Ebergőc
| Ebergőc | |||
 | |||
| Római katolikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Vármegye | Győr-Moson-Sopron | ||
| Járás | Soproni | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Szabó Szabolcs (független)[1] | ||
| Irányítószám | 9451 | ||
| Körzethívószám | 99 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 168 fő (2021. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 33,67 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 5,02 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Ebergőc
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 47° 33′ 55″, k. h. 16° 48′ 46″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 55″, k. h. 16° 48′ 46″ | |||
Ebergőc
Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
| |||
| Ebergőc weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ebergőc témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Ebergőc (németül: Börgötz) község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Soproni járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Soprontól 25 kilométerre keletre, Kapuvártól 20 kilométerre nyugatra helyezkedik el. Aránylag kis közigazgatási területtel bíró község, mindössze két közvetlen szomszédja van: nyugat felől Nagylózs, délkelet felől Röjtökmuzsaj településekkel határos, a többi égtáj felől pedig az előbbiek valamelyikéhez tartozó lakatlan külterületek határolják.
Megközelítése[szerkesztés]
Zsáktelepülésnek tekinthető, mivel a központja csak egy útvonalon, a 86 104-es számú mellékúton érhető el, az északi határszélén húzódó 8612-es út irányából. Közigazgatási területét érinti még, lakott részeitől kissé távolabb az M85-ös autóút és a 8627-es út is.
Vasútvonal a községen nem halad át, autóbusszal Sopron és Répcelak irányából érhető el.
Története és mai élete[szerkesztés]
Ma ismert első okleveles említése 1343-ból való „Eburgheuch” írásmóddal. A középkorban az Ebergőc család birtokolta, tőlük Nagy Lajos király hűtlenség miatt elvette és a Kanizsayaknak adományozta. Később újra az Ebergőczieknek szolgált a falu, míg a család kihalt. Az újkorban a Viczay és a Széchenyi családé volt. A 19. század végétől a Solymossy család volt a környék birtokosa.
Középkori temploma az 1683-as törökdúlás idején erősen megrongálódott, 1697-ben még omladozónak mondta falait az egyházi látogatás jegyzőkönyve. 1713-ban és 1766-ban fagerendásnak írták le, ez az adat azért feltűnő, mert a hajó boltozata emlékeztet a fertőszéplakira, amely 1728 körül épült. Lehet, hogy a falu az 1766 után egy maradi kőművessel építtette újjá a barokk, egyhajós, elválasztott szentélyű, egytornyú templomot. A Szent Imre templom berendezéséből a 18. században készült a szószék, 1770 körül a mellékoltárok, a 19. század első felében a hagyomány szerint a soproni domonkos templomból származó orgona, második felében pedig a főoltár. A műemlék jellegű út menti szobrok közül 1720-ban készült a Pieta szőlőindás oszloppal, amely a temetőbe vivő úton látható, 1798-ban a templom előtti kereszt Szűz Máriával, 1810–1820 között az ugyancsak a templom előtt álló Mária szobor a gyermek Jézussal, amely a kismartoni kegyszobor másolata.
A két világháború 37 ebergőci hősi halottat követelt. Emléktábla őrzi nevüket a templom bejáratánál. Az ebergőci templom tetőzetén teljes felujítást végeztetett el a helyi egyházi képviselői testület, Solymos Mihály plébánossága alatt. 2009 őszén pedig a külső teljes homlokzat felújítása történt meg, az akkori lehetőségek szerint, a régi iskola eladási árából és a hívek szervezőkészségéből. Sajnálatos módon a helyi lakosok egy forinttal sem támogatták a felújítandó épület megőrzését, inkább a régről megőrzött világot kívánták erre a célra felhasználni.
A két világháború között 2-3 család birtokolt 18 kat. holdat, 4 család gazdálkodott 15 kat. holdon, a többieknek ennél kevesebb földjük volt. Az 1920-as években leégett a falu, ezután épült át először. A második átépítés a 60-as évekre tehető, új ház viszont alig épül. Az 1950-es évektől a 80-as évekig főleg a fiatalok hagyták el a falut, többnyire a közeli városok vonzóbb munkalehetőségei miatt. A lakosság lélekszáma az utóbbi 10 évben stagnál. 1959-ben alakult meg az ebergőci „Új Barázda” termelőszövetkezet. Később a röjtökmuzsaji, majd a nagylózsi szövetkezet részévé lett.
Közigazgatásilag először Röjtökmuzsajhoz, majd Fertőszentmiklóshoz tartozott a falu. 1990-ben nyerte vissza önállóságát, amelyet a továbbiakban is szeretne megtartani. A Fertő-menti településekhez való közelsége miatt Ebergőc is tagja a Fertőmenti Önkormányzatok Kistérségi Szövetségének. A falu földjei termékenyek, a leggyakrabban termesztett növények a kalászosok, a kukorica és a répa. Az erdők közelsége, az erdőkkel való körülvettség miatt gyakoriak a vadkárok. A főként nyugdíjasok lakta kisközségben szinte mindenki saját szükségleteinek kielégítésére termel. Az állatokkal foglalkozók száma évről évre csökken. A falukép az utóbbi években javult, rendezettek a közterületek, s csak néhány gazdátlan ház akad. A közintézmények régiek, lehetőség szerint rendben tartottak. Víz, villany, gáz, telefon van, a közművek kiépítettek, mindenki számára hozzáférhetőek. Az utak és a járdák folyamatos karbantartása, javítása viszont a jelen és a jövő elodázhatatlan feladata.A faluban élelmiszerbolt és italbolt is működött, de ezek a sorozatos fizetési hiányosságok miatt bezártak, így jelenleg csak a környező falvakban van bolt és kocsma.
Közélete[szerkesztés]
Polgármesterei[szerkesztés]
- 1990–1994: Both József (független)[3]
- 1994–1998: Both József (független)[4]
- 1998–2002: Both József (független)[5]
- 2002–2006: Both József (független)[6]
- 2006–2010: Both József (független)[7]
- 2010–2014: Both József (független)[8]
- 2014–2019: Szabó Szabolcs Imre (független)[9]
- 2019-től: Szabó Szabolcs (független)[1]
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 98,7%-a magyarnak, 3,9% németnek, 2% románnak, 0,7% szerbnek mondta magát (1,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 73%, református 3,9%, evangélikus 0,7%, felekezeten kívüli 7,9% (13,8% nem nyilatkozott).[10]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Imre római katolikus templom. Szentélye román stílusú, 12. századi.
- késő barokk kőkereszt Máriával (1798)
- a klasszicista Mária-szobor (1810–1820, a kismartoni kegyszobor másolata)
- a barokk Pieta szobor (1720).[1]
Források[szerkesztés]
Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből Kelemen Endréné cikkének felhasználásával.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ a b Ebergőc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
- ↑ Ebergőc települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Ebergőc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
- ↑ Ebergőc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
- ↑ Ebergőc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
- ↑ Ebergőc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
- ↑ Ebergőc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
- ↑ Ebergőc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
- ↑ Ebergőc Helységnévtár
