Marosbrettye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Marosbrettye (Bretea Mureșană)
Bazaltbánya Marosbrettye fölött
Bazaltbánya Marosbrettye fölött
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Marosillye
Irányítószám 337273
SIRUTA-kód 89883
Népesség
Népesség585 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Népsűrűség85,4 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság178 m
Terület6,85 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Marosbrettye (Románia)
Marosbrettye
Marosbrettye
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 56′ 22″, k. h. 22° 42′ 48″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 22″, k. h. 22° 42′ 48″
A Wikimédia Commons tartalmaz Marosbrettye témájú médiaállományokat.
A fatemplom
A kőtemplom

Marosbrettye (románul: Bretea Mureșană, korábban Bretea de Murăș) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A Maros jobb partján, Dévától 23 km-re nyugatra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Mai magyar neve a románból való, az viszont egy középkori magyar Berektye alakból, amelynek első magánhangzója a románban kiesett. Ez a berek és a szavak összetétele. Történeti névalakjai: Berechte (1289), Berekthe (1453), Bretthe (1516), Maros Bretye (176062).

Története[szerkesztés]

A 1315. században valószínűleg katolikus és magyar lakosságú. A 16. században román többségű és uradalmi központ volt. 1575 és 1630 között a Bethlen család, a 18. században a Bornemisza család birtoka. Tizenkét lakosával a fiskus 1772-ben kontraktust kötött, amely szerint a sót szállító marosi hajók vontatásánál fognak dolgozni. Az 181011-es összeírás szerint már a Bornemisza-uradalom tizenöt jobbágya dolgozott hajóvontatóként.

1845-ben a Bornemisza és a Páll családok saját allódiumukká nyilvánították lakói kukoricását. Megígérték ugyan, hogy a határ más részén kártalanítani fogják őket, de ezt csak részben teljesítették. 1848. április 25-én az áprilisi törvényekről értesült helybeliek önhatalmúlag visszafoglalták az 1845-ig bírt földjeiket. A példájukat az illyei Bornemisza-uradalom más falvai is követték.[2] Lakosai 1848-ban megegyeztek szentgericei Nagy Albert (Berci) birtokossal, hogy a mócok esetleges támadásakor megvédik a birtokos javait, cserében az megvédi őket a magyar honvédsereg átvonulásakor. 186575-ben járásszékhely volt.

A falu határában fekvő hegyből (Măgura Sârbii) 1962 óta bazaltot termelnek ki, amelyet aszfaltburkolatok készítésére használnak.

Népessége[szerkesztés]

  • 1850-ben 593 lakosából 574 volt román és 18 cigány nemzetiségű; 592 ortodox vallású.
  • 1910-ben 762 lakosából 705 volt román és 54 magyar anyanyelvű; 622 ortodox, 35 református és 17 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 653 lakosából 649 volt román nemzetiségű; 622 ortodox és 17 pünkösdista vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Az ortodox fatemplom korábban Brád környékén állt (az 1665-ös datálás a harangján talált feliraton alapszik, amely semmit nem árul el a templom építési idejéről). 1914-ben vásárolták meg a brettyeiek és állították föl a falu temetőjében. 1965 és 1969 között betontalapzatra helyezték és három méterrel megkurtították. Gondos helyreállítása 2000-re fejeződött be.
  • Az egykori Nagy-kúria a család római katolikus kápolnájával.
  • Ortodox kőtemploma 1869-ben épült.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1931-ben Octavian Olariu szobrász.

Források[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Liviu Botezan: Participarea țărănimii din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș la revoluție în primăvara anului 1848 pentru desființarea iobăgiei. Cluj-Napoca, 2006, 309–310. o.