Ugrás a tartalomhoz

Kőboldogfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kőboldogfalva (Sântămăria de Piatră)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rangfalu
KözségközpontPusztakalán város
Irányítószám335308
SIRUTA-kód87521
Népesség
Népesség125 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság3[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság293 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 46′ 10″, k. h. 23° 01′ 15″45.769520°N 23.020788°EKoordináták: é. sz. 45° 46′ 10″, k. h. 23° 01′ 15″45.769520°N 23.020788°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Kőboldogfalva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kőboldogfalva (románul: Sântămăria de Piatră) falu Romániában, Hunyad megyében.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Mind magyar, mind román nevének központi eleme Szűz Máriára utal. Másik tagja, amely legkorábbról 1735-ből datálható, Őraljaboldogfalvától különbözteti meg, és kőfejtésével hozható összefüggésbe.

Fekvése

[szerkesztés]

Pusztakalántól mintegy 6 km-re északra, Dévától 22 km-re délkeletre, a Sztrigy jobb partján fekszik.

Népesség

[szerkesztés]

Etnikai és vallási megoszlás

[szerkesztés]
  • 1910-ben 527 lakosa volt, ebből 516 román, 9 cigány és 2 német nemzetiségűnek vallotta magát. 525 volt közülük ortodox és két zsidó vallású.
  • 2002-ben 162 román lakosából 156 volt ortodox vallású.

Története

[szerkesztés]

Hunyad vármegyei falu volt. 1346-ban Bodhogazzonyfalva néven említették először. 1363-ban volochalis-nak, román lakosságúnak írták. A középkor végén Déva várának birtoka volt. A 17–18. században kisnemesek is lakták, 1784-ben a parasztok feldúlták nemesi udvarházait. Híres juhvásárokat tartott.

Lakói 1851-ben kezdtek pereskedni erdőhasználati jogukért, amelytől br. Bornemisza fosztotta meg őket. A bíróságok 1858-ig négyszer utasították el kérelmüket, majd 1876-ban újrakezdődött a per. A báró 1877 elején egy erdőrészt ajánlott föl kompenzációképpen, de a parasztok ezt nem fogadták el. Májusban a lakosok a feszületre és az evangéliumra esküdtek föl, hogy nem vállalnak napszámot a báró földjén, nem teszik be a lábukat a báró kocsmájába és nem őrletnek a báró malmában. Stratégiájuk bevált – június végén a báró engedett.[2]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. [1]
  2. Ioachim Lazăr és Marcela Balazs, ‘Pădurea în istoria, civilizația și cultura hunedoreană’, in Ioan Sebastian Bara – Marcela Balazs – Florin Dobrei – Vasile Ionaș – Ioachim Lazăr – Liviu Lazăr – Paulina Popa – Denisa Toma szerk., Județul Hunedoara: monografie, vol. 4, Om, natură, ocupații (Deva, 2014), 249–52. o.