Újrónafő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Újrónafő
Újrónafő címere
Újrónafő címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Járás Mosonmagyaróvári
Jogállás község
Polgármester Kertész Attila[1]
Irányítószám 9244
Körzethívószám 96
Népesség
Teljes népesség 836 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 17,07 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 48,63 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Újrónafő (Magyarország)
Újrónafő
Újrónafő
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 48′ 36″, k. h. 17° 12′ 23″Koordináták: é. sz. 47° 48′ 36″, k. h. 17° 12′ 23″
Újrónafő (Győr-Moson-Sopron megye)
Újrónafő
Újrónafő
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
Újrónafő weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Újrónafő témájú médiaállományokat.
A község felülről

Újrónafő község Győr-Moson-Sopron megyében, a Mosonmagyaróvári járásban található.

Fekvése[szerkesztés]

Az északi-Hanság szélén a Rédicset Rajkával összekötő 86-os főút mellett bekötőúton közelíthető meg. Mosonmagyaróvártól 8 km-re délnyugatra fekszik. A megye egyik legfiatalabb települése. A faluból kivezető út mellett a déli határrész már védett a hansági erdők miatt. Termőföld területét is a ’Hany’ határozza meg. A régi lápterület-becsúszás rossz vízgazdálkodású, hideg, kötött talajú.

A Hanság innen mindenféle járművel megközelíthető, amely kellemes turisztikai látnivaló.

Története[szerkesztés]

A település élete szorosan összefonódott a tőle 8 km-re lévő Mosonszolnokéval. Újrónafő története Mosonszolnok 1867. évi tagosításával kezdődik. Határából kihasítottak egy 1600 katasztrális hold területű földdarabot. Ennek neve Rónafőpuszta volt. Első ismert tulajdonosa Gött Gyula volt. A hagyomány szerint az előbbi név alatt alakította ki az itt felépült lakótelepet. A következő tulajdonos Somogyi Dezső nábob aki, 1900-tól 1921-ig felépített itt 10 holdas területen egy barokk stílusú kastélyt. A földszinti nagyterem a versaillesi Trianon-palota nagytermét másolta le. 1942-ben Csizmadia Károly mosonmagyaróvári református lelkész és Veres Péter az akkor már ismert író hajdúböszörményi családokat telepítettek be a magyarosítás jegyében. Az 1940- és 41-ben érkezőket részben már elkészült, szép típusházakban helyezték el.

Gazdálkodásukat családonként 20-25 kh. területű birtokokkal segítették. 1942-re felépült az új iskola és a lakóházak is. A település neve innentől egy ideig Mosonrónafő volt.1952-ben a presbitérium társegyházat alapított a mosonszentjánosi egyházközséggel.[3] A település neve ekkor lett Újrónafő.

A református közösség templom céljaira megkapta a nagy magtár épületet. Templomuk végül nem lett, hanem az egykori lelkészlakásból alakították ki az imaházukat az 1950-es évek végén.

Mai élete[szerkesztés]

1973-tól 1990-ig Mosonszolnokkal közös tanácsot alkotott, egyik társközségeként. A rendszerváltás első választásakor nyerte vissza függetlenségét. A falu mezőgazdasági jellegű. Munkavállalóik nagy része a termelőszövetkezetben vagy a Lajta-Hansági Állami Gazdaságban keresték boldogulásukat. Ma 15 család mezőgazdasági egyéni vállalkozásból él. Császárréten, ami a község külterülete 60 család él a mezőgazdaságból. A többiek Mosonmagyaróvárott tevékenykednek.

Nevezetességei[szerkesztés]

A kórház rekonstrukció következtében megszűnt intézmény épülete magánkézbe került. A további sorsa bizonytalan.
  • Iskolaépület
A Biró Tibor által tervezett - egykor látványos számba ment - a régi kisalföldi parasztházak stílusában megépült általános iskola.

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. Újrónafő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A település mai neve Jánossomorja lett, miután Mosonszentjánost, Mosonszentpétert és Pusztasomorjával egyesítették. Forrás:Kulcsár Imre:Jánossomorja, Várbalog községek története (Jánossomorja, 1975)
  4. A mosonmagyaróvári Karolina kórház pulmonológiai (tüdőosztály) intézete volt

Források[szerkesztés]

  • Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd, 1998) Thullner István írásának átdolgozásával

További információk[szerkesztés]