Erdélyi Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Erdélyi Jenő, dr. (született Friedmann Jenő)[1] (Tenke, 1881. november 27.Szeged, 1971. október 4.) orvos, egyetemi tanár, az orvostudomány kandidátusa (1961).

Életpályája[szerkesztés]

Erdélyi (Friedmann) Jakab magánzó és Krausz Babetta fia. Orvosi oklevelét 1905-ben szerezte meg a budapesti orvosi karon. 1905–1907-ben a bécsi fülészeti klinikán dolgozott. 1907 és 1963 között a szegedi kórház és rendelőintézet fül-orr-gégész orvosa, főorvos. 1925-ben magántanár, 1963-ban címzetes egyetemi tanár lett. Elsősorban diagnosztikai és terápiás kérdésekkel foglalkozott. A legjelentősebbek a tályog és a nyelőcsőszűkület sebészeti gyógyítása terén elért eredményei. 1968 és 1971 között a Magyar Fül-Orr-Gégészeti Társaság díszelnöke volt.

Házastársa Lengyel Vilma volt, akivel 1913. április 5-én Szegeden kötött házasságot.[2]

Főbb művei[szerkesztés]

  • A mydriaticumok élettani hatása (Hermann E.-lel, Bp., 1902);
  • A highmor-üreg chronikus empyemá­jának radikális műtéte helybeli érzéstelenítéssel és ennek indicatója (Gyógyászat, 1907).

Irodalom[szerkesztés]

  • Szabon József: Erdélyi Jenő (Fül-Orr-Gégészet, 1972, 1. sz.).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Névváltoztatási engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 89913/1900. MNL-OL 30792. mikrofilm 31. kép 1. karton Névváltoztatási kimutatások 1900. év 9. oldal 23. sor
  2. Házasságkötési bejegyzése a szegedi polgári házassági akv. 143/1913. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 29.)

Forrás[szerkesztés]