesztés]

A középkor végén magyar falu, az újkor elején több kisnemesi család lakóhelye volt. 1520 és 23 között, majd 1528-ban és 1536-ban itt ülésezett Hunyad vármegye ítélőszéke.[4] A 17. századból a Győrfi, Antalfi, Zudor, Naja, Bereck és Pap birtokos családokat, 1751-ből a Barcsay, Turi, Sombori és Nagy református családneveket jegyezték föl.[5] Református anyaegyházközsége 1750-ben alakult.[6] Lakossága a 18–19. században élesen kettévált a nyelvükben nagyrészt elrománosodott, de polgáriasultabb tárgyi kultúrájú reformátusok nemesekre és a román zsellérekre, kisebb részt jobbágyokra. 1786-ban 329 lakosának 51%-a volt nemes, 34%-a zsellér és 10%-a jobbágy. Román lakóinak katolizálása a kezdeti látszólagos sikerek után hosszú időre kudarcba fulladt: görögkatolikus egyháza 1759-ben megszűnt, és csak 1829-ben alakult újjá.[7] 1765 és 1851 között az orláti román határőrezred IV., kudzsiri századához tartozott. Reformátusai a reformkorban úgy próbálták elérni, hogy nemesi jogállásukat elismerjék, hogy az 1772-ben alapított felekezeti iskolát községivé tették, ezzel megerősítették helyzetét, gyermekeiket pedig kivették a falusi, román határőriskolából. Az 1850-es népszámláláskor már főként románok szolgáltak határőrként. Református lakói 1930–31-ben Kálvin Ház néven építettek közösségi otthont.

Látnivalók[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt, az ortodox paplakban született 1884-ben dr. Petru Groza román miniszterelnök.
  • Itt született 1937-ben Bartók Ferenc festőművész.

Gazdasága[szerkesztés]

  • Gyümölcstermesztés, faipar, építőipar.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
  4. W. Kovács András: Megyeszékhelyek a középkori Erdélyben. In Pál Judit – Sipos Gábor (szerk.): Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 2010, 182–83. o.
  5. Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. 1. Kolozsvár, 2003, 126. o.
  6. Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863ra. Kolozsvártt, 1863, 14. o.
  7. Universalis schematismus ecclesiasticus (...) pro anno 1842/3 redactus

Források[szerkesztés]

  • Petru Groza: Adio lumii vechi! Memorii. București, 2003
  • Andrei Șooș: Monografia comunei Băcia. Deva, 2012

Képek[szerkesztés]