Huszita Biblia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Müncheni kódex 1466

A huszita Biblia az első csaknem teljes magyar nyelvű bibliafordításunk. A 15. század első felében keletkezett. Nevezik még – feltételezett fordítói után – Tamás és Bálint Bibliájának, illetve a laikus mozgalom magyar Bibliájának is. Részleteit a Müncheni kódex, a Bécsi kódex és az Apor-kódex őrizte meg másolatban. Szalkai Balázs ferences krónikájában található az első utalás Tamás és Bálint deákról és az általuk fordított Bibliáról.

Fordítói[szerkesztés]

A Biblia fordítóinak a legtöbb forrás és kutató Pécsi Tamás és Újlaki Bálint huszita papokat tartja, akik 1438–39-ben Moldvába menekültek és ott magyar nyelvre fordították a Bibliát. Mások, mint például Timár Kálmán,[1] cáfolták ezt, és magát a huszita eredetet is.Tamás és Bálint szerémségi világi papok, akik feltételezhetően 1399 és 1441 között a prágai egyetemen tanultak, mely a huszitizmus erős bázisa volt, s ahol így tanulmányaik mellett Husz János tanaival is megismerkedtek. Személyüket általában a prágai egyetem anyakönyvében szereplő Thomas Quinqueecclesiensis (1399) és Valentinus de Ujlak (1411) nevű baccalaureusokkal azonosítják.[2] Erre vonatkozóan azonban több cáfolat is született.

Tóth-Szabó Pál felhívja arra a figyelmet, hogy ha 1399-ben az egyetemen 20-25 évesek voltak, akkor a menekülésük idején 50-60 évesnek kellett lenniük. A Szalkai-féle ferences krónika, mely a hierarchia minden fokát pontosan és hűen leírja, Tamást és Bálintot klerikusnak, kispapnak nevezi, akik még tanulmányaikat végzik. Ha valóban papi pályára léptek, ekkorra már legalább plébánosként kellett működniük.[3] Szabó Flóris szerint azonban az egyházi pályán való előmenetel hiányát Tamás és Bálint esetleges lázadó természete is okozhatta.[4] Timár Kálmán még azt is megemlíti, hogy ha valóban együtt fordították le a bibliát, akkor egy életre szóló barátság szövődött köztük, ami egykorúak közt szokott kialakulni fiatal korban, Újlaki Bálint viszont egy évtizeddel később került a prágai egyetemre, mint Pécsi Tamás. Szintén Timár megfigyelése az, hogy a biblia nyelve elüt a szóban forgó Tamás és Bálint nyelvjárásától. Nyelvük ugyanis a duna-drávavidéki nyelvjárás volt, ezzel ellentétben a bibliáé dunántúli.[5] Meggyőző érv az is, hogy a számkivetés idején menekülő papok aligha rendelkezhettek egy teljes bibliafordítás elkészítéséhez szükséges eszközökkel.

Eredet[szerkesztés]

Bécsi kódex
Apor-kódex

Számos forrásanyag foglalkozik a huszita Biblia eredetének kérdésével. Egyesek a huszita eredet mellett érvelnek, mások minden kétséget kizárva cáfolják azt.

A huszitaság hírébe a Szalkai-féle ferences krónika keverte a Bibliát a 15. században, és eretnekség vádjával illette a Szentlélek, a spiritus sanctus ‘szent szellet’-ként való fordítása miatt. Ezt Timár Kálmán azzal cáfolja, hogy egy egykorú író és olvasó ezen nem botránkozott volna meg, hiszen a szellet egyszerűen mint a lélek szinonimája jelent meg. Tehát semmi nincs a Bibliában, ami a katolikus felfogástól eltérne, sőt, állítása szerint inkább olyanok vannak benne, melyek a huszita tanokkal és szertartásokkal merőben ellenkeznek. Tudjuk, hogy az Apor-kódexet a 16. század elején premontrei apácák használták, amiből arra lehet következtetni, hogy nem tartották eretneknek a fordítást.[6] A ‘szent szellet’ kifejezés pedig inkább olyan nyelvjárási sajátosság lehetett, amelyet a ferences krónika írója nem ismert.[7]

A huszita eredet mellett szól még a bibliafordításban megfigyelhető ún. mellékjeles helyesírási rendszer, melyet Husz János alakított ki a latin ábécében nem szereplő cseh hangok visszaadására, s mellyel a fordítók a prágai egyetemen ismerkedhettek meg. Ebben a rendszerben határozottan érvényesül, hogy minden hangnak saját jele legyen.[8] Szabó Flóris ennek a helyesírásnak a huszita voltát is kétségbe vonja, hiszen később főként a ferences kódexekre volt ez jellemző. Ebből következően egy ideig huszita helyett ferencesnek tartották.Timár Kálmán a bibliafordítást ezekkel ellentétben inkább premontreinek gondolja, hiszen az azt megőrző kódexek is mind premontrei eredetűek.[9] A Müncheni kódex őrizte meg az újszövetségi részét, a Bécsi kódex az ószövetségi kisebb könyveket, az Apor-kódex pedig a zsoltárfordítást.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Timár Kálmán: Prémontrei kódexek, huszita vagy prémontrei Biblia? 39. p.
  2. Kőszeghy Péter (főszerk.): Magyar művelődéstörténeti lexikon. 4. kötet, 246 p.
  3. Tóth-Szabó Pál: A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. 162. p.
  4. Galamb György: A Huszita Biblia és a ferencesek. Megjegyzések az első magyar bibliafordítás kérdéseihez. Egyháztörténeti Szemle, 2009/2. 4. p.
  5. Timár Kálmán: Prémontrei kódexek, huszita vagy prémontrei Biblia? 40. p.
  6. "Látjátok feleim..." Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása, 2009. október 29 - 2010. február 28. Szerk. Madas Edit. Budapest: OSZK, 2009. 266. p.
  7. Galamb György: A Huszita Biblia és a ferencesek. Megjegyzések az első magyar bibliafordítás kérdéseihez. Egyháztörténeti Szemle, 2009/2. 7. p.
  8. "Látjátok feleim..." Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása, 2009. október 29. - 2010. február 28. Szerk. Madas Edit. Budapest: OSZK, 2009. 39. p.
  9. Timár Kálmán: Prémontrei kódexek, huszita vagy prémontrei Biblia? 36. p.

Forrás[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Biblia Sacra Hungarica. A könyv, "mely örök életet ád". 2008. november 21. - 2009. március 29. Szerk. Heltai János, Gáborjáni Szabó Botond. Budapest: Országos Széchényi Könyvtár, 2008.
  • Galamb György: A Huszita Biblia és a ferencesek. Megjegyzések az első magyar bibliafordítás kérdéseihez. Egyháztörténeti Szemle, 2009/2.
  • Gálos Rezső: Legrégibb bibliafordításunk. Budapest: Pallas, 1928.
  • "Látjátok feleim..." Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása, 2009. október 29. - 2010. február 28. Szerk. Madas Edit. Budapest: OSZK, 2009.
  • Kardos Tibor: A Huszita Biblia keletkezése. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1953.
  • Kőszeghy Péter (főszerk.): Magyar művelődéstörténeti lexikon: középkor és kora újkor. 4. kötet. Budapest: Balassi, 2006.
  • Madas Edit: Magyar nyelvű kódexirodalom (1440 k. - 1530 k.). In: Uralkodók és corvinák. Az Országos Széchényi Könyvtár jubileumi kiállítása alapításának 200. évfordulójára. Budapest, 2002.
  • Móricz Béla: A huszitizmus és hatása Magyarországon, [Szeged]: [Egyetem], [1958.]
  • Timár Kálmán: Prémontrei kódexek: huszita vagy prémontrei biblia? Kalocsa: Árpád részvénytársaság, 1924.
  • Tóth-Szabó Pál: A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Budapest: Hornyánszky, 1917.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]