Acsuca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Acsuca (Aciuța)
Kőbánya és bányató a falutól délkeletre
Kőbánya és bányató a falutól délkeletre
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Arad
Rang falu
Községközpont Pleskuca
Irányítószám 317261
SIRUTA-kód 11780
Népesség
Népesség 215 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság -
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 226 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Acsuca (Románia)
Acsuca
Acsuca
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 17′ 21″, k. h. 22° 27′ 05″Koordináták: é. sz. 46° 17′ 21″, k. h. 22° 27′ 05″
Acsuca weboldala

Acsuca, 1910 és 1919 között Ácsfalva (Ácsuca, románul: Aciuța) falu Romániában, Arad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A megye keleti részén, az Erdélyi-szigethegységben, a Fehér-Körös jobb partján, Vaskohtól 36 kilométerre délre található.

Nevének eredete[szerkesztés]

Először Kisacsuca faluról maradt fenn okleveles említés, 1366-ból (Kisachwicza), majd 1439-ből (Acsovicza). Mai nevén először 1477-ben említették (Aczwcza). A helységnévrendezéskor a főszolgabíró talált ki számára új nevet, arra hivatkozva, hogy a lakosság többsége állítólag ács foglalkozású volt.[2]

Története[szerkesztés]

1423-tól a világosi váruradalom része volt. Mint ilyen, 1477-ben a Bánfi család, 1510-ben Brandenburgi György birtoka. Megszüntetéséig, 1876-ig Zaránd vármegyéhez tartozott, akkor a Nagyhalmágyi járás többi településével együtt Arad vármegyéhez csatolták. A parasztfelkelésben való részvétele miatt mind 1784-ben, mind 1848-ban felgyújtották. A Fehér-Körös áradása után 1814 előtt költözött mai helyére. A vármegye 1808-ban vizsgálatot rendelt el, ugyanis gr. Hollaki Antal 27 falubeli gazda kinnlevőségével gyarapította allodiális birtokát, és vég nélküli robotot várt el a lakosoktól. A parasztok a vármegyétől vártak segítséget, és megüzenték, hogy amíg a vizsgálat le nem zárul, semmiféle robotot nem hajlandóak végezni. Az elrendelt szembesítésen a földesúr nem jelent meg. Ezután a lakosok a szolgabíró és az alispán jelenlétében felajánlották, hogy pénzen megváltják a robotot. A gróf ez elől elzárkózott. Később a vármegye arra vonatkozó ötlete is meghiúsult, hogy a robot idejét szesszióként szabályozzák, mert nem tudtak megegyezni a pontos mértékben. Végül a kiszálló főispán, Hollaki István győzte meg rokonát, hogy egyezzen ki jobbágyaival heti egy nap robotban.[3] A szolgabíró 1848 tavaszán is „a főbb lázittó”-ként jellemezte a falu népét.[4] Lakóinak legfőbb bevételi forrása a gyümölcstermesztés és a szarvarmarhatartás volt.

A 19–20. század fordulóján a Fehér-Körös Acsuca és Halmágycsúcs közötti szakasza kedvelt kirándulóhelynek számított. Még az 1850-es években Jókai Mór is felkereste, és elragadtatással írt egyik hegyéről, ahol elszórva, nagy mennyiségben hevert a karneol, a kalcedon, az achát, a jáspis és az ónix.[5]

1880-ban 500 lakosából 465 volt román, 30 cigány és 4 magyar anyanyelvű; 496 ortodox és 5 zsidó vallású.

2002-ben 255 lakosából 198 volt román és 57 cigány nemzetiségű; 206 ortodox és 48 baptista vallású.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • A falu környékén, a Fehér-Körös mentén több andezitbánya. A bányászat a 19. században kezdődött.
  • A falubeli volt Hollaki-kúria a 18. században épült. 1784-ben a parasztok megostromolták, ezután klasszicista stílusban épült újjá. Ma az általános iskola működik benne.
  • Közelében a Fehér-Körös egyik mellékágának hat óránként előtörő időszakos forrása, amelynek a nép gyógyerőt tulajdonított.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Mező András: Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza, 1999, 18. o.
  3. Liviu Botezan: Participarea țărănimii din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș la revoluție în primăvara anului 1848 pentru desființarea iobăgiei. Cluj-Napoca, 2006, 98–99. o.
  4. Kozma Dénes szolgabíró Körösbányáról, 1848. április 19. In Ștefan Pascu – Victor Cheresteșiu Red.: Revoluția de la 1848-1849 din Transilvania, vol. 2, București, 1979, 167. o.
  5. Jókai Mór: More patrio. 1858. In Cikkek és beszédek 5. Bp., 1968, 146. o.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]