Arany (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Arany (Uroi)
A Kenyér-hegy látképe Ópiskiből
A Kenyér-hegy látképe Ópiskiből
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Piski város
Irányítószám 335906
SIRUTA-kód 87736
Népesség
Népesség388 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság5[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Arany (Románia)
Arany
Arany
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 52′, k. h. 23° 02′Koordináták: é. sz. 45° 52′, k. h. 23° 02′
Arany környéke 1764-1785 között

Arany (románul: Uroi) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Piskitől két kilométerre, a Maros északi partján, az Erdélyi Érchegység lábánál fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Személynévi eredetű. Először 1333-ban Aran, majd 1360-ban Aryan formában jegyezték föl. Román neve először 1750-ben tűnik föl, Uroju alakban.

Története[szerkesztés]

A Kenyér-hegy Nagyrápolt felé eső oldalán feküdt a rómaiak Petrae nevű települése. A falut a középkorban valószínűleg magyarok lakták. 1332-1337 között neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is. 1333-ban pedig egy oklevél említette Hunyad megye szolgabíráját is, aki aranyi nemes volt.

Saját református papjáról csak 1640 körül esik említés, egyháza később mindig Nagyrápolt filiája volt.[3] 1733-ban harminc unitus, 1760–62-ben 55 ortodox család lakta. Lakói egy részét a birtokosok 1748-ban sószállításra kötelezték. Ezután 1777-ben 17 egészséges és hét balesetben megsérült, 181011-ben kilenc egészséges és négy hajóvontatásra kötelezett jobbágyot írtak össze. A parasztok 1784-ben feldúlták Miske Sámuel és Méra Zsigmond nemesek házát. Legnagyobb birtokosai 1909-ben Földváry Sándorné, Sándor Lajos és Fáy Béla voltak.

Látnivalók[szerkesztés]

  • A falutól északkeletre emelkedő Kenyér-hegy (Aranyi-hegy, Aranyi-Magura) impozáns tömbje uralja a környék látképét. A hegyet alkotó negyedkori trachiandezitet már a rómaiak is bányászták, mára viszont felhagytak kitermelésével. Az idők folyamán az egykori hegy 40%-át elpusztították. Jellemző lelőhelye a pszeudobrookit nevű ásványnak, amelyet Koch Antal az itt talált minta alapján írt le 1878-ban. 2006-ban két gráci geológus új ásványfajként írta le az itt talált fluoromagneziohastingsitet.[4] A homoki vipera előfordulása miatt természetvédelmi területté nyilvánították.
  • A hegy lábánál, a falu keleti végében, az országút mellett találhatóak a 16. században épült aranyi vár maradványai. A várat először 1590-ben említették, a 17. század első felében akkori földesura, Kapi András megerősítette.
  • A Maros partján fekvő szép, faerkélyes ortodox temploma a 19. században épült.

Népessége[szerkesztés]

  • 1900-ban 522 lakosából 458 volt román és 59 magyar nemzetiségű; 458 ortodox, 34 református, 16 római katolikus és 14 zsidó vallású.
  • 2002-ben 400 lakosából 394 volt román nemzetiségű; 359 ortodox, 24 pünkösdista, 9 baptista és 5 római katolikus vallású.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863-ra. Kolozsvártt, 1863, 12. o.
  4. Papp Gábor: A szilvanit, az ardealit és társaik. Geoda 2007/2.[halott link]

Források[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]