Alpestes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alpestes (Peștișu Mare)
Az alpestesi református templom
Az alpestesi református templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Vajdahunyad municípium
Irányítószám 331004
SIRUTA-kód 86874
Népesség
Népesség1144 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság149[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alpestes (Románia)
Alpestes
Alpestes
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 48′ 05″, k. h. 22° 55′ 19″Koordináták: é. sz. 45° 48′ 05″, k. h. 22° 55′ 19″
A Wikimédia Commons tartalmaz Alpestes témájú médiaállományokat.

Alpestes (románul: Peștișu Mare vagy Peștișul Mare) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében

Fekvése[szerkesztés]

Nagyobb részt a Cserna bal, kisebb részt jobb partján fekszik, Dévától 6 km-re délkeletre, Vajdahunyadtól 3 km-re északra. A várostól a Vajdahunyadi Ipari Park választja el.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevének alapja a 'kemence' jelentésű pest szó. 1302-ben Pestus, 1325-ben Inferior Pestus, 1330-ban Pestus marios és Pesthes, 1381-ben Olpestus, 1389-ben Alsopestes, 1407-ben Alpestes, 1750-ben Pestisu Mare, 1850-ben Pestisu din zsosz alakban tüntették föl.

Története[szerkesztés]

Kisnemesi falu volt Hunyad vármegyében. Magyar lakosságának egy része Hunyadi János által betelepített székely ácsok leszármazottainak tudja magát, állítólag róluk kapta a Cserna jobb parti falurész is Ácsi nevét.

1765 és 1851 között az orláti román határőrezredhez tartozott, de 1850-ben csak a magyar reformátusok teljesítettek határőri szolgálatot. 1766-ban református egyháza Csernakeresztúr, Felpestes, Nagybarcsa és Tamástelke filiákkal együtt 140 férfit és 176 asszonyt számlált. A 1819. század fordulóján református esperesség székhelye is volt. 1786-ban 407 lakosának 42%-a volt zsellér, 26%-a jobbágy és 25%-a nemesi jogállású. 1844-ben azt jegyezték föl a református iskola vizitációja után, hogy „az oláh nyelv (...) elnyomta a magyar nyelvet, főként amióta 1764-ben a szélbéli katonaság felállítatott (...) és a katonai oskolába a gyermekek nem magyarul, hanem németül és oláhul taníttatnak”.[3]

Az 1880-as években beolvadt a kicsiny, 1850-ben mindössze 41 román nemzetiségű lakost számláló Tamástelke.

A nehézipar fejlődésével Vajdahunyad elővárosává vált, lakóinak többsége a város kohóiban dolgozott. Lakossága 1966-ra 2387 főre, az ötven évvel korábbi négyszeresére, a mainak közel kétszeresére duzzadt (közülük 438 volt magyar nemzetiségű). Külön magyar iskola 1959-ig, magyar tagozat 1971-ig működött benne.[4]

A Barcsay családnak udvarháza volt a faluban, a mai 66-os út mellett, amelyet 1989-ben bontottak le.

Népessége[szerkesztés]

  • 1850-ben 802 lakosából 384 volt román, 360 magyar és 57 cigány nemzetiségű; 436 ortodox és 363 református vallású.
  • 1910-ben 747 lakosa közül 378 volt román és 349 magyar anyanyelvű; 392 ortodox, 327 református és 21 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 1276 lakosából 1054 volt román és 214 magyar nemzetiségű; 934 ortodox, 193 református, 73 pünkösdista, 39 baptista és 35 római katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Sebestyén Kálmán: Erdély református népoktatása 1780–1848. Bp., 1995, 62. o.
  4. Vass Erika: A Hunyad megyei református szórványmagyarság. Szentendre, [2012], 79. o.
  5. Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. 1. Kolozsvár, 2003, 104. és 116–117. o.