Ópiski
| Ópiski (Simeria Veche) | |
 | |
| A régi piski vashíd kőpilléreinek csonkja a mai közúti híd felett | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Rang | falu |
| Községközpont | Piski város |
| Irányítószám | 335904 |
| SIRUTA-kód | 87709 |
| Népesség | |
| Népesség | 336 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 50′ 03″, k. h. 23° 03′ 11″45.834260°N 23.053100°EKoordináták: é. sz. 45° 50′ 03″, k. h. 23° 03′ 11″45.834260°N 23.053100°E | |
 | |
 | |
Ópiski (1900-ig Piski, románul: Simeria Veche, korábban Simeria) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Piskitől három kilométerre délkeletre, az E68-as főút mellett, a Sztrigy partján található.
Nevének eredete
[szerkesztés]Magyar nevének eredeti formája Püspöki volt, és ebből rövidült le később (1276: Pyspuki, 1341: Pispiky, 1377: Pysky, 1430: Pisky). 1900-ban nevét az akkorra már jóval népesebb Piskitelep kapta, maga pedig a régebbi voltára utaló előtagot. Román neve (1750: Simere) minden valószínűség szerint egy középkori *Szentmária alakra megy vissza, amely templomának védőszentjére utalhatott (vö. Szemerja).
Története
[szerkesztés]Nevéhez méltóan eredetileg az erdélyi püspök birtoka volt. 1341-ben Tamás erdélyi vajda elpusztította. A 16. században román jobbágyfalu, református egyháza 1766-ban Bácsi filiája volt. 1733-ban még 42 unitus családot írtak össze, de román lakossága 1760-ra már visszatért az ortodox hithez. A felkelők 1784-ben felprédálták Bánffy György házát, a híd melletti vámházat, Barcsay Lajos és Zsigmond udvarát és kocsmáját és felégették termésüket. 1786-ban 369 lakosának 50%-a jobbágy, 44%-a zsellér. A Bánffy család helyben birtokos ága katolizálása után, 1846-ban a református templomot is katolikussá tette. 1849-ben lerombolták.[1]
A Sztrigy hídja mellett postaállomás és vendégfogadó működött. A stratégiai jelentőségre szert tett híd birtoklásáért folyt 1849. február 9-én Bem és Puchner seregei között a piski csata, Bem erdélyi hadjáratának egyik fordulópontja.
A 20. század elején a híd fölött Paikert Henrik kotrógéppel aranyat mosatott.[2] Ma a Sztrigy partján kempingházak, szórakozóhelyek és sportpályák találhatók. A településen svájci alapítású gyógypedagógiai központ működik.
Népessége
[szerkesztés]- 1900-ban 537 lakosából 433 volt román, 73 magyar és 24 cigány anyanyelvű; 453 ortodox, 31 római katolikus, 26 református, 16 görögkatolikus és 11 evangélikus vallású. A lakosság 20%-a tudott írni-olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 5%-a beszélt magyarul.
- 2002-ben 457 lakosából 448 volt román nemzetiségű; 430 ortodox és 8 római katolikus vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- A mai, 1949-ben épült közúti híd felett néhány lépésre ívelt át a Sztrigyen az egykori fahíd, mellette az 1884-ból való vashíd, amely pilléreinek még látszanak maradványai.[3] A híd után a régi országút mentén az első épületek egyike jobboldalt az egykori fogadó, ahol Bem József megszállt a csata idején.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1742. február 2-án Barcsay Ábrahám költő.
- Itt született 1746. december 24-én Bánffy György, Erdély kormányzója.
- Itt halt meg 1810. szeptember 5-én Barcsay László színműfordító és az Erdélyi Játékos Gyűjtemény szerkesztője.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863-ra. Kolozsvártt, 1863, 14. o.
- ↑ Gaál István: Úti vázlatok Hunyadmegyéből. In Károly Dénes (szerk.): Hunyadvármegyei almanach 1909. Déva, 1909, 74—75. o.
- ↑ Victor I. Șuiaga: Deva: contribuţii monografice. Vol. 1.: Oraşul, cetatea şi domeniul Deva: Amia. 2010. 33. o. ISBN 978-973-753-196-4
Források
[szerkesztés]- Ioachim Lazăr – Camelia Stârcescu Enăchiță: Monografia orașului Simeria. Deva, 2008
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hunyad megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}