Tresztia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tresztia (Trestia)
Ortodox templom
Ortodox templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Boica
Irányítószám 337057
SIRUTA-kód 88207
Népesség
Népesség298 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Tresztia (Románia)
Tresztia
Tresztia
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 01′ 26″, k. h. 22° 56′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 01′ 26″, k. h. 22° 56′ 00″
Tresztia környéke 1769-1773 körül

Tresztia (románul: Trestia) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a 'nád' jelentésű román trestie szóból származik. Először 1439-ben említették Trestyefalva, majd 1464-ben Teresthe és 1525-ben Trezthe alakban. Fridvaldszky János 1767-es, Minero-Logia magni principatus Transilvaniæ című könyvében a Trsztyan alakot használta.[2]

Fekvése[szerkesztés]

Dévától 26 kilométerre északra, az Erdélyi-érchegységben fekszik.

Népessége[szerkesztés]

  • 1525-ben tizennégy családdal írták össze.
  • 1733-ban negyven görögkatolikus családot, majd 1766-ban 291 ortodox lelket számoltak össze benne.
  • 1850-ben 450 lakosából 412 volt román és 33 cigány nemzetiségű; 445 ortodox vallású.
  • 2002-ben 356 román nemzetiségű lakosából 355 volt ortodox vallású.

Története[szerkesztés]

1525-ben Világosvár tartozéka volt. Zaránd, 1876-tól Hunyad vármegye [[]]]ádi járás]]ához tartozott. Apafi Mihálytól 1662-ben Zólyomi Miklós kapta meg. Tíz év múlva már Kapy György zarándi és hunyadi főispán birtokolta, aki aranybányát nyitott benne, Tőle veje, Gyulay Ferenc örökölte, aki 1690-ben Thökölyvel Havasalföldre menekült és a falu fejében kölcsönöket vette fel Constantin Brâncoveanu vajdától. Utóbbi 1712-ben eladta Steinville erdélyi katonai parancsnoknak. Steinville 1713-ban újraélesztette az aranybányászatot. A kincstártól 1730-ban Gyulay István vette bérbe. Gyulay 1764-ben új főtárnát nyittatott a Malus hegy oldalában.

1731-ben a ferencesek római katolikus plébániát szerveztek Tresztián, amely a bányászat mellett ekkor vásáraival is kiemelkedett a vidék falvai közül. 1749-től 1839-ig ortodox esperesség székhelye volt, amelyhez 1766-ban 38 parókia tartozott. 1848-ban az akkor már öt főtárnából kettő beomlott. 1879-ben két arany- és ezüstbányájában 28-an dolgoztak.[3] A századfordulón a porosz tulajdonban lévő társulati bánya mellett a helyiek több kisebb bányát műveltek.

Látnivalók[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Joanne Fridvaldszky, Minero-Logia magni principatus Transilvaniæ... (Claudiopoli, 1767), 80. o.
  3. Guttmann Oszkár: Magyar bánya-kalauz. Bécs, 1881 PDF

Források[szerkesztés]