Káldy-Nagy Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Káldy-Nagy Gyula
Született 1927. július 14.
Nagydém
Elhunyt 2011. október 14. (84 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása turkológus,
egyetemi tanár
Kitüntetései Széchenyi-díj

Káldy-Nagy Gyula (Nagydém, 1927. július 14.Budapest, 2011. október 14.) Széchenyi-díjas turkológus, egyetemi tanár, az MTA doktora.

Életpályája[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait Sopronban végezte. Két évig jogot tanult, majd a turkológiát választotta a budapesti egyetemen. Oktatói között volt Németh Gyula és Fekete Lajos is. Különböző nehézségek ellenére 1955-ben végzett, majd 1957-től az ELTE Török Filológiai Tanszékének tanársegédje lett. 1963-tól adjunktus, 1969-től docens, 1980-tól a történelemtudományok doktora, 1981-től professzor. 1990-ben a tanszék vezetője lett, 1997-ben pedig nyugalomba vonult. Ezután mint professor emeritus folytatta az egyetemi oktatást. Több éven át a kar professzori tanácsa vezetőségének tagja volt.

"Oktatómunkája során nemzedékekkel szerettette meg az oszmanisztikát, rendkívüli volt olvasottsága, vitathatatlan kompetenciája a legnehezebb arab betűs szövegek feloldásában. A magyar tudománynak talán azzal tette a legnagyobb szolgálatot, hogy még az 1960-1970-es években nagy mennyiségű, főként a hódoltságra vonatkozó oszmán irat mikrofilmjét szerezte meg Isztambulból. Munkásságának egyik fő vonulata a hazai területek török forrásainak közzététele és elemzése volt. Több közigazgatási egység (így a Budai, Mohácsi, Szegedi, Gyulai és Csanádi szandzsák) különböző összeírá­sait dolgozta fel kilenc, többnyire vaskos kötetben. Monográfiát szentelt a Magyarország történetében meghatározó szerepet játszó Szulejmán szultánnak, számos magyar és idegen nyelvű cikkben tárgyalta a korai oszmán kor és az oszmán hadszervezet főbb kérdéseit. Két szemeszteren át magyart tanított az Ankarai Egyetem Hungarológiai Tanszékén, később meghívást kapott a Koppenhágai, a Bécsi és a New York-i Columbia Egyetemre is."[1]

Művei[szerkesztés]

  • Baranya megye XVI. századi török adóösszeírásai. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 1960.
  • Budai török számadáskönyvek - 1550-1580. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962 (társszerző Fekete Lajos).
  • A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása. Jászberény, 1968.
  • Harács-szedők és ráják – Török világ a XVI. századi Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970.
  • Magyarországi török adóösszeírások. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970.
  • Szulejmán. Gondolat Kiadó, Budapest, 1974.
  • A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Pest Megyei Levéltár, Budapest, 1977.
  • A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása. Békés Megyei Levéltár, Békéscsaba, 1982.
  • Mohács - Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából. Budapest, 1986 (kollektíva).
  • A csanádi szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged, 2000.
  • Szegedi török számadáskönyvek az 1585-1588-as és az 1670-es évekből. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged, 2002.

Társasági tagság[szerkesztés]

  • Török Történeti Társaság tiszteletbeli tagja (1982-haláláig)

Elismerései[szerkesztés]

  • 1994 Széchenyi-díj – A hagyományosan és méltán világhírű magyar turkológiai iskola hagyományainak továbbviteléért, a magyar történelemre vonatkozó török források feltárásáért és feldolgozásáért.

Hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]