Krecsunesd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Krecsunesd (Crăciunești)
Krecsunesd templom.JPG
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Boica
Irányítószám 337048
SIRUTA-kód 88136
Népesség
Népesség262 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság285 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Krecsunesd (Románia)
Krecsunesd
Krecsunesd
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 00′ 46″, k. h. 22° 51′ 59″Koordináták: é. sz. 46° 00′ 46″, k. h. 22° 51′ 59″
A Krecsunesdi-Magura
A Feredeu sziklacsoport déli oldala
Az Între Piatră

Krecsunesd (románul: Crăciunești) falu Romániában, Hunyad megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a Crăciun (~ Karácsony) férfinév román helységnévképzős alakjából való. Az első okleveles adatok, 1439 és 1525 között, magyaros alakban hivatkoztak rá mint Karachonfalwa.

Fekvése[szerkesztés]

Az Erdélyi-érchegység egy sziklaszorosában, Dévától húsz kilométerre északnyugatra fekszik.

Lakossága[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

1525-ben nyolc családdal a világosi váruradalomhoz tartozott. Később Zaránd vármegyei román falu volt, 1876-ban csatolták Hunyad vármegyéhez. 1733-ban húsz görögkatolikus családot írtak össze benne, akik valójában ortodoxok lehettek, mivel csak ortodox papjuk volt. 1766-ban 177 ortodox lélekkel vették föl. Az 1840-es években nemesfémbányája volt.[2] A századfordulón a völgy északi végében zúzómű is üzemelt. Lakói 1938-ban részben saját bányáikban, részben a környező településeken fekvő társulati bányákban dolgoztak. 1941 szeptemberében kb. ezer szovjet hadifogoly számára állítottak fel mellette munkatábort. A foglyokat a DévaBrád-vasútvonal építésénél dolgoztatták 1942 augusztusáig, amikor a Zsil völgyébe szállították őket.[3] Államosított aranybányájában 1953-ban csupán tizenöt bányász és hét felszíni munkás dolgozott. A bányát 1954-ben bezárták, majd 1959-ben újranyitották, de 1960-ban végleg felszámolták.

Látnivalók[szerkesztés]

  • A falu a Kaján-patak észak–déli fekvésű völgyében fekszik, melyet két oldalról két, képződményekben gazdag juramészkőtömb határol. A mintegy 257 hektár területő karsztból 120 hektár Măgurile Băiței (Boicai Magurák) néven természetvédelmi területet alkot. A többes szám alatt az út keleti oldalán emelkedő Boicai-Magura és a nyugati oldali Krecsunesdi-Magura értendő. A sziklafalakon állandó fészkelő a szirti sas, az uhu és a vándorsólyom, az erdős részeken a darázsölyv, gyakori a lábatlan gyík és a homoki vipera. A rétek élővilágából különösen a 297 innen leírt lepkefaj érdemel figyelmet, köztük a most is megtalálható nagyfoltú hangyaboglárka, a mocsári tarkalepke, a nagy tűzlepke és a farkasalmalepke. A sziklafalakban számos barlang nyílik, ezek közül nagyobbak a krecsunesdi oldalon:
    • A Groapa Lupului (15 x 9,4 méteres alapterületű, másfél méter magas üreg).
    • A Peștera Balogului (Téglás Gábor által adott nevén Szabó József-barlang) 81 méter hosszú cseppkőbarlang.
    • A Peștera Zidul de Sus ('Felső falas barlang', Téglás által adott nevén Hunfalvy János-barlang) 76 méter hosszú, a környék népe számára menedékhelyül szolgált.
    • A Peștera Zidul de Jos (vagy Király Pál-barlang).
  • A boicai oldalon a 'Csűrök':
    • A Șura Mare de Jos vagy Copta Budurete (Kuun Géza gr.-barlang).
    • A Șura de Mijloc vagy Copta cu trei Porți (Sólyom Fekete Ferenc dr.-barlang), három bejárattal.
    • És a Șura de Sus (Eötvös Loránd br.-barlang).

A szoros északon összeszűkül, ennek a résznek a neve Între Piatră ('Kőköz').

Gazdaság[szerkesztés]

  • A Krecsunesdi-Magura védelem alatt nem álló részén két kőbánya működik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Kozma Pál: Zaránd-vármegye' földirati, statistikai és történeti leirása. Kolozsvártt, 1848 PDF
  3. Dan-Simion Grecu: Lagăre pentru prizonieri sovietici în județul Hunedoara (1941-1944). Buletinul Cercului de Studii al Istoriei Poștale din Ardeal, Banat și Bucovina XIII, nr. 3 [1] PDF

Források[szerkesztés]

  • Ioachim Lazăr: Comuna Băița. Deva, 2007
  • Constantin Nichitean – Coralia Maria Jianu: Minele de aur Băița-Crăciunești: repere de istorie [2]
  • Téglás Gábor: Hunyadvármegyei kalauz. Kolozsvár, 1902
  • A természetvédelmi terület Natura 2000 fenntartási terve [3] PDF (románul)

További információk[szerkesztés]