Szfalerit
A szfalerit (cink vas szulfid) cinktartalmú szabályos kristályrendszerű a II. Szulfidok és rokon vegyületek ásványosztályon belül az önálló szfaleritcsoport ásványegyüttes tagja. 12 lapból álló rombdodekaéder és a tetraéderes kristályforma a jellemző előfordulása. Vaskos, tömeges kifejlődése is gyakori. Színe a vastartalom növekedésével sötétebbé válik. A 20%-ot meghaladó vastartalom esetén az elnevezése: marmatit. A legfontosabb cinkércásvány. A kadmium (Cd), gallium (Ga) és indium kinyerése is gyakran szfaleritból történik, mert szennyezőanyagként ezeket az elemet is tartalmazza.
Neve a görög szfalerosz (σφαλερὀς = csaló) szóból származik, ui. hasonlít a galenithez, de ólmot nem lehet belőle előállítani.[1]
A 2018-as év ásványa címre jelölték, a fluorit és a kalcit mellet. A címet a fluorit nyerte el.
Tartalomjegyzék
Kémiai és fizikai tulajdonságai[szerkesztés]
- Képlete: (Zn,Fe)S.
- Szimmetriája: a köbös kristályrendszerben, több tengely és lapszimmetriája létezik.
- Sűrűsége: 3,9-4,2 g/cm³.
- Keménysége: 3,5-4,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
- Hasadása: kitűnően hasad a lapok mentén.
- Színe: sárga, szürkésbarna, vörös, néha fekete, ekkor marmatitnak nevezik. A sárga átlátszó változatot klejofánnak hívják
- Fénye: gyémánt vagy gyantafényű.
- Átlátszósága: gyengén áttetsző vagy opak.
- Pora: világosbarna.
- Elméleti cinktartalma: 67,0%.
- Tartalmazhat még: 25,0% Fe (vasat) és 1,7% Cd (kadmiumot).
Keletkezése[szerkesztés]
Hidrotermás eredetűen a leggyakoribb, különböző érctelepekben. Keletkezése során a mélyből feltörő oldatok átitatják a környező kőzetféleségeket, azokat átalakítják. Üledékes képződése is előfordul Hasonló ásvány: a fakóércek, tetraedrit. kassziterit, volframit.
Előfordulásai[szerkesztés]
Gyakran előforduló cinkércfajta, melynek telepszerű előfordulásai nagy mennyiségben találhatók Jugoszláviában Trepca térségében. Erdélyben Kapnikbányán. Csehországban Pribram környékén. Szlovákiában Banská Stiavnica (Selmecbánya) bányáiban. Ausztria területén Bleibergben és a keleti Alpokban. Olaszországban Szardínia szigetén. Oroszországban az Ural-hegységben és kelet Szibériában, az Egyesült Államokban Montana, Kansas, Missouri és Oklahoma szövetségi államok területén. Kanadában Sullivan környékén. Bolívia bányáiban találhatóak gazdag érctelepei.
Előfordulásai Magyarországon[szerkesztés]
Nagyobb mennyiségben Recsken és Gyöngyösoroszi bányáiban bányászták, Recsken a megkutatott de felhagyott mélyszinti ércesedésben is előfordul. A Velencei-hegységben ahol az utóvulkanikus környezetben több helyen előfordul, így Nadapon és Pátkán ahol bányászták is, de a bányászat gazdaságtalansága miatt a termelést beszüntették. Telkibánya és Rudabánya bányaüzemeiben is termeltek szfaleritot. Gánton a bauxitban találtak finoman hintve kristályait. De találtak a Börzsönyben is.
Kísérő ásványok[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 132. o. ISBN 963 8334 96 7
Források[szerkesztés]
- http://evosmaradvanya.hu/
- Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
- Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
- J.Arem: Rock and Minerals. Toronto. 1974
- Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling Publishing Co. Inc: New York. 1998.
|