Sztanizsa
| Sztanizsa (Stănija) | |
.JPG) | |
| A sztanizsai ortodox fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Község | Bucsesd |
| Rang | falu |
| Községközpont | Bucsesd |
| Irányítószám | 337141 |
| SIRUTA-kód | 88840 |
| Népesség | |
| Népesség | 317 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Népsűrűség | 14,26 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 22,23 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 10′ 24″, k. h. 22° 59′ 05″46.173322°N 22.984749°EKoordináták: é. sz. 46° 10′ 24″, k. h. 22° 59′ 05″46.173322°N 22.984749°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sztanizsa témájú médiaállományokat. | |
Sztanizsa (románul: Stănija) falu Romániában, Hunyad megyében.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve délszláv személynévi eredetű, vö. szerb Staniša, bolgár Cmaнишa. Először 1439-ben Stanisafalwa, majd 1441-ben Stanizlafalwa, 1464-ben Ztenosafalwa és 1525-ben Zthanycza alakban fordult elő.
Fekvése
[szerkesztés]Az Erdélyi-érchegységben, az úgynevezett Aranynégyszög-ben, Brádtól 24 km-re északkeletre fekvő szórt település.
Népessége
[szerkesztés]- 1880-ban 1059 lakosából 1004 volt román és 55 egyéb (cigány) anyanyelvű; valamennyien ortodox vallásúak.
- 2002-ben 483 román nemzetiségű lakosából 477 volt ortodox vallású.
Története
[szerkesztés]A 15. században a világosvári uradalomhoz, 1876-ig Zaránd, majd Hunyad vármegyéhez tartozott. Hagyományosan pásztor- és bányásztelepülés volt.[1] Helyi mesterségnek számított a malomkővágás. A köveket a dupapiátrai Cheia oldalából hasították le és ökrösszekéren szállították a faluba. Néhány mester helyben, a kőfejtőben teljesítette a megrendeléseket.
Aranybányái a 18. században a Jósika családéi voltak. Bár a legjobb zarándi aranybányák közé sorolták őket, csak a helyiek dolgoztak bennük, és ők is csak télen és tavasszal.[2] 1867-ben tizenöt nemesfémbányájában 114 bányász dolgozott.[3] 1890-ben a berlini National Bank für Deutschland érdekeltségébe tartozó Sztanizsa-Fericseli Aranybányatársulat kezdett fejlesztéseket bányáiban, de a hozam nem igazolta a várakozásokat. Ezért a koncessziókat 1908-ban eladták a zalatnai Iuliu V. Albininek. Albinitől 1923-ban az akkor alakult Mica vállalat vette meg őket. Az 1920-as évek második felében a kitermelés évi húsz és hatvan kg színarany között ingadozott. 1933-tól a bányákat az egy francia csoport által alapított Société des Mines d’or de Stănija művelte 1948-as államosításukig. 1934 és 40 között évi 23 és 85 kg közötti színaranyat termeltek ki. 1936-ban a Stănija, Colț, Munkácsy és a Robotin határrészben, a Roșia és Podul Ionului bányákban folyt a fejtés. A francia cég helyben flotálóművet is létesített.
Látnivalók
[szerkesztés]- Ortodox fatemploma 1842-ben épült.
Gazdaság
[szerkesztés]1989-ig a legtöbben a nemesfémbányászatban dolgoztak. A fordulat után modern fafeldolgozó üzeme létesült. Érdekesség, hogy a 2010-es években még dolgozik a faluban egy aranymosó és egy malomkővágó.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Nicolae Dunăre: Sate din Zărand specializate în meșteșuguri țărănești. In Contribuții la cunoașterea regiunii Hunedoara. Deva, 1956
- ↑ Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 128. o.
- ↑ Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 92–93. o.
Források
[szerkesztés]- Bucsesd község webhelye Archiválva 2020. november 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
- Mircea Baran: Mineritul aurifer și carbonifer între mijlocul secolului XIX și anii ‘40 ai secolului XXass=Coord. Ioan Sebastian Bara – Denisa Toma – Ioachim Lazăr. In Județul Hunedoara: monografiavol=Vol. 2: Economie și societate. Deva: Emia. 2012. 74–95. o.
Hunyad megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}