Nagypestény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagypestény (Peșteana)
A Hátszeg vidéki múzeum
A Hátszeg vidéki múzeum
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Demsus
Irányítószám 337208
SIRUTA-kód 89384
Népesség
Népesség390 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagypestény (Románia)
Nagypestény
Nagypestény
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 32′ 59″, k. h. 22° 49′ 33″Koordináták: é. sz. 45° 32′ 59″, k. h. 22° 49′ 33″
A református templom

Nagypestény (románul: Peșteana) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A Hátszegi-medence nyugati peremén, Hátszegtől 13 kilométerre délnyugatra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve délszláv eredetű, jelentése 'homokiak' (vö. Pöstyén nevével). Első biztos említése 1404-ből való, Pesten alakban. Ezután 1411–12-ben Pestienee, 1430-ban Pestyen, 1492-ben Nagh Pesthyen.

Története[szerkesztés]

Egy 1360-ból datált oklevél a Possana-i Balk román papról emlékezik meg.[2] Birtokosaiból ágaztak el az 1519-ben összeírt Alsó, Csók, Filep, Illyés, Jár, Kamarás, Károly, Lehi, Nagy, Pap és Román családok. A 16. századtól 1883-ig református anyaegyházközsége volt. 1786-ban hatszáz lakosának 46%-a volt jobbágy, 27%-a zsellér és 24%-a nemes. Református egyházát ekkoriban a Zeyk, Naláczi és Kendeffy családok pártfogolták. Bár korán, már 1874-ben állami, magyar tannyelvű iskolát alapítottak a faluban, magyarul nagyrészt nem beszélő református hívei lassan felekezetileg is beolvadtak a többségi román lakosságba.

1850-ben 655 lakosából 482 vallotta magát román, 144 magyar és 21 cigány nemzetiségűnek; 558 görögkatolikus és 74 református vallásúnak.

1910-ben 684 lakosából 555 vallotta magát román és 126 magyar anyanyelvűnek; 552 görögkatolikus és 111 református vallásúnak.

2002-ben mind a 436 lakosa román nemzetiségűnek vallotta magát; 399 volt ortodox, 33 pünkösdista és 3 református vallású.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Református templomának építési ideje bizonytalan. A torony bejárata feletti két nyílás egykor talán felvonható kaput tartott. Az épületet a kis létszámú gyülekezet a 20. század végéig lelkiismeretesen gondozta, de a 2000-es évekre a hívek szinte teljesen elfogytak.[3]
  • Ortodox (korábban görögkatolikus) temploma valószínűleg a középkor végén épült. A szentély és a hajó eltérő építési idejét a falak különböző vastagsága és a szentélynek a hajó hossztengelyéhez képesti 5-6 fokot eltérése árulja el. A Rudolf Wagner által irányított restaurálás 1924–26-ban nagyrészt elpusztította értékes belső festését.[4]
  • Volt Mara-udvarház.[5]
  • A Hátszeg vidéki Múzeum anyagát Anton Socaciu állította össze a 2000-es években, népi használati tárgyakból.[6]
  • A falutól délnyugatra a Feneketlen tó nevű tőzegláp, a kereklevelű harmatfű nevű rovarevő növény élőhelye. A bemerészkedés életveszélyes, ugyanis csak a legnagyobb szárazságok idején lesz olyan vastag a mohaszőnyeg, hogy a közepén is elbírjon egy embert.[7]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996, 399. o.
  3. Istvánfi Gyula: Erdélyi református templomok. Bp., 2001, [192]
  4. Adrian Andrei Rusu: Ctitori și biserici din Țara Hațegului până la 1700. Satu Mare, 1997, 247–252. o.
  5. www.mno.hu
  6. Robii frumosului. Muzee și colecții sătești din România. București, 2008
  7. 'Replica 2007. augusztus 30 – szeptember 5.. [2010. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 22.)

Források[szerkesztés]

  • Gazda József: Tömb és szórvány. Kortárs 2003, 3. sz., 46. o.

Képek[szerkesztés]