Amerika Hangja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Amerika Hangja
VOA logo.svg
Voice of America (18183).jpg
Adatok
Indulás 1942
Tulajdonos az Amerikai Egyesült Államok szövetségi kormánya
Ország Amerikai Egyesült Államok
Székhely Washington, D.C.
Hivatalos oldal

Az Amerika Hangja (angolul Voice Of America, rövidítve: VOA) a legnagyobb és legrégebbi amerikai finanszírozású nemzetközi műsorszolgáltató.[1][2][3] 47 nyelven készít digitális, televíziós és rádiós tartalmakat, amelyeket világszerte terjeszt a társállomásokon. Elsősorban nem amerikai közönség nézi, így a VOA műsorai befolyásolják a külföldi közvéleményt az Egyesült Államokról és annak népéről.

A VOA-t 1942-ben alapították,[4] a VOA alapítólevelét (Public Laws 94-350 és 103-415)[5][6] pedig 1976-ban írta alá Gerald Ford elnök.

A központja Washingtonban van, és az USA kormányának független ügynöksége, a U.S. Agency for Global Media (USAGM) felügyeli.[7] A forrásokat évente a nagykövetségek és konzulátusok költségvetése keretében különítik el. 2016-ban a VOA mintegy 1050 alkalmazottal és az adófizetők által finanszírozott 218,5 millió dolláros éves költségvetéssel hetente mintegy 1800 órányi rádió- és televízióműsort sugárzott világszerte körülbelül 236,6 millió embernek. A magyar adás 1942 és 2004 között üzemelt.

Története[szerkesztés]

A hidegháború időszakában[szerkesztés]

1947-ben a VOA megkezdte adásait a szovjet állampolgároknak Oroszországban, azzal az ürüggyel, hogy ellensúlyozza „az amerikai vezetők és politika ellen irányuló szovjet propaganda káros hatásait” a szovjet orosz nyelvű média részéről, John B. Whitton: Cold War Propaganda című értekezése szerint. 1949. április 24-én a Szovjetunió válaszul elektronikus zavarást kezdeményezett a VOA adásai ellen. 1948-49-ben Charles W. Thayer vezette a VOA-t.[8] A következő néhány évben az amerikai kormányban nem volt egyetértés, hogy mi legyen az Amerika Hangja célja. Az a döntés született, hogy a VOA adásait külpolitikája részeként használja a Szovjetunió és más országok propagandája ellen. Az arab szolgálatatás 1950. január 1-jén indult újra, félórás műsorral. Ez 1958-ra napi hat órára bővült, de az 1956-os szuezi válság idején napi 14,5 órás volt.[9] 1952 és 1960 között az Amerika Hangja az amerikai parti őrség Courier nevű átalakított vitorlást használta első mobil műsorszóró hajóként.[10] A Couriert a később az európai kereskedelmi állomásokon dolgozó személyzet képzésére is használták.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. RCFP urges Congress to protect Voice of America's editorial independence (amerikai angol nyelven). The Reporters Committee for Freedom of the Press. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
  2. Voice of America directors resign | AIB. aib.org.uk. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
  3. Wright, Kate; Mel: Voice of America struggle for independence highlights issue of state role in government-backed media (angol nyelven). The Conversation. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
  4. Mission and Values (angol nyelven). VOA. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
  5. 90 Stat. 823. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
  6. 108 Stat. 4299. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
  7. VOA Charter & Journalistic Code VOA - Voice of America English News. archive.ph, 2016. november 20. [2016. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
  8. Charles Thayer (1948-1949) (angol nyelven). VOA. (Hozzáférés: 2022. január 15.)
  9. William A. Rugh: American encounters with Arabs. Internet Archive. 2005. ISBN 978-0-275-98817-3 Hozzáférés: 2022. jan. 15.  
  10. Andrew Glass: Voice of America begins broadcasts to the Soviet Union, Feb. 17, 1947 (angol nyelven). POLITICO. (Hozzáférés: 2022. január 15.)