Szoboszlay Aladár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szoboszlay Aladár
Szoboszlay Aladár.jpg
Született 1925. január 25.
Temesvár
Elhunyt 1958. szeptember 1. (33 évesen)
Temesvár
Állampolgársága román
Foglalkozása katolikus pap

Szoboszlay Aladár (Temesvár, 1925. január 25. – Temesvár, 1958. szeptember 1.) erdélyi római katolikus lelkész. A „román állam megdöntésére irányuló szervezkedés” miatt az 1956-os forradalom után több társával együtt kivégezték.

Élete[szerkesztés]

Szoboszlay Aladár 1925-ben született Temesvár-Mehalán, 1943-ban érettségizett Kolozsváron, majd 1948-ban pappá szentelték Temesváron. 1952 novemberéig Pécskán szolgált. Ez alatt az idő alatt tagja volt a békepapi mozgalomnak. Hamarosan azonban Temesváron lett káplán, itt pedig fokozatosan egyre inkább eltávolodott a kommunista eszméktől. Szoboszlay politikai nézeteire nagy hatással volt egy fiatal matematikatanárnővel, Reusz Klára Erzsébettel való megismerkedése, aki hithű kommunistaként a Román Kommunista Párt tagja volt. Ennek ellenére kettőjük közt tartós szerelmi kapcsolat alakult ki.

1956 végén Szoboszlay elkezdte írni Confederatio című művét, amelyben kifejtette nézeteit egy Arad központú, közös román-magyar konföderáció létrehozásáról. Már 1955-ben elkezdtek szervezkedni a konföderáció megvalósítására. Szoboszlay legfőbb segítője Reusz Klára mellett egy aradi román ügyvéd, Alexandru Fîntînaru lett, aki azt a feladatot kapta, hogy román tagokat toborozzon a mozgalom számára. Azt tervezték, hogy a magyar forradalommal egy időben Romániában is forradalmat bontakoztatnak ki. Fîntînaru felvette a kapcsolatot a Fogaras környékén bujkáló kommunistaellenes román partizánokkal, valamint a mozgalomba sikerült beszerveznie egy páncélos ezredest, akinek az lett volna a feladata, hogy egységeit Caracalból Bukarestbe vezesse és megszállja a stratégiailag legfontosabb épületeket, amihez felfegyverzett székely katonák is csatlakoztak volna.

Szoboszlaynak több Csíkszereda környéki embert is sikerült bevonni a szervezkedésbe, így a mozgalom egyik központja hamarosan Csíkszereda lett. A Securitate viszonylag hamar tudomást szerzett az eseményekről. Egy „Iosif” álnevű ember jelentette fel a szervezkedőket, aki maga is be volt vonva a készülődésekbe. A Securitate emberei letartóztatták a résztvevőket, majd Kolozsváron sor került a hírhedt Szoboszlay-perre, amelyben az 56 vádlottból 11-et golyó általi halálra, többeket pedig hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre ítéltek. A 11 halálraítéltből végül 10-et ki is végeztek, köztük Szoboszlayt is.

A rendszerváltás után Szoboszlay lánytestvére beadta a rehabilitációs kérelmet, de ezt a bíróság elutasította, három évnyi pereskedés után azonban 2010-ben a kolozsvári táblabíróság felmentette az ítélet alól társaival együtt.

Források[szerkesztés]