Nagyosztró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyosztró (Ostrov)
A nagyosztrói ortodox templom
A nagyosztrói ortodox templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
KözségMalomvíz
Községközpont Malomvíz
Irányítószám 337384
SIRUTA-kód 90921
Népesség
Népesség310 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 31′ 37″, k. h. 22° 50′ 49″Koordináták: é. sz. 45° 31′ 37″, k. h. 22° 50′ 49″
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyosztró témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nagyosztró (románul: Ostrov) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A Hátszegi-medencében, Hátszegtől 12 kilométerre délnyugatra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a szláv eredetű ostrov ('sziget') szóból való. Először 1360-ban mint Oztrov jelent meg, majd 1436-ban Oztroh, 1450-ben Felsewoztro és Alsooztro, 1733-ban Osztrovul Mare, 1760–62-ben Nagy Osztro néven írták.

Története[szerkesztés]

1404-ben kenézeit, Stanchult és fiát, Tatult említették.[1]

Román falu volt. Nemesei a 17. században református hitre tértek, és Klopotivával és Malomvízzel tartottak közösen papot. A 18. században vált tőle külön Kisosztró, majd a 19. század végén Nagyosztró és Kisosztró néven egyesítették őket.

1910-ben 919 lakosából 870 volt román, 21 német és 20 magyar anyanyelvű; 871 görögkatolikus, 26 zsidó és 15 római katolikus vallású.

2002-ben 384 román nemzetiségű lakosából 354 volt ortodox, 18 baptista és 11 pünkösdista vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Ortodox temploma a 14. században, 5,2 × 4,5 méteres alaprajzú, egyhajós kis templomnak épült, 90 cm széles falakkal, amelyekbe a római korból származó köveket és téglákat is beépítettek. Nem sokkal lehet későbbi tornya sem, melyet eredetileg kőlapokkal fedtek. Az előtérből a hajóba nyíló kapuzat felett, egy fülkében látható, Szűz Máriát és a kis Jézust ábrázoló freskót (Hodigitria) a 15. század közepére datálják. A templomot a 17–18. században a reformátusokkal közösen használták, a 18–20. században pedig a görögkatolikusoké volt. 1883-ban és 1905-ben leégett, északi részét a 19. században építették hozzá. A cinterem kerítését 1553 és 1585 között feliratos római kövekből állították össze. Ez már csak töredékeiben látható.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996, 399. o.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]