Nyáry Pál (hadvezér)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Báró bedegi Nyáry Pál (1550 körül – 1607. december) várkapitány, törökverő hadvezér, Bocskai István erdélyi fejedelem főudvarmestere.

Pályafutása[szerkesztés]

Nyáry Lőrinc fia, a bécsi udvarban nevelkedett. Ő is katonai pályára lépett, és részt vett Esztergom és Hatvan védelmében. 1594-ben Eger várának kapitányává nevezték ki. A török sereg északra vonulásának hírére a császár idegen csapatokat küldött a vár megerősítésére, de a több más helyről, például a Báthory Zsigmond által ígért csapatok nem érkeztek meg. A törökök, III. Mohamed szultán személyes vezérletével ezt észrevéve körülzárták és heves ostrom alá vették a várat.

A Nyáry Pál és alvárnagya, Barcsay vezette, széthúzó védőcsapatok egy ideig kitartottak, de a zsoldosok egy része követelte a vár átadását. Nyáry ugyan elfogatta a lázadókat, de ekkor még többen fellázadtak, és a várkapitányt 1596. október 14-én a várral együtt átadták a töröknek. Nyáry Lőrinchez hasonlóan ő is fogságba esett, de 1596 októberének végén, a mezőkeresztesi csata közben hamar kiszabadult.

Ezután vád alá helyezték, de ártatlansága és hősiessége bizonyítást nyert és ezért 1597-ben Melchior von Redern nagyváradi főkapitány helyettesévé nevezték ki. 1598. szeptember 29-étől öt héten keresztül ostromolta a török a várat – sikertelenül, nem kis részben Nyáry Pál elszánt vezetésének köszönhetően, ezért nagyváradi főkapitánnyá nevezték ki, és ezután még számos sikeres törökellenes akcióban vett részt. 1600-ban Várday Katával kötött második házassága után a kálvini hitre tért, és Bocskai István főudvarmestere, bizalmas embere lett. Ő írta alá a fejedelem nevében az 1606-os bécsi és zsitvarotoki békeszerződéseket. Kraszna, Bihar és Közép-Szolnok vármegye főispánjának tisztségét is betöltötte. Két neje, báró enyingi Török Zsuzsanna és kisvárdai Várday Kata bárónő révén hatalmas örökségre tett szert: tucatnyi vár, és számtalan uradalom volt a birtokában, köztük Pápa, Gesztes, Diósgyőr és Kisvárda, illetve Debrecen és Miskolc városok, melyek legnagyobb részét Krisztina lánya, Esterházy Miklósné örökölte.

Forrás[szerkesztés]

Nyáry Pál: Egy magyar főúr élete és kora. Budapest, 1938

Irodalom[szerkesztés]

  • Benda Kálmán (szerkesztő): Nyáry Pál és Várday Kata levelezése 1600-1607, Kisvárdai Városi Tanács, Kisvárda, 1975