Pécska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Magyarpécska szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pécska (Pecica, Petschka)
Pecica Ansamblul urban (7).jpg
Pécska címere
Pécska címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeArad
Rang város
Községközpont Pecica
Beosztott falvak Tornya, Szederhát, Óbodrog
Polgármester Antal Péter[1]
Irányítószám 317235
Körzethívószám 0x57[2]
SIRUTA-kód 11584
Népesség
Népesség11 266 fő (2011. okt. 31.)[3] +/-
Magyar lakosság3056 (2011)[4]
Község népessége12 762 fő (2011. okt. 31.)[3] +/-
Népsűrűség55 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság100 m
Terület237,17 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Pécska (Románia)
Pécska
Pécska
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 10′ 12″, k. h. 21° 04′ 12″Koordináták: é. sz. 46° 10′ 12″, k. h. 21° 04′ 12″
Pécska weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pécska témájú médiaállományokat.

Pécska (románul Pecica, németül Petschka) kisváros Romániában, Arad megyében, a román-magyar határ mellett.

Fekvése[szerkesztés]

Aradtól 19 km-re nyugatra, a Maros jobb partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve valószínűleg kun vagy szláv eredetű.

Története[szerkesztés]

Pécska térképe

1335-ben Petk néven említik először. Területe már a bronzkorban lakott volt, határában van a Nagysánc, ahol 1882-ben bronzkori telepet tártak fel, majd a későbbi ásatásokkor kelta és dák erődítményekre is bukkantak. A falu feltárt temetője alapján a 11. században már magyarok lakták. Határában a Maros mellett találhatók Ajtonymonostor 11. századi romjai, melyet 1204-ben említenek először. A monostor valószínűleg a tatárjáráskor pusztult el, és nem építették újjá. A romok nagy részét a 15. században a Maros elmosta. 1415 után már nem említik.

Pécska 1335-ben egyházas hely volt, 1514-ben vámszedőhelyként említik. 1550-ben a török elől lakói elmenekültek. 1561-ben felégették, mert nem fizetett adót, de a hódoltságot átvészelte. Lakói ekkor nagyrészt szerbek voltak.

A 17. század végi Habsburg-Török háborúkat lezáró Karlócai Békét követően, egészen a Temesköznek a törököktől való visszafoglalásáig, Pécska rövid időre a Maros menti (Rácz) határőrvidék egyik központja lett.[5] A Maros menti határőrvidéken javarészt a korábban betelepült szerb közösségekből toborzott csapatok láttak el határvédelmi feladatokat bizonyos előjogok fejében.[6] A temesköznek a törököktől való visszafoglalálsa után a határőrvidék jelentősége megszűnt, amely a határvédelmet ellátó szerb közösségeket hátrányosan érintette. Az ezt követő eseményeknek volt egyik nyitánya a Szegedinác Jovánovics Péró által szervezett felkelés. A határőrvidéken élő szerbek egy jelentős része a későbbiekben Oroszországba települt.

A szerb lakosság egy részének távozását követően, a 18. század második felétől Pécskára tervezett betelepítések történtek. Ekkor a település magyar ajkú lakosságát az 1753-ban, főként Gömör, Borsod és Heves vármegyéből betelepített palóc családok képezték, de további kisebb betelepítések történetek Gyorok körényékéről, Nagyharsányról és Recskről is.[7] 1765-től az egykori települést és a hozzá tartozó területeket közigazgatásilag két részre, a főként palóc telepesek által lakott Magyarpécskára és a kevert, főként szerb és román anyanyelvű lakossággal rendelkező Ráczpécskára (Ó-Pécskára) osztották fel.[8]

A mai Pécska (Pecica) az egykori Ópécska és Magyarpécska települések egyesülése nyomán jött létre, amelyek 1960-tól képeznek egy közigazgatási egységet. A mai közigazgatási egység lakossága 1910-ben 20.562 volt, amiből 11.402 magyar (55,45%), 7722 román (37,55%), 1438 (6,99%) pedig egyéb (szerb, szlovák és német) nemzetiségű. A 9571 lakosú Ópécska többségében román, a 8066 lakosú Magyarpécska túlnyomóan magyar nemzetiségű volt. 1992-ben társközségeivel együtt 12.930 lakosa volt, ebből 6877 román (53,18%), 5092 magyar (39,38%), 697 roma (5,39%) és 34 német (0,26%).

Látnivalók[szerkesztés]

Római katolikus templom

Római katolikus templom[szerkesztés]

Az 1763-ban Lovász Mihály királyi kamarás, kamarai igazgató és kincstári uradalmak bérlője által építtetett templom a 19. század végére kicsinek és szűknek bizonyult a pécskai hívek számára. Ennek helyére dr. Szabados József tiszteletbeli kanonok, magyarpécskai esperes-plébános vezetésével megindult a mozgalom az új templom megépítése érdekében. Hosszas előkészületek eredményeként 1886. augusztus 1-jén elhelyezték az új, jelenlegi templom alapkövét.

A terveket Reiter Ede temesvári és Halmay Andor aradi tervezők készítették. Az építő a szegedi Kovács József volt. Az építést a helyi kincstári vagyonbiztos Végh Aurél, Halmay Andor, Szabados József plébános, Isszekutz Mihály községi jegyző, Zdrahál Ferenc állami felügyelő és Kelemen István polgármester felügyelték. A templom építését 1886. július 15-én kezdték, 1887. szeptember 15-én fejezték be, és ugyanazon év november 13-án szentelték fel a Szentháromság tiszteletére. Az ablakait Walther Gida budapesti üvegfestő készítette 1915-ben.

A templom teljes egészében, mind kívül, mind belül, tiszta és szép gótikus stílusban épült. A templom szilárd nyerstégla építmény. Boltozata: fa-stukatúra. A torony magassága a föld felszínétől 49 méter és 25 centiméter. A templom belvilágának hossza 49 méter és 24 centiméter, míg a hajó szélessége 13 méter, magassága 10 méter és 80 centiméter. A két oldalhajó hossza 6 méter és 10 centiméter, míg szélessége 3 méter és 15 centiméter.

Maros-ártér Natúrpark[szerkesztés]

Pécska déli határán folyik a Maros folyó, melynek Arad és Nagylak közötti szakasza 2004-ben védelem alá került. A védett terület neve Maros-ártér Natúrpark. A natúrpark adminisztrációjának székhelye Aradon van, viszont Pécskán működtetnek egy információs pontot turisták számára, és a területet átszelő turistautak jórésze is érinti, vagy megközelíti Pécskát. A natúrpark összterülete 17.455,2 hektár,[9] ebből Pécska város közigazgatási határain belül 3.765,63[9] hektár található, ami a védett terület 21,57%-át jelenti.

Híres emberek[szerkesztés]

Testvérvárosa[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A város hivatalos honlapja. [2009. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 12.)
  2. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  3. a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  4. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. adatbank.ro
  5. Márki Sándor. Arad vármegye és Arad Szabad Királyi Város Története II., 274.. o. [1895] 
  6. Márki, Sándor. Arad vármegye és Arad Szabad Királyi Város Története II., 271–273. o. [1895] 
  7. Bartucz, Lajos, Kollarov M. István, Somogyi Gyula. Arad Vármegye és Arad Sz. Kir. Város Néprajzi Leírása, 262. o. [1912. szeptember 30.] 
  8. Bartucz, Lajos, Kollarov M. István, Somogyi Gyula. Arad Vármegye és Arad Sz. Kir. Város Néprajzi Leírása, 262. o. [1912] 
  9. a b Pîrv O. (2007-2008). Planul de management al Parcului Natural Lunca Mureșului. Arad.
  10. 50 éve hunyt el dr. Panka Károly, a Képviselőházi Könyvtár könyvtárnoka, könyvtárigazgatója. www.ogyk.hu (2020. jún. 22.) (Hozzáférés: 2022. ápr. 2.)
  11. Képzőművészet Magyarországon
  12. Képzőművészet Magyarországon. (Hozzáférés: 2008. augusztus 13.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]