Orbán István (tisztviselő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Orbán István
Született 1900. augusztus 20.
Csíkcsomortán
Elhunyt 1958. szeptember 1. (58 évesen)
Temesvár
Állampolgársága román
Foglalkozása tisztviselő

Orbán István (Csíkcsomortán, 1900. augusztus 20.Temesvár, 1958. szeptember 1.) tisztviselő, a Szoboszlay Aladár vezette összeesküvésben való részvétele miatt halálra ítélték és kivégezték.

Élete[szerkesztés]

Jó módú székely földműves családból származott. Orbán István 1940 és 1944 között a csíkszeredai római katolikus főgimnázium végzettjeként adóügyi tisztviselőként dolgozott. 1944 őszén a front elől családjával elmenekült, Szombathelyig jutottak. A háború befejezése után ökrös szekérrel indultak vissza Csíkszereda felé. A hat hétig tartó „szekerezés” során megtapasztalták a háború minden borzalmát, az átvonuló Vörös Hadsereg fosztogatását. Orbán István ettől kezdve csak gazdálkodott és ellensége lett a kollektivizálásnak.

Tamás Imre tanító 1956 januárjában szervezte be a mozgalomba. Egyetértett azokkal az elképzelésekkel, melyek azt szorgalmazták, hogy a gyárakat, földbirtokokat vissza kell adni jogos tulajdonosaiknak. Szoboszlay Aladár 1956 januárjában személyesen is felkereste Orbán Istvánt. Csíktaplocai lakásukban szállt meg. Ekkor alakult meg a csíkszeredai csoportosulás, Orbán István háza lett a székelyföldi „hálózat” központja, amelynek tagjai: Orbán István, Tamás Imre, Tamás Dezső és Orbán István fia Orbán Péter voltak. Később hozzájuk csatlakozott Gyenge Dénes mészáros, Kőszegi Dénes tanító és Györgypál Antal gazdálkodó is.

1956. augusztus 27-én Orbán István házában döntötték el, hogy az első államcsíny tervezett időpontja 1956. augusztus 28-a, éjszaka 23 óra legyen. Szoboszlai Aladár itt fogalmazta meg az államcsíny kiáltványát is. A konspiratív megbeszélésen Szoboszlay Aladár, Huszár József, Orbán István, Tamás Dezső és Kőszegi Dénes vett részt. Tamás Dezső vezetésével vonattal indultak volna Bukarestbe, hogy elfoglalják a rádió épületét. Mivel Gyenge Dénes nem jelent meg az embereivel, az utazás és az államcsíny is elmaradt.

Az államcsíny második lehetséges dátumát 1956. október 28-ra tették, ezt megelőzően Orbán István taxival utazott Csikszeredából Kézdivásárhelyre, hogy figyelmeztesse Kónya István ügyvédet arra, hogy másnap legyen embereivel a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson. Ebben az időben, amikor ilyen hosszú távra senki nem utazott taxival, a Securitate embereinek azonnal feltűnt Orbán István különös utazása és nyomozni kezdtek utána. Ebben a nyomozásban nagy segítségükre volt egy "Iosif" álnevű besúgó, aki szintén tagja volt a szervezkedésnek. "Iosif" segítségének köszönhetően a Securitate hamar leleplezte az összeesküvést, majd a tagokat sorra letartóztatták, Orbán Istvánt 1957. október 10-én.

Ezt követően a Kolozsvári III. hadtest hadbírósága 6-od rendű vádlottként hazaárulás vádjával halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A Legfelsőbb Törvényszék Katonai Kollégiuma 1958. július 24-én az alapfokon hozott ítéletet megerősítette. A Nagy Nemzetgyűlés elnöksége 1958. augusztus 22-én a kegyelmi kérvényt visszautasította. A halálos ítéletet 1958. szeptember 1-jén a Securitate temesvári börtönében végrehajtották. A kivégzésről jegyzőkönyv készült. Orbán Istvánnak két gyermekét is elítélték. Pétert 25 évnyi kényszermunkára, de 1964-ben általános amnesztiával szabadult, jelenleg is él, Csíktaplocán lakik.

Forrás[szerkesztés]