Batiz (Hunyad megye)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Batiz
A volt evangélikus imaház Batizon
A volt evangélikus imaház Batizon
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Pusztakalán város
Irányítószám 335301
SIRUTA-kód 87451
Népesség
Népesség488 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság9[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság241 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Batiz (Románia)
Batiz
Batiz
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 46′, k. h. 23° 00′Koordináták: é. sz. 45° 46′, k. h. 23° 00′

Batiz (románul és németül Batiz) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Pusztakalántól három km-re északra, a Sztrigy bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Személynévből származik, mely talán ófrancia eredetű (Batisse/Baptiste). Névadója a pestesi Batiz ispán lehetett. Első említése: Batizhaza vel al. nom. Soh thesthelek (1346 – másik nevét vsz. sószállítóiról kapta). Mai nevét először 1404-ben jegyezték föl, Batyz alakban. 1750-ben román neve még Botiz volt.

Népessége[szerkesztés]

  • 1785-ben 370 civil és kb. húsz határőr státusú lakosa volt. Ugyanazon évben 39 ortodox családfőt írtak össze.[3]
  • 1850-ben 560 lakosából 498 volt román és 53 cigány nemzetiségű; 551 ortodox vallású.
  • 1900-ban 666 lakosából 524 volt román, 105 német és 37 magyar anyanyelvű; 527 ortodox, 99 evangélikus, 12 református, 14 római katolikus és 14 zsidó vallású.
  • 2002-ben 572 lakosából 540 volt román, 14 cigány, 10 magyar és 8 német nemzetiségű; 511 ortodox és 38 pünkösdista vallású.

Története[szerkesztés]

A 1718. században a Naláczi család birtoka volt.

1805-ben Naláczi József birtokán Georg D’André alapított fajanszgyárat. Munkásokat a birtok jobbágyai közül toborzott, az alapanyagot az uradalomhoz tartozó agyag- és homokbányákból vették. 18131814-ben kezdődött meg a termelés. Az angol szabadalom alapján készült, nádsárga és csillogó fekete mázú, olykor ezüsttel vagy arannyal élénkített és 185 típusban gyártott batizi keménycserép edények a biedermeier kor kedvelt használati tárgyaivá lettek.

1847-ben meghalt D’André. 1851-ben az uradalom Bethlen Olivér tulajdonába került. 1865-ben az akkor már gr. Teleki György tulajdonát képező uradalmat a gyárral együtt elárverezték, és a gyár megszűnt.

1885-ben a nagyszebeni Vereinsbank a bácskai Cservenkáról telepített be evangélikus svábokat a falu középső részére.[4] Evangélikus egyháza 1964-ig önálló diaszpóralelkészséget alkotott.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
  4. Nicolae Iorga: Neamul romănesc în Ardeal și în Țara Ungurească. București, 1906, 1. köt., 268. o.
  5. Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. 1. Hermannstadt, 1999

Források[szerkesztés]

  • Magda Bunta – Pál Gyulai: Batiz. Monografia manufacturii de faianță fină. Cluj, 1971