Ugrás a tartalomhoz

Szfalerit

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szfalerit
Szfalerit Kapnikbányáról (Románia)
Szfalerit Kapnikbányáról (Románia)
Általános adatok
Kémiai névcink-szulfid
KépletZnS
Kristályrendszerköbös
Kristályosztályhexakisztetraéderes
TércsoportF43m
Ásványrendszertani besorolás
OsztálySzulfid- és rokon ásványok
Alosztály1:1 típusú fém-szulfidok és rokonaik
CsoportSzfaleritcsoport
Azonosítás
Megjelenésrombdodekaéder, tetraéder, vaskos, tömeges
Színszíntelen, sárga, szürkésbarna, vörös, fekete
Porszínvilágosbarna
Fénygyanta, gyémánt
Átlátszósággyengén áttetsző vagy opak
Törésmutató2,369
Keménység3,5-4
Hasadáskitűnő, a rombdodekaéder szerinti
Töréskagylós
Rugalmasságrideg
Oldhatóságsalétromsavban kénkiválás mellett oldódik
Sűrűség3,9–4,2 g/cm³
Különleges tulajdonságpiroelektromos, lehet triboluminenszcens és fluoreszcens
A Wikimédia Commons tartalmaz Szfalerit témájú médiaállományokat.

A szfalerit (cink-vas-szulfid) cinktartalmú szabályos kristályrendszerű a II. Szulfidok és rokon vegyületek ásványosztályon belül az önálló szfaleritcsoport ásványegyüttes tagja. 12 lapból álló rombdodekaéder és a tetraéderes kristályforma a jellemző előfordulása. Vaskos, tömeges kifejlődése is gyakori. Színe a vastartalom növekedésével sötétebbé válik. A 20%-ot meghaladó vastartalom esetén az elnevezése: marmatit. A legfontosabb cinkércásvány. A kadmium (Cd), gallium (Ga) és indium (In) kinyerése is gyakran szfaleritből történik, mert nyomelemként tartalmazza ezeket az elemeket is.

Neve a görög szfalerosz (σφαλερὀς = csaló) szóból származik, ugyanis hasonlít a galenithez, de ólmot nem lehet belőle előállítani.[1]

A 2018-as év ásványa címre jelölték, a fluorit és a kalcit mellett. A címet a fluorit nyerte el.

Kémiai és fizikai tulajdonságai

[szerkesztés]
  • Képlete: (Zn,Fe)S.
  • Szimmetriája: a köbös kristályrendszerben, több tengely és lapszimmetriája létezik.
  • Sűrűsége: 3,9-4,2 g/cm³.
  • Keménysége: 3,5-4,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
  • Hasadása: kitűnően hasad a lapok mentén.
  • Színe: sárga, szürkésbarna, vörös, néha fekete, ekkor marmatitnak nevezik. A sárga átlátszó változatot klejofánnak hívják
  • Fénye: gyémánt vagy gyantafényű.
  • Átlátszósága: gyengén áttetsző vagy opak.
  • Pora: világosbarna.
  • Elméleti cinktartalma: 67,0%.
  • Tartalmazhat még: 25,0% Fe (vasat) és 1,7% Cd (kadmiumot).

Keletkezése

[szerkesztés]

Hidrotermás eredetűen a leggyakoribb, különböző érctelepekben. Keletkezése során a mélyből feltörő oldatok átitatják a környező kőzetféleségeket, azokat átalakítják. Üledékes képződése is előfordul. Hasonló ásvány: a fakóércek, tetraedrit, kassziterit, volframit.

Előfordulásai

[szerkesztés]

Gyakran előforduló cinkércfajta, melynek telepszerű előfordulásai nagy mennyiségben találhatók A volt Jugoszláviában Trepča térségében. Erdélyben Kapnikbányán. Csehországban Příbram környékén. Szlovákiában Selmecbánya (Banská Štiavnica) bányáiban. Ausztria területén Bleibergben és a Keleti-Alpokban. Olaszországban Szardínia szigetén. Oroszországban az Urál hegységben és Kelet-Szibériában, az Amerikai Egyesült Államokban Montana, Kansas, Missouri és Oklahoma szövetségi államok területén. Kanadában Sullivan környékén. Bolívia bányáiban találhatóak gazdag érctelepei.

Előfordulásai Magyarországon

[szerkesztés]

Nagyobb mennyiségben Recsken és Gyöngyösoroszi bányáiban bányászták, Recsken a megkutatott de felhagyott mélyszinti ércesedésben is előfordul. A Velencei-hegységben, ahol az utóvulkanikus környezetben több helyen előfordul, így Nadapon és Pátkán, ahol bányászták is, de a bányászat gazdaságtalansága miatt a termelést beszüntették. Telkibánya és Rudabánya bányaüzemeiben is termeltek szfaleritet. Gánton a bauxitban találtak finoman hintve kristályait. De találtak a Börzsönyben is.

Kísérő ásványok

[szerkesztés]

Pirit, kalkopirit, galenit.

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 132. o. ISBN 963 8334 96 7  

Források

[szerkesztés]
  • http://evosmaradvanya.hu/
  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
  • Koch Sándor – Sztrókay Kálmán Imre: Ásványtan II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994. 487–490. o.
  • Handbook of Mineralogy
  • Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
  • J.Arem: Rock and Minerals. Toronto. 1974
  • Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling Publishing Co. Inc: New York. 1998.
Commons:Category:Szfalerit
A Wikimédia Commons tartalmaz Szfalerit témájú médiaállományokat.