Sztanizsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sztanizsa (Stănija)
A sztanizsai ortodox fatemplom
A sztanizsai ortodox fatemplom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Bucsesd
Irányítószám 337141
SIRUTA-kód 88840
Népesség
Népesség402 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság-
Népsűrűség18,08 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület22,23 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Sztanizsa (Románia)
Sztanizsa
Sztanizsa
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 10′ 23″, k. h. 22° 59′ 05″Koordináták: é. sz. 46° 10′ 23″, k. h. 22° 59′ 05″

Sztanizsa (románul: Stănija) falu Romániában, Hunyad megyében. Az altait nevű ritka ásvány egyetlen ismert európai lelőhelye.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve délszláv személynévi eredetű, vö. szerb Staniša, bolgár Cmaнишa. Először 1439-ben Stanisafalwa, majd 1441-ben Stanizlafalwa, 1464-ben Ztenosafalwa és 1525-ben Zthanycza alakban fordult elő.

Fekvése[szerkesztés]

Az Erdélyi-érchegységben, az úgynevezett Aranynégyszög-ben, Brádtól 24 km-re északkeletre fekvő szórt település.

Népessége[szerkesztés]

  • 1880-ban 1059 lakosából 1004 volt román és 55 egyéb (cigány) anyanyelvű; valamennyien ortodox vallásúak.
  • 2002-ben 483 román nemzetiségű lakosából 477 volt ortodox vallású.

Története[szerkesztés]

A 15. században a világosvári uradalomhoz, 1876-ig Zaránd, majd Hunyad vármegyéhez tartozott. Hagyományosan pásztor- és bányásztelepülés volt.[2] Helyi mesterségnek számított a malomkővágás. A köveket a dupapiátrai Cheia oldalából hasították le és ökrösszekéren szállították a faluba. Néhány mester helyben, a kőfejtőben teljesítette a megrendeléseket.

Aranybányái a 18. században a Jósika családéi voltak. Bár a legjobb zarándi aranybányák közé sorolták őket, csak a helyiek dolgoztak bennük, és ők is csak télen és tavasszal.[3] 1867-ben tizenöt nemesfémbányájában 114 bányász dolgozott.[4] 1890-ben a berlini National Bank für Deutschland érdekeltségébe tartozó Sztanizsa-Fericseli Aranybányatársulat kezdett fejlesztéseket bányáiban, de a hozam nem igazolta a várakozásokat. Ezért a koncessziókat 1908-ban eladták a zalatnai Iuliu V. Albininek. Albinitől 1923-ban az akkor alakult Mica vállalat vette meg őket. Az 1920-as évek második felében a kitermelés évi húsz és hatvan kg színarany között ingadozott. 1933-tól a bányákat az egy francia csoport által alapított Société des Mines d’or de Stănija művelte 1948-as államosításukig. 1934 és 40 között évi 23 és 85 kg közötti színaranyat termeltek ki. 1936-ban a Stănija, Colț, Munkácsy és a Robotin határrészben, a Roșia és Podul Ionului bányákban folyt a fejtés. A francia cég helyben flotálóművet is létesített.

Látnivalók[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

1989-ig a legtöbben a nemesfémbányászatban dolgoztak. A fordulat után modern fafeldolgozó üzeme létesült. Érdekesség, hogy a 2010-es években még dolgozik a faluban egy aranymosó és egy malomkővágó.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Nicolae Dunăre: Sate din Zărand specializate în meșteșuguri țărănești. In Contribuții la cunoașterea regiunii Hunedoara. Deva, 1956
  3. Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 128. o.
  4. Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 92–93. o.

Források[szerkesztés]

  • Bucsesd község webhelye (románul)
  • Mircea Baran: Mineritul aurifer și carbonifer între mijlocul secolului XIX și anii ‘40 ai secolului XX. In Ioan Sebastian Bara – Denisa Toma – Ioachim Lazăr Coord.: Județul Hunedoara: monografia, vol. 2: Economie și societate. Deva: Emia, 2012, 74–95. o. [1][halott link] PDF