Alexandru Fîntînaru

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Alexandru Fîntînaru
Született 1895. március 25.
Szemlak
Elhunyt 1958. szeptember 1. (63 évesen)
Temesvár
Állampolgársága román
Foglalkozása ügyvéd

Dr. Alexandru Fîntînaru (Szemlak, 1895. március 25.Temesvár, 1958. szeptember 1.) erdélyi román ügyvéd, részt vett a Szoboszlay Aladár vezette „államellenes összeesküvésben”, amiért halálra ítélték és kivégezték.

Élete[szerkesztés]

1926-tól a Iuliu Maniu vezette Nemzeti Parasztpárt egyik Arad megyei vezetője volt. Kitűnően beszélt magyarul, magyar ismerősei Sanyi bácsinak szólították, még a periratban is ezen a néven szerepel. 1947-től az '50-es évek elejéig Nagylak polgármestere volt, majd később, mint nyugdíjas ügyvéd élt Aradon. Itt ismerkedett össze 1952-ben egy katolikus egyházi ünnepségen Szoboszlay Aladár római katolikus lelkésszel, akivel barátok lettek. Támogatta a többpártrendszer visszaállítását, valamint a román-magyar konföderáció megteremtésére és a kapitalista rendszer visszaállítására irányuló elképzeléseket. Ő fordította le román nyelvre a tervbe vett Keresztény Demokrata Párt programját.

Alexandru Fîntînaru feladata volt a Nemzeti Parasztpárt és a Nemzeti Liberális Párt rendszerrel szembehelyezkedő tagjainak beszervezése és mozgósítása. Személyesen vállalkozott arra, hogy a mozgalomnak megnyeri a caracali tankezred parancsnokát, Constantin Drăgăniță alezredest, aki az unokahúgának, Iris Maria Drăgănițănak volt a férje. 1956 nyarán többször Bukarestbe utazott, de sohasem találkozott az alezredessel. Így a feleségén keresztül kérte meg arra, hogy tank alakulatával foglalja el a Belügyminisztérium épületét. Fîntînaru megígérte, hogy a fegyveres lázadás győzelme esetén Drăgăniță lesz az új honvédelmi miniszter.

Szoboszlai Aladárral egyetértésben vállalta, hogy a Brassóban lakó, Tiberiu nevű mérnök fia a magyarországi forradalmi harcok idején kapcsolatba lép az Ozsdola környéki „szökevényekkel”, akik fegyveres harcot folytattak a szocialista rendszer ellen (Akiket azonban még azon év folyamán árulásnak köszönhetően lelepleztek és tűzpárbajban megöltek). Azzal is egyetértett, hogy Romániában a magyarországihoz hasonló fegyveres lázadást robbantsanak ki. A már megszüntetett görögkatolikus egyházzal fenntartott korábbi kapcsolatai révén – maga is ennek a felekezetnek volt a tagja – a mozgalom számára megpróbált külföldi támogatókat szerezni.

Fîntînarut 1957 őszi elfogása után egészen 1958. április 18.-ig vallatták. A Kolozsvári III. Hadtest katonai bírósága 1958. május 30-án „a Román Népköztársaság belső és külső biztonsága elleni szervezkedés”, azaz hazaárulás vádjával halálra ítélte. A Legfelsőbb Törvényszék Katonai Kollégiuma elfogadta ugyan a fellebbezést, a jogi besorolást is megváltoztatta, azonban az alapfokon hozott halálos ítéletet fenntartotta. Alexandru Fîntînarut kilenc társával együtt 1958. szeptember 1-jén a Securitate temesvári börtönében kivégezték. A kivégzéséről hivatalos jegyzőkönyv készült.

Fîntînarut a kolozsvári táblabíróság végül 2010-ben, három évnyi pereskedés után felmentette,[1] azt azonban máig nem lehet tudni, hogy hova vannak a kivégzettek eltemetve.

Forrás[szerkesztés]