Simánd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Alsósimánd szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Simánd (Șimand)
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeArad
Rang községközpont
Irányítószám 317335
SIRUTA-kód 12359
Népesség
Népesség3982 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság128 (2011)[2]
Népsűrűség39,71 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület100,28 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Simánd (Románia)
Simánd
Simánd
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 25′ 43″, k. h. 21° 27′ 17″Koordináták: é. sz. 46° 25′ 43″, k. h. 21° 27′ 17″

Simánd (románul Șimand németül Schimand): falu Romániában Arad megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése[szerkesztés]

Kisjenőtől 12 km-re délnyugatra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a régi Sima személynévből való, ami a Simon név becézett alakja.[3]

Története[szerkesztés]

1387-ben említik Symand alakban. A falu egy része aradi káptalani birtok volt, majd 1403-ban Zsigmond király a gyulai uradalommal együtt Maróthi János macsói bánnak adományozta. 1465-ben mezővárosként említették, 1467-ben vásárát jegyezték fel. A 16. században élte fénykorát, amikor a legnagyobb Zaránd vármegyei településnek számított. Lakói gyorsan protestáns vallásra tértek. 1566-ban elfoglalta a török, de továbbra is pezsgő életű mezőváros maradt, kereskedelmi központ közel 2000 lakossal.[3] Határában több, a török által elpusztított falu is volt egykor.

A mai települést 1890-ben egyesítették Csernovics- (vagy Felső-) és Edelspacher- (vagy Alsó-) Simánd, valamint Tövisegyháza falvakból.[4] Alsósimándnak 1910-ben 3256 lakosa volt, ebből 1806 román, 942 magyar és 483 német; Felsősimándnak 1910-ben 1972, ebből 1315 román, 212 magyar, 80 német.[4] A trianoni békeszerződésig Arad vármegye Kisjenői járásához tartozott.[5] 1992-ben 4049 lakosa volt, ebből 3521 román, 252 magyar, 189 cigány és 85 német.[4]

Nevezetességei[szerkesztés]

A település mellett halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. adatbank.ro
  3. a b A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban. Szerk. Blazovich László. Szeged: Csongrád Megyei Levéltár. 1996. 254–255. o. = Dél-Alföldi évszázadok, 9.  
  4. a b c Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  5. Szabó M. Attila: Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. Csíkszereda: Pro-Print. 2003. ISBN 973-8468-01-9  
  6. Balás Vilmos: Az alföldi hosszanti földsáncok. Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum. 1961. 74. o. = Régészeti Füzetek II, 9.