Porkura
| Porkura (Vălișoara) | |
 | |
| A porkurai fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Község | Balsa |
| Rang | falu |
| Községközpont | Balsa |
| Irányítószám | 337029 |
| SIRUTA-kód | 87978 |
| Népesség | |
| Népesség | 48 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 1 (2002) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 03′ 31″, k. h. 22° 59′ 46″Koordináták: é. sz. 46° 03′ 31″, k. h. 22° 59′ 46″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Porkura témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Porkura (románul: Vălișoara, 1964-ig Porcurea) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Az Erdélyi-érchegységben, Algyógytól 26 kilométerre északnyugatra fekszik. A 705-ös megyei útról letérve nyolc kilométernyi földúton közelíthető meg.
Lakossága[szerkesztés]
- 1785-ben 307 lakossal írták össze. Túlnyomó többségük (71 családfő) ortodox vallású volt, de öt évvel később tizenöt római és hat görögkatolikus lelket is találtak benne.[1]
- 1910-ben 478 lakosából 468 volt román és kilenc magyar anyanyelvű; 469 ortodox és hat zsidó vallású.
- 2002-ben 79 lakosából 78 volt román és egy magyar nemzetiségű; 73 ortodox, négy baptista és két unitárius vallású.
Története[szerkesztés]
Az aranybányászat a 17. században kezdődött környékén. A falut először 1733-ban említették Porkureny, majd 1750-ben Porkure és 1760–62-ben Porkura néven, Hunyad vármegyében. 1742-ben a Kászoni családé volt. Ekkoriban bányáinak aranyhozama ingadozott és a helyiek csak idényszerűen művelték őket.[2] Leghíresebb bányája, a Barbara-táró, a 18. század második felében és a 19. század elején állt állandó művelés alatt. A világon egyedülálló az itt található sötét ibolya színű ametiszt, amely a 18. század végén világszerte ismertté tette Porkura nevét. (Az ametiszten, termésaranyon és termésezüstön kívül előfordul tetraedrit, markazit, szfalerit, kvarc, pirit és kalkopirit is.) A későbbiekben többször próbálkoztak a bánya újranyitásával. A 19. század végén egy holland–francia tulajdonú cég, 1924-ben pedig az Almasel–Porkura Aranybánya Rt. tulajdonában állt.[3] A falu nevét esztétikai okból változtatták a 'völgyecske' vagy 'patakocska' jelentésű maira (a porc disznót jelent), de máig az eredeti nevét használják.
Látnivalók[szerkesztés]
- Ortodox fatemploma 1785-ben épült. Belsejét két szakaszban, közvetlenül az építés után és a 19. század elején festették ki.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
- ↑ Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 127. o.
- ↑ Ion Rusu Abrudeanu: Aurul românesc: istoria lui din vechime până azi. București, 1933, 273. o.
Források[szerkesztés]
- Szakáll Sándor – Nagy Gábor: A porkurai ametiszt. Geoda 2008 [1][halott link] PDF
További információk[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Porkurai ásványok témájú kategóriát.
Hunyad megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}