Körösgyéres

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Körösgyéres (Girișu de Criș)
RO BH Biserica ortodoxa din Girisu de Cris (2).jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBihar
Rang községközpont
Irányítószám 417270
SIRUTA-kód 29476
Népesség
Népesség1482 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság41
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Körösgyéres (Románia)
Körösgyéres
Körösgyéres
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 04′ 07″, k. h. 21° 45′ 48″Koordináták: é. sz. 47° 04′ 07″, k. h. 21° 45′ 48″

Körösgyéres (Girișu de Criș), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A Sebes-Körös mellett, Nagyváradtól nyugatra, Köröstarján és Vizesgyán között fekvő település.

Története[szerkesztés]

Körösgyéres nevét a Bécsi Kódex említette először a 13. században, Győrlaka néven.

1326 előtt az Ákos nemzetségbeli Elleus birtoka volt, fiai ez évben eladták Mikeh bánnak.

1330-ban a Czibak család birtoka volt, akiknek ez az ága azután Gyéresinek írta magát. Czibak Mihály fia utód nélkül halt meg, ezért 1563-ban I. Miksa király adománylevele alapján Mágocsy Gáspár tornai főispán, majd pedig ennek örököse; sövényházi Móricz Lőrincz birtoka lett.

A 16. században ismét a Czibak család és a Nadányiak voltak a birtokosai. Később a nagyváradi 1. sz. püspök lett a földesura.

Ide tartoztak Álcsi, Mácsa, Veres és Erzsébet puszták is.

Mácsa-puszta már a 13. század elején a váradi püspök és káptalan birtokaként szerepelt, ősi templomának helye a majortól északra volt.

Gyires határában állt egykor Kecset falu is.

1910-ben 1932 lakosából 280 magyar, 1641 román volt. Ebből 521 görögkatolikus, 133 református, 1133 görögkeleti ortodox volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus temploma - 1801-ben épült.
  • Görög keleti temploma - 1790-ben készült el.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]