Sokorópátka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sokorópátka
Hungary Györ-Moson-Sopron district Tenyö village Sokoropatka village IMG 8003.JPG
Sokorópátka címere
Sokorópátka címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Járás Győri
Jogállás község
Polgármester Czibulya Balázs[1]
Irányítószám 9112
Körzethívószám 96
Népesség
Teljes népesség 1102 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 66,23 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 16,85 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sokorópátka (Magyarország)
Sokorópátka
Sokorópátka
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 28′ 60″, k. h. 17° 42′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 60″, k. h. 17° 42′ 00″
Sokorópátka (Győr-Moson-Sopron megye)
Sokorópátka
Sokorópátka
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
Sokorópátka weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sokorópátka témájú médiaállományokat.
Az orvosi rendelő
A falu és az erdőség határa (légi felvétel)

Sokorópátka község Győr-Moson-Sopron megyében, a Győri járásban található.

Fekvése[szerkesztés]

A település Győrtől, a megyeközponttól 28 km-re délre helyezkedik el. A Sokorói-dombság, a Bakony egyik nyúlványa. A Kisalföld és a Bakony közötti átmeneti terület. Három völgye közül egyik a Sokorói völgy. Ennek az utolsó települése Sokorópátka. A megye egyik leghosszabb faluja a maga 7 kilométerével.

Megközelíthető a 8309. számú úton Győr-Ménfőcsanakról Tényőn keresztül; vagy a 8302. számú, Veszprémvarsányt - Pápával összekötő út felől a Gic községbeli elágazáson keresztül gépkocsival illetve autóbusszal. Autóbusz megközelítéssel a győri járatok ajánlatosak. A Tatabánya–Pápa-vasútvonalon[3] Gic községben van a legközelebbi vasúti megállóhelye.

Természeti szépségét a falu határát felölelő erdők, a domborzati viszonyok adják. Kiváló a rálátás a Bakonyra illetve a Kisalföldre. A szőlőjéről és ízletes málnájáról híres községben még fellelhetők a népi építészet emlékei. A falu közelében található Vadalmás nevű terület vadászházánál juthatunk el a tájvédelmi körzetbe(Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet).

Története[szerkesztés]

Első irásos említése 1258-ban volt, amikor a mai faluhoz a dombvidék nyugati vonulatának - a Sokorónak - teknő alakú völgyében fekvő Potkát Egyed comes a zsámbéki premontreieknek adományozta. 1482-ben a pálosok zsámbéki, később pedig pápai monostorára szállt. Volt itt birtokrésze a pannonhalmi apátságnak is. Maga a település nyilván az adományozó oklevélben körülírt területen volt, hisz ez a Pátka - Nagydém határának északkeleti csücskét foglalta el, északnyugat felé pedig Kajárral volt határos. Délről Répás - a község mostani határaihoz tartozó terület - mint külön határokkal jelölt település szerepel. A mai Sokorópátka helyét 1323-ban a Szent Márton apátság birtokaként említik. Egyéb írásos említései Pathka, Patka formában 1358-ra, 1387-re, 1453-ra, 1490-re datálhatók. Egy 1527-ből származó oklevél a falut szintén Patka néven említi. A törökök környékbeli megjelenése más településekkel együtt ennek pusztulását is okozta. 1592-ben Dereskey Demeter mint enyingi Török István képviselője tiltakozott a pápai városhoz tartozó pátkai erdők elfoglalása ellen. 1621-ben pedig Bethlen Gábor átirati levelében Pátkát mint pusztát említi, mint a lövöldi perjelséghez tartozó birtokot.

Húsz évvel később, 1641-ben viszont a Skothinszky János pápai pálos perjel nevében eljáró Radich Miklós Győr megyei főbíró tiltott mindenkit Pátka birtokba vételétől. A pápai pálosok birtokjoga fönn is állt egészen a rend megszüntetéséig. A névadó település minden valószínűség szerint a Várhegynek és Harangozónak nevezett terület környékén lehetett. Ezt a még ma is élő faluhely dűlőnév is megerősíteni látszik. A pálosok pátkai pusztájához tartozó hegy promontoriális hasznosításának megerősítését az 1765. május 20-i keltezésű hegyközségi szerződés bizonyítja. Eszerint a tényői határtól a Szt.-Mártoni gyalogúttal a gici határig érintett területet szőlők tsinálására kiadták.

A mai - újratelepült - község történtének innen számítható a kezdete. A névazonosság könnyen magyarázható Pátkapusztának - mint birtokigazgatási helynek - továbbélésével. A vállalkozó környékbeliek 1766. január 1-jétől számítva nyolc évet kaptak a hegy megtisztítására, szőlőkkel való betelepítésére. Új helyzetet teremtett a rend megszüntetése. A kimért szőlőterületen kívüli rendi birtok kincstári kezelésbe került. Megjelentek a továbbra is Pátka-pusztán székelő bérlők, akikkel nem kevés gondja támadt a hegyközségbelieknek. Az 1765-tel kezdődő szakasz a megtelepedés első és legfontosabb időszaka. A 19. század végére azonban jelentősen megnő az Amerikába véglegesen vagy ideiglenesen kivándoroltak száma. Lakói elsősorban szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Így kaphatta a község a „kenyeretlen Pátka” nevet, ugyanakkor a „gyümölcsös Pátka” nevet is.

Nem véletlen, hogy az erdők közvetlen közelében élő erdőbirtoklásból kizárt lakosság körében az erdőhasználat különböző szokásai is kialakultak, a gombázástól a téli tüzelő beszerzéséig. Az ölfavágás, folyamatos erdei munka még a 60-as évek közepén is rendszeres vagy idény jellegű tevékenység volt. A Nagyatádi-féle földreform enyhített gondjaikon azzal, hogy a házhelyek juttatása mellett a vallásalapítványi birtokokból szántóföldhöz is juttatott családokat. Ennél jelentősebb volt az 1945-ös földreform újabb házhely- és szántóföld-juttatásai révén.

A falu 1934-ig a Tényői Körjegyzőséghez tartozott, utána önálló 1977-ig. Ekkor a Tényői Községi Közös Tanács társközsége lett. 1990 után ismét önálló a községi önkormányzat. Az itteni gazdálkodás lehetőségeit nem csupán a szűkre szabott tér, hanem az erősen kötött anyagos talaj is befolyásolta. A megélhetés biztosítéka az ugyanolyan nagyságú területen elvégzett - szerencsésebb határú településekhez képest - dupla vagy tripla munkaenergia volt. Mindemellett a falu határa kiválóan alkalmasnak bizonyult egy önellátásra, belterjes állattartásra épülő mezőgazdálkodásra. Kiegészítő jövedelmet századunk első felében a gyümölcstermesztés, később az intenzív állattartás biztosított az embereknek. A málna és egyéb bogyós gyümölcsűek lassacskán a mezőgazdasági terület üde színfoltjává válnak. A termelőszövetkezetet 1959-ben szervezték meg, a megyében az utolsók között. Később egyesítették a tényői termelőszövetkezettel. Ennek felszámolása után - az 1990-es évektől egészen napjainkig új birtok- és gazdálkodási viszonyok formálódnak.

Jelene[szerkesztés]

A településnek az 1898. évi IV. törvénycikkel megállapított neve lett Sokorópátka. Az 1900. évi hivatalos helységnévtárban még Pátka néven szerepelt. A Sokorói-dombvidék lakott helyei közül ez az egyetlen, amely ma is viseli a „Sokoró” megkülönböztető jegyet.[4] A falu 1934-ig a tényői körjegyzőséghez tartozott, utána vált önállóvá. 1977-től a Tényői Községi Közös Tanács társközsége volt. 1990-től ismét önálló község lett.

A közég közintézményei jó állapotban vannak. Művelődési házát 1932-ben, a községházát 1934-ben építették. 1980-ban 50 férőhelyes napközi otthonos óvodát építettek 100 adagos konyhával. Ezzel megoldódott az általános iskolások menzai és az öregek szociális étkeztetése. 1992-ben új orvosi rendelővel gazdagodott a község, azóta minden nap van orvosi rendelés. Az egészségügyi intézményben fogorvosi rendelő is helyet kapott. 1997-től a faluban gyógyszertár működik. Infrastrukturális fejlődésében nagy lépés volt az 1960-ban bevezetett villany. A helyi utakat először 1965-ben, majd 1967-ben újították meg nemcsak az átmenő, hanem a helyi közlekedés könnyítésére is. A gici út (1986) és a Ravazd irányába kiépített erdei aszfaltozott út (1986) a gazdasági érdekeken túl a jobb megközelítést és kapcsolattartást is szolgálja. Az autóbusz 1986-tól a Majori út–Rákóczi út vonalán közlekedik. Az ivóvízhálózat üzembe helyezése 1990-ben, a szennyvízcsatorna kiépítése 1997-ben valósult meg, a földgázhálózat 1997-ben létesült, Utána a közutakat is helyreállították, 2000-től valamennyi belterületi út szilárd burkolatú.. A belterületi csapadékvíz elvezetésére az árokrendszer 2000–2010-ig valósult meg.

Az általános iskola önálló, 1991-től a gici, 2009-től a bakonytamási gyermekek is ide járnak. 1995-ben tornaterem és számítástechnikai terem épült, 2010-2011-ben két tanteremmel bővült az iskola és a 21. századi nevelési, oktatási körülményeket alakítottak ki. A napköziotthonos óvoda tagóvodája lett 2007-ben a gici, később a bakonytamási is. 2009-től az intézmény egységes óvodaként és bölcsődeként működik. 2010-2011-ben tornateremmel gazdagodott.

2006. évben önkéntes munkával fedett főállású lőtér létesült a Kőhányáson önkéntes munkával, 2007-ben a sportöltöző bővítése és felújítása valósult meg .

1989-ben kiadták az ország első falusi újságját Sokoróaljai Kisbíró címmel. 1996-ban millecentenáriumi emlékmű épült a Honfoglalási Parkba. 2006-ban kialakították az 56-os és a Kutassy Parkot, 2008-ban a Születések Parkját. Az Életút Program keretében rendeletben szabályozták az emberi élet sorsfordulóinak támogatását. 2003-ban közösségi ház épült a civil szervezetek részére. Az önkormányzat 2005-ben ételszállító járművet, 2009-ben falubuszt vásárolt.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Római katolikus templom (1913). Romantikus stílusú épület. A templom előtti kertben I. világháborús hősi emlékmű és Mária-szoborfülke (1899). Megtalálható: Öreg u. 65. (a falu északi részén).
  • Az általános iskolában egy, a 20. század iskolatörténetét bemutató gyűjtemény látható.
  • Néprajzi kiállítás
  • Vörösbarátok „vára” (rom)
  • Pálos kolostor (rom)
  • Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet

Népszokások:

Népmonda: vörös barátok mondája

Népi ételek:: csiripiszli, prósza, lakodalmi kujcsos, kuglóf.

Nevezetes emberek[szerkesztés]

Itt születtek:

  • Kutassy Pál őrnagy Osztályparancsnok az 1848/1849. évi szabadságharcban. Aradon először halálra ítélik, majd 12 év várfogságra változtatják.
  • Kutassy Ignác főszázados. Aradon 10 év várfogságra ítélik. Testvérével 1848.ig Brunner családnéven voltak ismertek. Katonai pályafutását a kiegyezés után vezérőrnagyként fejezi be.
  • Sokorópátkai Szabó István a Fridrich-, a Huszár-, a Simonyi-Semadam-kormány és Teleki kormányának kisgazdaügyi minisztere, később a szentmártoni (pannonhalmi) kerület országgyűlési képviselője

Testvértelepülése[szerkesztés]

Sokorópátka testvértelepülése régen a felvidéki Diósförgepatony volt, ma az erdélyi Görgényüvegcsűr.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sokorópátka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Itt azonban 2007-ben megszűnt a személyszállítás.
  4. Lehet tudni azonban Sokorókajárról, Sokoróbarátiról, Sokorógyömörőről és Sokorószemeréről is.

Források[szerkesztés]

  • Dr. Edelényi Adél (Dr. Vehrer Adél): A harangozóhegyi vár története a sokorói szájhagyományban (Győr, 2003) ISBN 963212 697 1 helytörténeti olvasókönyv
  • Dr. Edelényi Adél (Dr. Vehrer Adél): A templomos monda a sokorói szájhagyományban (Győr, 2007. ) ISBN 978-963-06-3831-9
  • Sokorópátkai Krónika 1990-2010 (Győr, 2010) Szerkesztette Dr. Edelényi Adél (Dr. Vehrer Adél) ISBN 978-963-06-9899-3
  • dr. Fekete Mátyás: Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve (Szekszárd 1998) ISBN 963-9089-00-1 Ö; ISBN 963-9089-07-9
  • CEBA Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve (Kaposvár, 2004) ISBN 963-9089-94-X
  • Vendégváró - Látnivalók Győr-Moson-Sopron megyében Miskolc 2000 ISBN 96386025 54
  • Vehrer Adél: Öt világot éltem meg: Tuba Lajos sokorópátkai parasztember élettörténete (Győr, 1992 Hazánk Könyvkiadó) ISBN 9637586105

További információk[szerkesztés]