Szegedinác Jovánovics Péró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szegedinác Jovánovics Péró
Született 1655.
Pécska
Elhunyt 1736. április 4.
Buda
Emléktáblája az I. kerület Szent György téren

Szegedinác Jovánovics Péró (Pécska, 1655. – Buda, 1736. április 4.), szerb nemzetiségű határőrkapitány, lázadó. Neve szerbül: Pera Jovanović Segedinac, Пера Јовановић Сегединац), magyarosítva Szegedi Péter.

Élete[szerkesztés]

Péró az Arad környékén fekvő Pécskáról származott, életét a határ melletti harcokban töltötte, részt vett az 1684-ben kezdődő felszabadító háborúban. A határőrkapitány az akkori katonai élet számos nehézsége, a Maros menti Katonai Határőrvidék megszűnése és a katonák jobbágysorba taszítása miatt, valamint az ortodox szerbek erőszakos katolikus hitre térítése miatt lázadásra buzdította a Békés vármegyei parasztokat. A felkelés lángját közvetlenül azonban az udvar térítő politikája szította, melyet a betelepülő ortodox szerbek ellen folytatott. A nemzetiség saját vallási vezetőt, pátriárkát követelt magának, ezt III. Károly (ur. 1711–1740) azonban csak a katolikus hitre való áttéréssel engedélyezte volna, így Szegedinác Péró és néhány határőrvidéki kapitány szervezkedni kezdett, Bács és Szerém vármegyék lakosságát hívta fegyverbe.

A mozgalom hívó szava nem csak a vallásukban megsértett szerbek, hanem a nyakukba kapott birtokosok hatalmaskodásait megelégelő magyar jobbágyokra is hatott, akiket a magyarul tudó Péró hamar bevont mozgalmába. Szerb hadsereget gyűjtött a Bánság-ban, az Alföldön pedig magyar szövetségese, Vértessy Mihály szentandrási bíró állított fegyverbe ezerötszáz parasztot.

Annak ellenére, hogy Szegedinác Péró nevét viseli a felkelés, a vezér a tényleges hadmozdulatokban már nem vett részt, ugyanis Thököly Ránkó – szerb származású – aradi várparancsnok már május 3-án elfogatta őt, ennek hatására pedig a szerb kapitányok a Gyulát ostromló magyarok ellen fordultak.

A tavasz során végrehajtott hadmozdulatok teljes káoszt mutattak, miután a Sevics és Strba vezette szerbek végigpusztították a korábbi szövetséges felkelők bázisául szolgáló dél-alföldi megyéket. A két vezetőnek nézeteltérése támadt, ezért a szerbek szétverték a magyar parasztsereget. Ezután Pérót az aradi várparancsnok, a szintén szerb nemzetiségű Thököly Ránkó (Ranko Tekelija) elfogatta, és Budára küldte, ahol halálra ítélték és négyfelé vágták. Teste darabjait Aradon, Nagyváradon, Sarkadon és Békésszentandráson tették közszemlére.

Ma a kivégzés színhelyén, a Budai várban, a Sándor-palota közvetlen közelében egy szerb-magyar nyelvű emlékkő található.

Forrás[szerkesztés]