Ötvenespuszta
| Ötvenespuszta (Andrei Șaguna) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Arad |
| Község | Zimándújfalu |
| Rang | falu |
| Községközpont | Zimándújfalu |
| Irányítószám | 317426 |
| SIRUTA-kód | 12894 |
| Népesség | |
| Népesség | 1452 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 223 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 100 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Ötvenespuszta
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 17′ 13″, k. h. 21° 23′ 25″Koordináták: é. sz. 46° 17′ 13″, k. h. 21° 23′ 25″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ötvenespuszta (Ötvenes, románul: Andrei Șaguna, korábban Utviniș) falu Romániában, Arad megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Aradtól 12 km-re északkeletre, az E671-es út mentén fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Eredetileg Ötvenablakának hívták: Ethwenablaka és Ethwen Ablak (1471), Etvenablakv (1561). Először a Gyulai szandzsák 1567-es adóösszeírásában Ötvenös. A román név jelöltje Andrei Șaguna püspök.
Története[szerkesztés]
1579-ben 29 adófizető család lakta, vegyesen magyarok és szerbek. Valószínűleg a 17. század elején néptelenedett el.
A 18. század második felében az ún. újaradi uradalmat összevásárló ötvenesi Lovász Mihály választotta uradalma székhelyéül. Lakói állandóan cserélődő, szerződéses gazdasági cselédek voltak, magyarok és románok vegyesen. 1859-ben gazdasági szeszgyárat és gőzmalmot alapítottak területén. 1885-ben az anyagi ágon Lovász-utód Zselénszky Róbert hatezer holdas uradalmának volt a központja. Ekkor a majorságban a grófi rezidencia, a tiszttartólakás és a cselédházak mellett működött a mezőgazdasági eszközöket előállító gépgyár, a malom és a szeszgyár. Utóbbi évente kétezer tonna kukoricát, árpát és rozsot dolgozott fel. Az uradalomban a gabonafélék mellett jelentős volt a repce, a kender és a dohány termesztése.[3]
1926-ig Fakerthez tartozott, ekkor alakították önálló községgé. A Zselénszkytől kisajátított területre a román állam hetven kétegyházi és battonyai román családot telepített. Zselénszky Róbert az 1921-es agrártörvényt kijátszva a megengedettnél több, 1280 holdnyi földet tartott meg. Az 1930-as években az itt termett muskotályszőlőből helyben konyakot is előállítottak. Híres volt ekkoriban dinnyetermesztése is. 1949-ben a Zselénszky-uradalom területéből állami gazdaságot hoztak létre.
Népessége[szerkesztés]
- 1910-ben 1085 lakosából 755 volt magyar, 284 román és 30 szlovák anyanyelvű; 637 római katolikus és 278 ortodox vallású.
- 2002-ben 1796 lakosából 1444 volt román és 333 magyar nemzetiségű; 1262 ortodox, 355 római katolikus, 94 baptista, 44 pünkösdista és 24 református vallású.
Híres emberek[szerkesztés]
- 1934-ben meglátogatta Patrick Leigh Fermor. Nagy élményt okozott számára, hogy találkozhatott itt egy élő Pallavicinivel és egy Odeschalchival.
Források[szerkesztés]
- Gaál Jenő: Aradvármegye és Arad szabad királyi város közgazdasági, közigazgatási és közművelődési állapotának leírása. Arad, 1898
- Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása. Békéscsaba, 1982
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ [1]
- ↑ Márki Sándor: Az Arad-Hegyalja éjszaknyugati részén. A magyarországi Kárpátegyesület évkönyve 12 (1885), 1–2. o.
További információk[szerkesztés]
- A falu a "www.virtualarad.net" honlapon (románul)
.svg){kind=small}