Erdélyi Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Erdélyi Jenő, dr. (Tenke, 1881. november 27.Szeged, 1971. október 4.) orvos, egyetemi tanár, az orvostudomány kandidátusa (1961).

Életpályája[szerkesztés]

Orvosi oklevelét 1905-ben szerezte meg a budapesti orvosi karon. 1905–1907-ben a bécsi fülészeti klinikán dolgozott. 1907 és 1963 között a szegedi kórház és rendelőintézet fül-orr-gégész orvosa, főorvos. 1925-ben magántanár, 1963-ban címzetes egyetemi tanár lett. Elsősorban diagnosztikai és terápiás kérdésekkel foglalkozott. A legjelentősebbek a tályog és a nyelőcsőszűkület sebészeti gyógyítása terén elért eredményei. 1968 és 1971 között a Magyar Fül-Orr-Gégészeti Társaság díszelnöke volt.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A mydriaticumok élettani hatása (Hermann E.-lel, Bp., 1902);
  • A highmor-üreg chronikus empyemá­jának radikális műtéte helybeli érzéstelenítéssel és ennek indicatója (Gyógyászat, 1907).

Irodalom[szerkesztés]

  • Szabon József: Erdélyi Jenő (Fül-Orr-Gégészet, 1972, 1. sz.).

Forrás[szerkesztés]