Tarhos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tarhos
Tarhos címere
Tarhos címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Békés
Járás Békési
Jogállás község
Polgármester Hornok Sándor[1]
Irányítószám 5641
Körzethívószám 66
Népesség
Teljes népesség 791 fő (2014. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 16,62 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 57,45 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tarhos (Magyarország)
Tarhos
Tarhos
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 48′ 36″, k. h. 21° 12′ 50″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 36″, k. h. 21° 12′ 50″
Tarhos (Békés megye)
Tarhos
Tarhos
Pozíció Békés megye térképén

Tarhos község Békés megye Békési járásában.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tarhos – korabeli ejtés szerint Tarhacsi, Bíborbanszületett Konstantinnál középgörög nyelven TarkatzuszÁrpád nagyfejedelem fia volt. Mint trónörökös egy időben birtokolta a dukátust, a csatlakozott népek, főleg kabarok szállásterületét, amely három nagyobb tömbben létezett a honfoglalás után. Az egyik a bihari dukátus volt „Biharország”-ban, amelynek területe délen a Fehér-Köröstől északon a Tisza felső kanyarulatáig terjedt, azaz magában foglalta Szabolcsot, Hajdút valamint Békés és Szatmár egy részét is. A dukátusban levő szállását jelzi Tarhos neve. [3]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Törökszentmiklósig, onnan a 46-oson Békésig, majd északkeleti irányban 8,3 km.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település egykor puszta volt, mely a királyi vármegyehálózat kialakítását követően a közelben létrejött Békés településhez tartozott. A terület jelentősége 1775-től nőtt meg, amikor a Wenckheim család birtokába került. A grófi család kastélyt építtetett itt a 19. század közepén, amely körül aztán egyre több gazdatiszti és cselédház épült. Ezzel Békés külső tanyazónájában létrejött egy települési gócpont, mely a későbbi Tarhos község kialakulásának alapja lett. Az 1910-es népszámlálás szerint már 791-en lakták. A második világháborút követő földosztás nyomán újabb lakóházak épültek. A település 1954-ig tartozott Békéshez, azután önálló tanácsú járási község, 1974-től pedig teljesen önálló község lett.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Wenckheim család a 19. század közepén építtette fel kastélyát. A második világháború után, 1946-ban Gulyás György szervezésében a volt grófi kastélyban énekiskola nyílt, ami Tarhos nevét országos hírűvé tette. A művészi kivitelű zenepalotát 1952-ben és 1953-ban 3,5 millió forintos beruházással építették, s Kodály Zoltán jelenlétében adták át rendeltetésének. A tarhosi általános iskolát, zenei gimnáziumot és zeneművészeti szakiskolát azonban 1954-ben egy népművelési miniszteri rendelettel megszüntették és helyébe gyógypedagógiai intézetet létesítettek. Az egykori kastély ma az enyészetnek átadva várja sorsát, kihasználatlan, egyúttal üres, nem látogatható. Parkja helyileg védett, értékes faállománnyal, valamint gazdag madárvilággal rendelkezik.
Légi fotó a tarhosi Wenckheim-kastélyról
  • Békés-tarhosi Zenei Napok, amely egy egyhetes fesztivál, ahol különféle zenei és egyéb produkciókat is előadnak. 1976 óta rendezik meg az egykori iskola hagyományaira alapozva, illetve a fesztivál keretében 1980 és 2001 között 2 ill. 3 évente tartják meg az Országos Szakközépiskolai Zongoraversenyt.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tarhos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Györffy György: István király és műve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983. ISBN 9632812212  
  4. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]