Szirti sas
| Szirti sas | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Figyelő példány | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 500 000 Ft | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Aquila chrysaetos (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A szirti sas elterjedési területe
költőhely (nyáron)
egész éves
telelőhely
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Szirti sas témájú rendszertani információt.
|
A szirti sas (Aquila chrysaetos) a madarak (Aves) osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Egyéb neve: kőszáli sas.
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A szirti sas megtalálható Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában és Észak-Afrikában, habár manapság nagyon leszűkült az élőhelye. A hegyvidékeket, a sziklafalakat és a nyílt területeket kedveli.
Kárpát-medencei előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Magyarországon rendszeresen költ 1-3 pár az Északi-középhegységben, télen olykor a Hortobágyon lehet megfigyelni őket. A 2012. januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 7 szirti sas telelt Magyarországon.[3] Magyar állatkertek közül egyedül a Szegedi Vadasparkban tartják. A 2016-os saslétszám felmérés során a Magyar Madártani Egyesület szakemberei és önkéntesei 6 darab szirti sast találtak Magyarországon.[4]
2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 2 itthon telelő szirti sast figyeltek meg a madarakat számlálók.[5]
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- eurázsiai szirti sas (Aquila chrysaetos chrysaetos) - Európa, az Ibériai-félsziget és Nyugat-Szibéria kivételével
- déli szirti sas (Aquila chrysaetos homeyeri) - Ibériai-félsziget, Észak-Afrika, Kis-Ázsia, Kaukázus, Arab-félszigettől Iránig; valamivel kisebb és sötétebb, mint az előző alfaj
- szibériai szirti sas (Aquila chrysaetos daphanea) - Irán nyugati részétől Afganisztánon, Pakisztánon, Észak-Indián és Nepálon keresztül Közép- és Nyugat-Kínáig és Mongóliáig; a legnagyobb alfaj, sötétebb
- japán szirti sas (Aquila chrysaetos japonica) - Japán és Korea; sötét színű és a legkisebb alfaj
- kanadai szirti sas avagy arany szirti sas (Aquila chrysaetos canadensis) - Észak-Amerika, a legsötétebb alfaj[6]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 75–90 centiméter, szárnyfesztávolsága 190–220 centiméter, testtömege pedig 3–6,7 kilogramm. Tollazata barna, a tollak vége szürkés; a fiatalok farka fehér, sötét végszalaggal, szárnyukon is van kevés fehér szín. Lábai hosszúak és vastagok, melyek hosszú, éles karmokban végződnek. Csőre nagy, horgas, erős tépőcsőr.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Magányosan vagy párban él. Főként emlősökre és madarakra vadászik, de jelentős mértékben dögevő. Vadászterülete 520 km2 is lehet. Gyakran kering kifeszített szárnyakon, és tekintélyes magasságra felemelkedik. A szabadban akár 15-20 évig is él, de fogságban egy madár elérte a 46 éves kort is Európában.[7] Az idősebb madarak költőhelyükön maradnak, a fiatalok messze elkóborolnak. Viselkedésükre fiókakorukban a káinizmus jellemző (csak a legerősebb fióka marad életben, a másikat megöli). Gyakran csoportosan támadják hollók, hogy elkergessék a fészkelőhelyük közeléből, vagy megkaparintsák a szirti sas által leejtett zsákmányt.[8]
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ivarérett csak 4–5 éves korában lesz, költési időszaka februártól júniusig tart. A sasfészek akár 3,5 méter magas és 1,5 méter átmérőjű is lehet. Sziklapárkányokra és magas fákra készíti a fészkét. Évente egyszer költ, ekkor a tojó 2 barnán pettyezett tojást rak, melyeken 43-45 napig kotlik. Gyakran csak az egyik fióka marad meg. A fiatal madár 65–70 nap múlva repül ki a fészekből.
Közeli rokon faj
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A szirti sas legközelebbi rokona a parlagi sas (Aquila heliaca).
Képek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A sas feje közelről
- A zsákmány
- A tojásai
- és egy kikelt fióka
- A fiatal szirti sasok tarkóján még nincsen szalmasárga tollazat, farkukban viszont fehér szín is van
- Kitömött példány
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Robert Elsie. "Albania". Countries and Their Cultures. Hozzáférés: 2011. augusztus 10.
- ↑ Reynolds, James (2011. június 8.). "Golden eagle is our national bird". The Scotsman. Edinburgh.
- ↑ MTI (2012). "Saslétszám:nincs változás". Metropol: 23.
{{cite journal}}:|access-date=requires|url=(súgó); Unknown parameter|day=ignored (súgó); Unknown parameter|month=ignored (súgó) - ↑ "Elkészült a magyarországi sasleltár". origo.hu. 2016. január 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. január 27.
- ↑ "Megszámolták a magyar sasokat". index.hu. Hozzáférés: 2018. február 1.
- ↑ Fesztáv (Wingspan)
- ↑ Gordon, S. (1955). The Golden Eagle; king of birds. 1st Am. ed. Citadel Press, New York.
- ↑ "Bakó-Hegedüs: Szirti sas és a hollók harca".
{{cite journal}}: Cite journal requires|journal=(súgó)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Csodálatos állatvilág. (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó. 2000. ISBN 963-86092-0-6.
{{cite book}}: Unknown parameter|extra=ignored (súgó) - "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2009. november 22.
- "Az MME Monitoring Központjának adatlapja". 2007. szeptember 30. dátummal az eredeti címről archiválva.
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6