Kovászi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovászi (Covăsinț)
Közigazgatás
Ország  Románia
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Arad
Rang község
Irányítószám 317090
SIRUTA-kód 10523
Népesség
Népesség 2573 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 15
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 117 m
Terület 42,27 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kovászi (Románia)
Kovászi
Kovászi
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 12′ 00″, k. h. 21° 36′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 12′ 00″, k. h. 21° 36′ 00″
Kovászi weboldala
A falu 1782–85-ben, Magyarország első katonai felmérésén, tévesen mint „Lovasincze” szerepel

Kovászi, 1910-ig Kovaszinc (románul: Covăsinț) falu Romániában, Arad megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

A Kovászi név Kiss Lajos véleménye szerint egy adatolatlan ómagyar *Kovász személynév -i birtokjeles alakjából eredhet. A személynév feltételezhető szláv előzményei ismertek, etimológiája azonos lenne a kovász közzszóéval. 1278-ban Kuaci, 1333–35-ben Conasi, Kuasi, Kuasy és Kuassy, 1466-ban Kowazy alakban írták. A Kovaszinc egy 'kovásziak' jelentésű szláv képzős alak, amely román közvetítéssel került a magyarba.[2]

Fekvése[szerkesztés]

Aradtól 28 km-re keletre fekszik, részben síkságon, részben a Zarándi-hegység nyugati dombhátain. Az Arad-hegyaljai borvidék északi, fehérbortermő vidékéhez tartozik. A határában folyó Matcă csatornát 1940-ben zsidó munkaszolgálatosok ásták ki. A környék vizeit általában a Marosba, magas vízállás esetén a Fehér-Körösbe vezeti le.

Lakossága[szerkesztés]

  • 1839–40-ben 3350 ortodox (román) és 59 római katolikus lakosa volt.
  • 1910-ben 3848 lakosából 3640 volt román, 119 magyar, 46 német és 43 egyéb anyanyelvű; 3676 ortodox, 121 római katolikus, 26 református és 20 zsidó vallású.
  • 2002-ben 2659 lakosából 2012 volt román és 625 cigány nemzetiségű; 2100 ortodox, 249 pünkösdi, 156 adventista és 123 baptista vallású.

Története[szerkesztés]

A középkorban katolikus lakosságú település, a 15–16. században mezőváros volt. Ekkoriban már fejtettek rezet keleti határában, a Valea Mare mellékvize, a Lili völgyében. 1566 és 95 között a borosjenői szandzsákhoz tartozott, majd rövid időre erdélyi fennhatóság alá került. 1612-től Mágócsi Ferenc birtokolta uradalmát, de az 1630-as években ismét hódoltsági terület lett.

A törökök kiverése után a mai belterület felső részén kezdett újjátelepülni, és 1693 és 1749 között az újjászervezett Arad vármegye egyik központi településének számított. 1715-ben ötven családot (46 jobbágy- és négy zsellércsaládot), 1720-ban 33, 1746–52-ben 93 családot számoltak össze benne. Az aradi ortodox püspök látogatásakor, 1755-ben, 120 ortodox háza volt. A művelt szőlőterület 1746–52 és 1771 között az adatok szerint nyolcszorosára, tizennyolcról 148 holdra nőtt. Utóbbi évben 258 jobbágy- és tizenhárom zsellércsalád lakta. A 18. század végén és a 19. század elején réz- és kőbányák működtek határában, a bányászok a falu felett épült telepen laktak.

Bírája 1848. október 10-én felolvasta Jelačić kiáltványát és felkelést robbantott ki. Lakói 18–20-án megöltek hét nemzetőrt, kifosztottak több magyarok által lakott házat és kocsmát, valamint elkergették Kossuth-párti papját, Arsenie Popovici-ot, aki Mikalakára menekült. 23-a után a Gaál László vezette honvédség feloszlatta a községi tanácsot és két lakost kivégzett. A régi helyére kinevezett új községi tanácsot a falu teljes lerombolásának terhe mellett kötelezték, hogy újoncokat állítson a nagybecskereki magyar táborba. 1861-ben, számos más Arad megyei faluhoz hasonlóan, a románt nyilvánította hivatali nyelvéül.

Neszly János jegyző az 1880-as évek elején magyar magániskolát szervezett, amelyet 1898-ban a magyar állam vett átt. 1909/10-ben az iskola diákjainak mintegy kétharmada volt román.[3] 1901-ben alakult meg baptista gyülekezete, amely nemsokára imaházat is épített magának.[4] 1905-ben épült meg vasútja, amelyet néhány évvel később villamosítottak, és egészen 1991-ig működött.

1944. szeptember 13-án román és magyar csapatok között zajlott ütközet a Feredeu forrás (ld. Világosnál) és a szomszédos remetekolostor közelében. Október 13-án a Vörös Hadsereg evakuálta a falu lakosságát és a jegyző házában alakították ki Malinovszkij marsall főhadiszállását. A falusiak csak november 17-én térhettek vissza otthonaikba.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Középkori templomának csonka tornya egy ház kertjében áll.
  • Barokk ortodox temploma 1734-ben épült, 1776 után jelentősen átalakították és megnagyobbították. A mellette álló parókián kis múzeumot rendeztek be.
  • Két elhagyott rézbánya a Cioaca Văii hegyen, négy aknabejárattal.

Gazdasága[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 9630545683
  3. Kehrer Károly: Aradvármegye és Arad sz. kir. város népoktatásügye 1885–1910-ig. Arad, 1910, 91–97. o.
  4. Alexa Popovici: Istoria baptiștilor din România, 1. köt., 1980, 68. o.
  5. Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002

Források[szerkesztés]

  • Rodica Colta – Doru Sinaci – Natalia Tomi: Monografia comunei Covăsânț. Arad, 2012

További információk[szerkesztés]

  • [1] Kovászi középkori templomának tornya