Porkura

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Porkura (Vălișoara)
A porkurai fatemplom
A porkurai fatemplom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Balsa
Irányítószám 337029
SIRUTA-kód 87978
Népesség
Népesség48 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság1 (2002)
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Porkura (Románia)
Porkura
Porkura
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 03′ 30″, k. h. 22° 59′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 03′ 30″, k. h. 22° 59′ 45″
A Wikimédia Commons tartalmaz Porkura témájú médiaállományokat.

Porkura (románul: Vălișoara, 1964-ig Porcurea) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Az Erdélyi-érchegységben, Algyógytól 26 kilométerre északnyugatra fekszik. A 705-ös megyei útról letérve nyolc kilométernyi földúton közelíthető meg.

Lakossága[szerkesztés]

  • 1785-ben 307 lakossal írták össze. Túlnyomó többségük (71 családfő) ortodox vallású volt, de öt évvel később tizenöt római és hat görögkatolikus lelket is találtak benne.[2]
  • 1910-ben 478 lakosából 468 volt román és kilenc magyar anyanyelvű; 469 ortodox és hat zsidó vallású.
  • 2002-ben 79 lakosából 78 volt román és egy magyar nemzetiségű; 73 ortodox, négy baptista és két unitárius vallású.

Története[szerkesztés]

Az aranybányászat a 17. században kezdődött környékén. A falut először 1733-ban említették Porkureny, majd 1750-ben Porkure és 1760–62-ben Porkura néven, Hunyad vármegyében. 1742-ben a Kászoni családé volt. Ekkoriban bányáinak aranyhozama ingadozott és a helyiek csak idényszerűen művelték őket.[3] Leghíresebb bányája, a Barbara-táró, a 18. század második felében és a 19. század elején állt állandó művelés alatt. A világon egyedülálló az itt található sötét ibolya színű ametiszt, amely a 18. század végén világszerte ismertté tette Porkura nevét. (Az ametiszten, termésaranyon és termésezüstön kívül előfordul tetraedrit, markazit, szfalerit, kvarc, pirit és kalkopirit is.) A későbbiekben többször próbálkoztak a bánya újranyitásával. A 19. század végén egy holland–francia tulajdonú cég, 1924-ben pedig az Almasel–Porkura Aranybánya Rt. tulajdonában állt.[4] A falu nevét esztétikai okból változtatták a 'völgyecske' vagy 'patakocska' jelentésű maira (a porc disznót jelent), de máig az eredeti nevét használják.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Ortodox fatemploma 1785-ben épült. Belsejét két szakaszban, közvetlenül az építés után és a 19. század elején festették ki.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
  3. Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 127. o.
  4. Ion Rusu Abrudeanu: Aurul românesc: istoria lui din vechime până azi. București, 1933, 273. o.

Források[szerkesztés]

  • Szakáll Sándor – Nagy Gábor: A porkurai ametiszt. Geoda 2008 [1][halott link] PDF

További információk[szerkesztés]

Sötét ibolyaszínű ametiszt Porkuráról