Zsilymacesdparoseny
| Zsilymacesdparoseny (Jiu-Paroșeni) | |
 | |
| A hőerőmű | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Rang | falu |
| Községközpont | Vulkán municípium |
| Irányítószám | 336250 |
| Körzethívószám | +40 x54[1] |
| SIRUTA-kód | 87200 |
| Népesség | |
| Népesség | 1652 fő (2011. okt. 31.)[2] |
| Magyar lakosság | 47[3] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 638 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Zsilymacesdparoseny
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 45° 21′ 42″, k. h. 23° 15′ 37″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 42″, k. h. 23° 15′ 37″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Zsilymacesdparoseny (románul: Jiu-Paroșeni) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve három elemből áll: zsil + macesd + paroseny. Az első a Zsil folyó nevének régies alakváltozata. A másik két névelem két, a Retyezát északi oldalán fekvő falura utal: Macesdre és Parosra (paroșeni a magyar 'parosiak'). Más zsil-völgyi településnevekhez hasonlóan – Petrozsény, Hobicaurikány, Barbatyen – ezek is úgy keletkeztek, hogy a vonatkozó területek eredetileg a Hátszegi-medence falvainak legelői voltak, ahová lakóik az újkorban költöztek ki. Paroseny nevét először 1808-ban jegyezték fel Páros, majd 1818-ban Paroseny formában. A kettős település első ismert említése 1854-ből való: Sily-Macsesd-Párosény.
Fekvése[szerkesztés]
A Román-Zsil partján, Vulkán és Lupény között fekszik.
Története[szerkesztés]
A Zsil jobb parti Parosenyt parosiak, a bal parti Macesdet vagy Macestyent (Mățeșdeni) macesdiak alapították falvaik korábbi nyári legelőjén. Macesd korábban Lupénnyal alkotott egy községet. 1818-ban előbbiben 60, utóbbiban 93 családot számoltak össze. A második világháborúig pásztortelepülés volt, majd lakossága betelepülőkkel duzzadt fel. 1963–64-ben hőerőművet építettek benne, majd 1980-ban átadták a macesdi szénbányát. A hőerőmű 150 MW-os blokkja az első ilyen teljesítményű hőerőművi blokk volt Romániában.[4]
Népessége[szerkesztés]
A népesség változása[szerkesztés]
Népessége 1850 és 1910 között kétszeresére nőtt. A második világháborút követően, a környékbeli bányászat fejlesztése, a hőerőmű és a bánya megnyitása miatt népességrobbanás következett be. Az 1966-os népszámlálás óta azonban a lakosság száma a felére esett vissza.
Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]
- 1850-ben 572 lakosából 555 volt román és hét cigány nemzetiségű; valamennyien görögkatolikus vallásúak.
- 2002-ben 1947 lakosából 1787 volt román és 104 magyar nemzetiségű; 1763 ortodox, 73 római katolikus és 56 református vallású.
Gazdasága[szerkesztés]
- Szénbánya.
- Széntüzelésű hőerőműve négy blokkból áll és 300 MW teljesítményű. 2019-ig egy újabb, 200 MW teljesítményű erőmű átadását tervezik.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ [1]
- ↑ www.cenhd.ro Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
- ↑ www.sourcewatch.org (angolul)
Források[szerkesztés]
- Iacob Radu: Istoria vicariatului greco-catolic al Haţegului (Lugoj, 1913)
.svg){kind=small}