Lukács István (kereskedő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Lukács István
Született 1920. február 20.
Pécska
Elhunyt 1958. szeptember 1. (38 évesen)
Állampolgársága román
Foglalkozása kereskedő

Lukács István József (Pécska, 1920. február 20.Temesvár, 1958. szeptember 1.) kereskedő, részt vett a Szoboszlay Aladár vezette romániai, kommunista hatalommal szemben való ellenállási mozgalomban, amiért halálra ítélték és kivégezték.

Élete[szerkesztés]

Lukács István szülei Arad megyei kisiparosok voltak. Megnősült, és hamarosan három gyermek édesapja lett. 1939-ben átszökött a román-magyar határon, ahol a vádirat szerint a Szálasi Ferenc vezette Nyilaskeresztes Párt tagja lett, ez azonban csak kitaláció, mivel a kommunista hatalom így próbálta bebizonyítani a mozgalom fasiszta kötödését.

1945-ben hazatért Romániába, ahol 1948-ban szabotázsért 2 hónapi, majd 1954-ben „szolgálati hanyagságért” 4 hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1949-ben ismerkedett meg Szoboszlay Aladárral, az ő lakásán hallgatták a Szabad Európa Rádió, és az Amerika Hangja adásait. Szoboszlay először Lukács Istvánnal ismertette a Keresztény Demokrata Párt létrehozására vonatkozó terveit. Lukács István több személyt beszervezett, már 1952-ben elkészítette a mozgalom címerét. Szoboszlai Aladár 1956 júliusában hivatalos útlevéllel Magyarországra utazott. Előzetesen Lukács Istvánnal egyeztetett arról, hogy Magyarországon kiket kellene megnyerni az egyidejű, magyar-román államcsínynek. Szoboszlay Lukács Istvánnal közölte először, hogy az államcsíny tervezett időpontja 1956. augusztus 28., majd október 28. Lukács István lett volna a pécskai fegyveres felkelés vezetője. Győzelem esetén felfegyverzett embereivel átkelt volna a határon, hogy egyesüljenek a magyarországi forradalmárokkal.

1957. szeptember 20-án letartóztatták, majd a Kolozsvári III. Hadtest hadbírósága hazaárulás vádjával – nyolcadrendű vádlottként – 1958. május 30-án golyó általi halálra ítélték. A Legfelsőbb Törvényszék Katonai Kollégiuma 1958. július 24-én hozott döntésével az alapfokon hozott ítéletet helybenhagyta. A Nagy Nemzetgyűlés elnöksége a kegyelmi kérvényt 1958. augusztus 22-i döntésével visszautasította. Az ítéletet 1958. szeptember 1-jén a Securitate temesvári börtönében végrehajtották. A golyó általi kivégzésről jegyzőkönyv készült, Lukács Istvánt társaival együtt 2010-ben rehabilitálták, holttesteik azonban máig ismeretlen helyen nyugosznak.

Forrás[szerkesztés]