Ruda (Brád város)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ruda (Ruda-Brad)
Gold-mm01a.jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Brád város
Irányítószám 335203
SIRUTA-kód 87335
Népesség
Népesség181 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság1
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Ruda (Románia)
Ruda
Ruda
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 05′ 54″, k. h. 22° 49′ 20″Koordináták: é. sz. 46° 05′ 54″, k. h. 22° 49′ 20″
A 19. században talált termésarany a muszári bányából

Ruda (Rudabárza, románul: Ruda-Brad) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve az 'érc' jelentésű szláv ruda szóból való. Először 1439-ben Rudafalwa, majd 1525-ben Ruda alakban említették.

Fekvése[szerkesztés]

Az Erdélyi-érchegységben, Brádtól hat kilométerre délkeletre fekszik.

Lakossága[szerkesztés]

  • 1785-ben 184-en lakták, valószínűleg mindannyian ortodox vallásúak.[2]
  • 1900-ban 1001 lakosa volt, közülük 605 román, 263 magyar, 84 német, 43 főként olasz és szlovén és négy szlovák anyanyelvű; 486 ortodox, 322 római katolikus, 121 görögkatolikus, 38 református, 16 evangélikus, 15 unitárius és három zsidó vallású.
  • 2002-ben 198 lakosából 196 volt román, egy magyar és egy cigány nemzetiségű; valamennyien ortodox vallásúak.

Története[szerkesztés]

A rómaiak is bányásztak aranyat hegyeiben. A középkor végén és az újkorban Zaránd vármegyei román falu volt. 1742-ben, amikor Csiszár Miklós aranybeváltó-helyettes birtokolta, lakói aranybányászattal foglalkoztak, és nem is volt művelésre alkalmas földjük.[3] 1760-ban bányáit – a keletre fekvő Valea Arsului kivételével, amely paraszti művelésben maradt – Ribiczey Ádám szerezte meg. A parasztok 1784-ben feldúlták a Ribiczey család bányáit. Ezek 1791-ben a Toldalagi és a Zeyk család birtokába kerültek, akik közösen megalapították a 12 Apostol Bányatársulatot. 1840-ben kezdték fejteni a később központi jelentőségű bárza-völgyi Victor és az ettől keletre fekvő, Valea Morii-i Ferdinand bányát. 1848-ban a felkelők összezúzták a bányák létesítményeit. A Toldalagi család 1858-tól a Teleki és a Brukenthal család tagjainak bevonásával kezdett a bányászat fejlesztésébe, elsősorban a Smereciu-hegy környékén. A 12 Apostol bányán kívül Anna-tárna néven újranyitottak egy római fejtést és elkezdték a Michaeli és a Háromkirályok tárna feltárását. Míg 1858-ban még 105, 1867-ben már 440 fő, 1879-ben pedig 353 férfi, 36 nő és 112 gyermek állt a vállalat alkalmazásában.[4] A megszüntetett Zaránd vármegyétől 1876-ban Hunyad vármegyéhez csatolták.

1884-ben hatszázezer forintért a gothai Harkort cég vásárolta meg a 12 Apostol vállalat ruda- és bárza-völgyi bányáit, majd 1889-ben a Valea Morii-i Ferdinand- és Valea Arsului-i Franciska-bányát. Az éves kitermelést 1891-re 751 kilogrammra növelték. A württembergi Geislingen vállalat 1889-ben koncessziót szerzett a Muszár/Musariu (a Ruda-patak bal oldali mellékpataka) völgyére és a Dealul Fetii-re, a Ludwig- és Maria-tárnákkal, és megalapította a Muszári Aranybánya-társulatot. Racován ércelőkészítőt építettek. A Muszár-völgyben 1891-ben 56 kilogrammos termésarany tömböt fedeztek fel.[5] A vállalatot 1898–99-ben a Harkort vásárolta meg és beolvasztotta a 12 Apostolba. Ezzel nemcsak az Osztrák–Magyar Monarchia, de a szélesebb kelet-európai térség legnagyobb nemesfémbányászati vállalatát hozták létre. Az első világháborúig 254 koncessziót vásároltak fel Ruda, Brád, Kristyor, Cerecel, Alsólunkoj és Ormingya határában. 1898-ban megkezdték a gurabárzai ércelőkészítő építését. A környékről származó munkások mellé, akik leginkább a téli hónapokban dolgoztak szívesen bányászként, magyar, német, olasz és más nemzetiségű munkásokat telepítettek be. A Muszár-völgyben munkáslakásokat építettek és iskolát alapítottak, a Victor-bányában villanymozdonyokat állítottak üzembe. A munkanap egy tízórás nappali műszakból állt. Az 1906-ban a cégnél kitört bányászsztrájkban már 2500 ember sztrájkolt.[6] 1913-ban bányái 1876 kg-os termésével a Rudai 12 Apostol volt a legnagyobb aranybányavállalat Európában.[7] (A csúcsév az 1912-es volt, kétezer kilogrammnyi arannyal.)

A Harkort cég 1919-ben eladási opciót adott az angol Hollowaynek, aki 1920-ban negyven millió márkás eladási szerződést kötött a román Mica társulattal. Az első világháború éveiben lecsökkent termelés csak 1927-ben kezdett ismét növekedni és 1930-ra érte el az 1914-es szintet, sőt 1931-re meghaladta a kétezer kg színaranyat. A 12 Apostol mint a Mica cég vállalata az 1920-as években 1700–2500 főt foglalkoztatott. A bárza-völgyi és a Valea Morii északi részén lévő bányákat felhagyták, új bányákat nyitottak viszont Brădișorban és a Muszár-völgyben. A szocializmus idején a Ruda határában fekvő bányák adták a Brád környéki aranytermelés zömét. A bányákat az 1990-es években fokozatosan bezárták.

Híres emberek[szerkesztés]

Érdekességek[szerkesztés]

  • A Bárza-patak fejénél, 426 méteres magasságan nyílik az elhagyott volt Anna-bánya, amelynek 180 méteres, enyhén lejtő főjáratát a rómaiak fúrták a sziklába és a végén egy lépcső található.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
  3. Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 129. o.
  4. Veress: i. m., 136. o., Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 92–93. o. és Guttmann Oszkár: Magyar bánya-kalauz. Bécs, 1881 PDF
  5. Erdélyi Gyopár 2001[halott link]
  6. Hunyadvármegye 1906, 52. sz., júl. 19.
  7. Vajda Lajos: Erdélyi bányák, kohók, emberek, századok. Bukaresti, 1981, 333. o.
  8. Szentimrei Jenő: Városok, életek. 1. köt. Útkeresés könyve. Bukarest, 1973, 20–21. o.
  9. Glasul Hunedoarei[halott link]

Források[szerkesztés]

  • Ion Rusu Abrudeanu: Aurul românesc: istoria lui din vechime până azi. București, 1933
  • Mircea Baron: The Contribution of „Ruda 12 Apostoli” Mining Association in Brad to the Development of Transylvanian Gold Mining between 1884–1921. Annals of the University of Petroşani, Economics 2012, 5–14. o. [1] PDF
  • Uő.: Mineritul aurifer și carbonifer între mijlocul secolului XIX și anii ‘40 ai secolului XX. In Ioan Sebastian Bara – Denisa Toma – Ioachim Lazăr Coord.: Județul Hunedoara: Monografia, vol. 2: Economie și Societate. Deva, 2012, 74–95. o.