Szentpéterfalva (Hunyad megye)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Szentpéterfalva (Sânpetru)
A szentpéterfalvi ortodox templom
A szentpéterfalvi ortodox templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Őraljaboldogfalva
Irányítószám 337447
SIRUTA-kód 91303
Népesség
Népesség254 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szentpéterfalva (Románia)
Szentpéterfalva
Szentpéterfalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 32′ 47″, k. h. 22° 54′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 32′ 47″, k. h. 22° 54′ 45″

Szentpéterfalva (románul: Sânpetru) falu Romániában, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szacsallal egybeépült falu a Hátszegi-medence déli részén, Hátszegtől 11 kilométerre délnyugatra. Észak–dél irányban, a Szibiseli-patak mentén települt, déli részét már hegyek veszik körül, északi része a síkságon fekszik.

Története[szerkesztés]

1411-ben a szentpéterfalvi kenéz „Hitemre” Dan volt. 1447-ben Zethpeterfalua, 1453-ban Zenthpéter, 1506-ban Péterfalwa alakban említették. 1443 és 1519 között a Kendefi, a Kenderesi, a helyi Oncsokfalvi, Szentpéteri és Törlis és a szacsali Dan családok birtokolták. 1559-ben az idevalósi Popa Miklós és Popa Péter nemesekről mint „Wolachus presbiter”-ekről emlékeztek meg. 1620-ban egy saját magára Ion Vlahként hivatkozó szentpéterfalvi fiatal pópa másolta a Nagy Sándor-regény román fordítását tartalmazó legkorábbi kéziratot.[2]

1900-ban 545 lakosából 536 volt román és kilenc magyar anyanyelvű; 517 ortodox és 19 görögkatolikus vallású.

2002-ben 260, román nemzetiségű lakosából 145 volt ortodox, 71 baptista és 42 pünkösdista vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. N. Cartojan: Cărțile populare în literatura românească, 1. köt. (București, 1974), 273. o.
  3. UNESCO World Heritage: Tentative List Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. június 15.)

Források[szerkesztés]

  • Adrian Andrei Rusu: Ctitori și biserici din Țara Hațegului până la 1700. Satu Mare, 1997, 303–309. o.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]