Batiz (Hunyad megye)
| Batiz | |
 | |
| A volt evangélikus imaház Batizon | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Rang | falu |
| Községközpont | Pusztakalán város |
| Irányítószám | 335301 |
| SIRUTA-kód | 87451 |
| Népesség | |
| Népesség | 488 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 9[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 241 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Batiz
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 45° 46′, k. h. 23° 00′Koordináták: é. sz. 45° 46′, k. h. 23° 00′ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Batiz (románul és németül Batiz) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Pusztakalántól három km-re északra, a Sztrigy bal partján fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Személynévből származik, mely talán ófrancia eredetű (Batisse/Baptiste). Névadója a pestesi Batiz ispán lehetett. Első említése: Batizhaza vel al. nom. Soh thesthelek (1346 – másik nevét vsz. sószállítóiról kapta). Mai nevét először 1404-ben jegyezték föl, Batyz alakban. 1750-ben román neve még Botiz volt.
Népessége[szerkesztés]
- 1785-ben 370 civil és kb. húsz határőr státusú lakosa volt. Ugyanazon évben 39 ortodox családfőt írtak össze.[3]
- 1850-ben 560 lakosából 498 volt román és 53 cigány nemzetiségű; 551 ortodox vallású.
- 1900-ban 666 lakosából 524 volt román, 105 német és 37 magyar anyanyelvű; 527 ortodox, 99 evangélikus, 12 református, 14 római katolikus és 14 zsidó vallású.
- 2002-ben 572 lakosából 540 volt román, 14 cigány, 10 magyar és 8 német nemzetiségű; 511 ortodox és 38 pünkösdista vallású.
Története[szerkesztés]
A 17–18. században a Naláczi család birtoka volt.
1805-ben Naláczi József birtokán Georg D’André alapított fajanszgyárat. Munkásokat a birtok jobbágyai közül toborzott, az alapanyagot az uradalomhoz tartozó agyag- és homokbányákból vették. 1813–1814-ben kezdődött meg a termelés. Az angol szabadalom alapján készült, nádsárga és csillogó fekete mázú, olykor ezüsttel vagy arannyal élénkített és 185 típusban gyártott batizi keménycserép edények a biedermeier kor kedvelt használati tárgyaivá lettek.
1847-ben meghalt D’André. 1851-ben az uradalom Bethlen Olivér tulajdonába került. 1865-ben az akkor már gr. Teleki György tulajdonát képező uradalmat a gyárral együtt elárverezték, és a gyár megszűnt.
1885-ben a nagyszebeni Vereinsbank a bácskai Cservenkáról telepített be kb. 40 evangélikus sváb családot a falu középső részére.[4] Evangélikus egyháza 1964-ig önálló diaszpóralelkészséget alkotott.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ [1]
- ↑ Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
- ↑ Nicolae Iorga: Neamul romănesc în Ardeal și în Țara Ungurească. București, 1906, 1. köt., 268. o.; Jakob Krämer: Batschkadeutsche Siedler in Siebenbürgen. In: Deutsches Volksblatt [Újvidék], 1943. július 8., 5. o.
- ↑ Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. 1. Hermannstadt, 1999
Források[szerkesztés]
- Magda Bunta – Pál Gyulai: Batiz. Monografia manufacturii de faianță fină. Cluj, 1971
.svg){kind=small}