Kőboldogfalva
| Kőboldogfalva (Sântămăria de Piatră) | |
.JPG) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Rang | falu |
| Községközpont | Pusztakalán város |
| Irányítószám | 335308 |
| SIRUTA-kód | 87521 |
| Népesség | |
| Népesség | 125 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 3[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 293 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 46′ 10″, k. h. 23° 01′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 10″, k. h. 23° 01′ 15″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kőboldogfalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kőboldogfalva (románul: Sântămăria de Piatră) falu Romániában, Hunyad megyében.
Nevének eredete[szerkesztés]
Mind magyar, mind román nevének központi eleme Szűz Máriára utal. Másik tagja, amely legkorábbról 1735-ből datálható, Őraljaboldogfalvától különbözteti meg, és kőfejtésével hozható összefüggésbe.
Fekvése[szerkesztés]
Pusztakalántól mintegy 6 km-re északra, Dévától 22 km-re délkeletre, a Sztrigy jobb partján fekszik.
Népesség[szerkesztés]
Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]
- 1910-ben 527 lakosa volt, ebből 516 román, 9 cigány és 2 német nemzetiségűnek vallotta magát. 525 volt közülük ortodox és két zsidó vallású.
- 2002-ben 162 román lakosából 156 volt ortodox vallású.
Története[szerkesztés]
Hunyad vármegyei falu volt. 1346-ban Bodhogazzonyfalva néven említették először. 1363-ban volochalis-nak, román lakosságúnak írták. A középkor végén Déva várának birtoka volt. A 17–18. században kisnemesek is lakták, 1784-ben a parasztok feldúlták nemesi udvarházait. Híres juhvásárokat tartott.
Lakói 1851-ben kezdtek pereskedni erdőhasználati jogukért, amelytől br. Bornemisza fosztotta meg őket. A bíróságok 1858-ig négyszer utasították el kérelmüket, majd 1876-ban újrakezdődött a per. A báró 1877 elején egy erdőrészt ajánlott föl kompenzációképpen, de a parasztok ezt nem fogadták el. Májusban a lakosok a feszületre és az evangéliumra esküdtek föl, hogy nem vállalnak napszámot a báró földjén, nem teszik be a lábukat a báró kocsmájába és nem őrletnek a báró malmában. Stratégiájuk bevált – június végén a báró engedett.[2]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ [1]
- ↑ Ioachim Lazăr és Marcela Balazs, ‘Pădurea în istoria, civilizația și cultura hunedoreană’, in Ioan Sebastian Bara – Marcela Balazs – Florin Dobrei – Vasile Ionaș – Ioachim Lazăr – Liviu Lazăr – Paulina Popa – Denisa Toma szerk., Județul Hunedoara: monografie, vol. 4, Om, natură, ocupații (Deva, 2014), 249–52. o.
Hunyad megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}