Gyapjas mamut

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Gyapjas mamut
Evolúciós időszak: Késő pleisztocén - holocén 0,40–0,004 Ma
Modell
Modell
Természetvédelmi státusz
Régen kihalt
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Afrotheria
Rend: Ormányosok (Proboscidea)
Alrend: Elefántalakúak (Elephantiformes)
Csoport: Elephantimorpha
Csoport: Elephantida
Öregcsalád: Elephantoidea
Család: Elefántfélék (Elephantidae)
Nem: Mamut (Mammuthus)
Brookes, 1828
Faj: M. primigenius
Tudományos név
Mammuthus primigenius
(Blumenbach, 1799)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gyapjas mamut témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyapjas mamut témájú kategóriát.

A gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül az elefántfélék (Elephantidae) családjába tartozó régen kihalt faj.

Nemének a típusfaja.

Tudnivalók[szerkesztés]

A pleisztocénben, mintegy 400 000 évvel ezelőtt jelent meg és a Würm-glaciális végéig élt Eurázsia és Észak-Amerika akkoriban jéggel borított tájain. Ősének jelenleg a sztyeppei mamutot (Mammuthus trogontherii) tartják számon.

A pleisztocén emberének kortársa volt, az ősállatok szimbóluma. Számos példányuk igen jó állapotban megmaradt Szibéria örökké fagyos vidékein, így lágy részeikről is viszonylag sokat tudunk.

Átlagos marmagassága elérte a 2,67–3,49 métert, a tömege pedig 3,9–8,2 tonna lehetett;[1] tehát nagyobb volt az átlagos méretű afrikai elefántnál (Loxodonta africana). Testét barna, bozontos szőrzet védte a hideg ellen, ami két rétegű volt: a kb. 1 méter hosszú durva fedőszőrzet alatt egy finomabb hőszigetelő szőrréteg is védte az állatot a kihűléstől. Füle a mai afrikai elefánt füleihez képest csak mintegy hatod akkora volt (a hőveszteség csökkentése érdekében). Fogazata is alkalmazkodott a durvább tundrai növényzethez: barázdáltabb és magasabb koronája volt, mint a mai elefántoknak. Erősen görbült agyarának hossza – a görbület mentén – elérte a 4,2 métert.[2]

A ma élő elefántokhoz hasonlóan valószínűleg családokban járhatta a tundrát, ahol – gyomortartalmából ítélve – fák hajtásait és más növényeket fogyasztott. A tápláléknak csak nyáron lehett bővében, így a téli időszakra szervezete zsírt halmozott fel a bőre alatt, de leginkább a válla tájékán levő púpban. Így a tél beálltával hosszabb koplalást is kibírt, esetleg agyaraival kotorta el a havat, hogy táplálékhoz jusson. Valószínűbb azonban, hogy télen melegebb vidékekre vándorolt.

Pontos besorolásuk sokáig vitatott volt. A legújabb nukleinsavas DNS-vizsgálatok alapján azonban úgy tűnik, hogy az ázsiai elefánttal (Elephas maximus) állt közelebbi rokonságban: a két faj közös őse körülbelül 2,5-5,4 millió évvel ezelőtt vált ketté.[3][4]

Maradványait szinte egész Európában és Szibériában megtalálták. A középkorban csontjaikról azt gondolták, hogy azok óriásoktól származnak. "Feltámasztása" a molekuláris biológia fejlődésével többször napirendre került.

Jellegzetes alakját őseink barlangrajzokon és kőbe, csontba, agyarba védve örökítették meg. Kihalásukat valószínűleg őseink túlzott vadászata okozhatta – legalábbis ezt erősítik meg az eurázsiai sztyeppéken és Szibériában talált, csontjaikból épített kunyhók. Mások szerint a kihalását a legutóbbi jégkorszak)ot követő gyors felmelegedés okozhatta. Egy harmadik elmélet pedig egy „hiperjárvány” megjelenésével magyarázza eltűnését. (Kihalásának feltételezhető okairól bővebben: pleisztocén megafauna.)

Érdekesség, hogy bár a kontinentális állományai mintegy 10 000 éve tűntek el Európából; két elszigetelt populációja még mindig élt kb. 5600 évvel ezelőtt az alaszkai Szt. Pál-szigeten,[5][6] valamint az északkelet-szibériai Vrangel-szigeten. Ez utóbbi egy helyileg kialakult törpe alfajává változott, a szigetről elnevezett vrangel-szigeti gyapjas mamuttá (Mammuthus primigenius vrangeliensis), amely csak 4000 éve halhatott ki.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.  
  2. The Academy of Natural Sciences: Woolly Mammoth (Mammuthus primigenius)'. The Academy of Natural Sciences, 2007. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 29.)
  3. Rohland, N. (2010). „Genomic DNA sequences from mastodon and woolly mammoth reveal deep speciation of forest and savanna elephants”. PLoS Biology 8 (12), e1000564. o. DOI:10.1371/journal.pbio.1000564. PMID 21203580.  
  4. (2011) „Reconciling Apparent Conflicts between Mitochondrial and Nuclear Phylogenies in African Elephants”. PLoS ONE 6 (6), e20642. o. DOI:10.1371/journal.pone.0020642. PMID 21701575.  
  5. Schirber, Michael. "Surviving Extinction: Where Woolly Mammoths Endured". Live Science. Imaginova Cororporation
  6. Kristine J. Crossen, “5,700-Year-Old Mammoth Remains from the Pribilof Islands, Alaska: Last Outpost of North America Megafauna”, Geological Society of America Abstracts with Programs, Volume 37, Number 7, (Geological Society of America, 2005), 463.

Forrás[szerkesztés]

  • Zdenek V. Spinar – Zdenek Burian: Élet az ember előtt, Gondolat, Budapest, 1985

További információk[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]