Sztrigyszentgyörgy
| Sztrigyszentgyörgy (Streisângeorgiu) | |
 | |
| A sztrigyszentgyörgyi ortodox templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Rang | falu |
| Községközpont | Pusztakalán város |
| Irányítószám | 335311 |
| SIRUTA-kód | 87442 |
| Népesség | |
| Népesség | 558 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 127[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Sztrigyszentgyörgy
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 45° 43′ 30″, k. h. 23° 01′ 17″Koordináták: é. sz. 45° 43′ 30″, k. h. 23° 01′ 17″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sztrigyszentgyörgy (románul: Streisângeorgiu) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Pusztakalántól keletre, a Sztrigy jobb partján fekszik, a város Újváros részével teljesen egybeépült.
Története[szerkesztés]
1377-ben S. Georgio és Zengwrg, 1760–62-ben Szrigy Szent György néven írták. A 14. században kenézjogú román falu volt Hunyad vármegyében, a 15. században a dévai várhoz tartozott.
A 18. században volt református egyháza. 1712-ben „virágzó”-nak írták, 1790-ben azonban klenódiumait már a dévai paphoz helyezték el megőrzésre. A korabeli egyházi vizitációs jegyzőkönyvekben azonban nem szerepelt; valószínűleg egy nagyobb helyi birtokos család tartotta fenn.
Nagyobb birtokosai 1750 előtt Zeyk István, Csáki Gábor és Szombati Mihály, az 1880-as években Barcsay Kálmán, a helyben lakó Buda László és a Mircse, Deák és Csűrös nemesi családok voltak.
1910-ben a Barcsay Andor által vásárolt birtokra, magántelepítés keretében 260–270 római katolikus bukovinai székelyt telepítettek be. A székelyek („csángók”) közül a két világháború között sokan elvándoroltak, a legtöbben Brazíliába.
Lakossága[szerkesztés]
- 1850-ben 429 lakosából 400 volt román, 15 cigány és 14 magyar nemzetiségű; 415 ortodox és 12 római katolikus vallású.
- 1910-ben 740 lakosából 439 volt román és 290 magyar anyanyelvű; 433 ortodox, 262 római katolikus, 19 református, 11 görögkatolikus, 7 zsidó és 5 unitárius vallású.
- 2002-ben 618 lakosából 434 volt román, 174 magyar és 10 német nemzetiségű; 397 ortodox, 199 római katolikus, 9 baptista és 9 pünkösdista vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- Piciny ortodox templomát a benne található, ószláv nyelvű felirat szerint 1313–14-ben Balea kenéz építette újjá, Naneș papsága idején. A torony belső, keleti oldalán egy másik, szintén ószláv feliratú votív kép az adományozó Kendres zsupánt, feleségét, Nisztorát és gyermekeiket, Lackót és Vojkut ábrázolja, amint a templom makettjét Szent Györgynek ajánlják fel. Ez egy 1408-ban történt felújítás emlékékét örökíti meg. Ekkor a templom falait freskókkal borították, de ezeket az 1743-ban a fogarasi György és Sándor mesterek által készített festésréteg fedi. Cinterme az ásatások szerint 12. századi. A templomot 1809-ig a reformátusok (is) használták.
- Neogótikus római katolikus templomát 1935-ben építették.
Források[szerkesztés]
- Bőjthe Ödön: Hunyadmegye sztrigymelléki részének és nemes családainak története, tekintettel a birtokviszonyokra. Budapest, 1891
- Gróh István: A középkori bizánczi falfestészet emlékei Magyarországon. In Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1905. évi állapotáról. Budapest, 1906, 236. o.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ [1]
Képek[szerkesztés]
Alapító felirat
Mennyezetfreskó
Az 1743-as belső festést megörökítő tábla
A római katolikus templom
Kis teljesítményű vízerőmű
Kétnyelvű helységnévtábla a Csángótelep szélén
„Nem hivatalos”, de szabvány kivitelű, egynyelvű helységnévtábla a kétnyelvű előtt kb. ötven méterrel
.svg){kind=small}