Vének

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vének
Vének címere
Vének címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Járás Győri
Jogállás község
Polgármester Kiss Tamás[1]
Irányítószám 9062
Körzethívószám 96
Népesség
Teljes népesség 166 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 24,38 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 6,89 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vének (Magyarország)
Vének
Vének
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 43′ 60″, k. h. 17° 46′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 60″, k. h. 17° 46′ 00″
Vének (Győr-Moson-Sopron megye)
Vének
Vének
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
Vének weboldala

Vének (németül: Apfeldörfl[3]) község Győr-Moson-Sopron megyében, a Győri járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Magyarország északnyugati részén, a Szigetköz csücskében, Győrtől 14 km-re helyezkedik el. Vének kicsi falu a Szigetközben a Nagy-Duna és Mosoni-Duna találkozásánál. Jelenleg mindössze 154 fő él a helységben. Őseiknek régebben nagy problémát okozott a Duna gyakori áradása. Vének és a vele határos Szőgye, a Szigetközi Ármentesítő Társulat megalakulásával és az általa kezdeményezett töltés építése révén vált védettebbé a folyó pusztító hatásától. De nemcsak a víz az egyetlen kincse ennek a pici községnek, hanem a helység határában található páratlan látványt nyújtó erdős terület is.

A települést kizárólag közúton lehet megközelíteni. Gépkocsival a 14-es számú főútvonalon haladva Nagybajcsnál lekanyarodva, Kisbajcs fele menve érhető el. A megyeszékhelyről menetrend szerint induló autóbuszjáratokkal is el lehet jutni a községbe.

Története és mai élete[szerkesztés]

A falu valószínűleg egy telepesről kapta nevét. Erről tanúskodik Szent László birtokfelsorolása, melyben a helység ily módon szerepelt. Vének neve többféle írásmóddal is előfordult az évszázadok során: Weinuch, Weinick és Wének. A település régóta lakott vidék. I. István király uralkodása alatt már létezett. Akkoriban a pannonhalmi apátság tulajdonát képezte a halászfalu. Az itt élőknek kötelességük volt az apátot „Zigeth-főig” vinni és a hajósi szolgálatot ellátni. Továbbá hálókat kellett szőniük és vizákat fogniuk a szentmártonhegyiek számára.

Egy II. András király korában kelt oklevélben említés történt Vénekről. Ebben a falu lakói a főapát ellen emeltek panaszt. Történt ugyanis, hogy az itt élő házas- és legényembereket az egyházi méltóság korlátlan ideig tartotta a csepeli révben révészként. A felháborodás jogos volt, hiszen házas férfit egy hónapnál, legényembert pedig három hónapnál tovább nem lehetett otthonától távol tartani. Az okmányból az is kiderült, hogy a főapát a Véneken élő halászoktól az összes hal beszolgáltatását követelte, miközben csak nagyböjt idején és csak abban az esetben kellett a zsákmányt átadni, ha a halfogó szerszámokat a pannonhalmiak adták.

A településről a következő említések 1216-ból és 1225-ből valóak, amikor a pápa megerősítette a bencések tulajdonát. Majd IV. Béla király egyik okiratában szerepelt Weynuch írásmóddal, mint apátsági halászok által lakott praedium. „Második honalapítónk” az akkoriban itt élő közel 70 háznép kötelességét és kiváltságait is meghatározta.

1594-ben a törökök Vének felett keltek át a Dunán, hogy a Szigetközben táborozó magyar sereget megtámadják. Ugyanebben az esztendőben, Győr ostromakor a helység elpusztult. A török időkben elhagyott vidék volt, s a pannonhalmi levéltárban található iratok szerint csak 1713-ban népesült be újra. Ekkor németeket költöztetett ide a főapát, akik Apfeldorfnak = Almafalunak nevezték el ezt a helységet( valószínűleg az itt található sok almafa miatt. Később a környező szigetközi falvakból, valamint a Csallóközből érkeztek ide lakók.

A 19. század legjelentősebb eseménye kétségtelenül az 1848-49-es szabadságharc volt. Akkoriban a településen mindössze egy nemesember élt. 1851-ben viszont elvették tőle az előjogokat biztosító nemességet. Történt ugyanis, hogy a „véneki nemes” a győri helyőrség 6 dragonyosának egyik lovát megvette, s 1851-ben azzal ment el a piacra. A paripát a császáriak felismerték és ez elég volt ahhoz, hogy visszavonják nemességét.

A 20. század elején a településről sokan vándoroltak ki Amerikába szerencsét próbálni. Az első világháború óriási áldozatot követelt a falutól. Összesen 15 véneki lelte halálát a pusztító harcokban. A Tanácsköztársaság idején Vének önálló község volt. Az 1920-as években a molnárok befejezték működésüket a Nagy-Dunán, s közülük sokan költöztek el a szomszédos Gönyűre. Az 1936-ban kezdődő spanyol polgárháborúnak volt egy véneki áldozata, aki 1934-ben távozott Magyarországról.

Iskola: Büszkék lehettek az itt élő emberek az iskolára és elsősorban tanítójukra Pados Józsi bácsira, hiszen az akkori kornak a kimagasló kulturális életét köszönhették neki a véneki gyerekek és felnőttek egyaránt. 44 évig tanított, nevelt és intézkedett a falu fejlődését szem előtt tartva. Az iskolát a körzeti iskola megépítése után 1975-ben megszüntették, de ő még 7 éven átsegítette a véneki embereket. 1982-ben, 72 éves korában hunyt el, s vele együtt elment egy korszak is.

Közvetlenül a II. világháború befejezése után 1945-ben megalakult a Földosztó Bizottság, s felosztották a főapátsági birtokot. 1947 őszén kezdték el Vének villamosítását, s 1948 májusában kapcsolhatták fel a villanyt az otthonokban. Ugyanebben az évben szervezték meg a „Földművesszövetkezetet”, melyet később a „Győr- és Vidéke FMSZ”-hez csatoltak. 1950-ben alakult meg Vének és Kisbajcs közös tanácsa. Négy év múlva pedig óriási árvíz sújtotta a települést (az 1954-es dunai árvíz). A régi házak közel 30%-a elpusztult. 1959-ben megalakult a „Két-Duna Termelőszövetkezet”, mely 1960-ban egyesült a kisbajcsi „Petőfi Termelőszövetkezet”-tel, 1962-ben pedig a nagybajcsival .

1982-ben, a Vének község belterületének északkeleti szélén található „Aranykert” nevű liget bekerült a Természetvédelmi Törzskönyvbe. Arról nevezetes ez a terület, hogy itt áll 12 db kocsányos tölgyfa, melyet a faluban élők ősei telepítettek. Ezek közül hetet 1896-ban ültettek a honfoglalást irányító hét vezér tiszteletére. A fennmaradó öt tölgyet pedig két év múlva 1898 őszén helyezték el Erzsébet királyné emlékére.

1990-ben Győr-Moson-Sopron megye, Komárom-Esztergom megye és Vas megye Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetei üdülőkomplexumot építettek Véneken. A Dunához közeli épületben elsősorban a hivatásos nevelőszülők és az általuk nevelt állami gondozott gyermekek üdülhetnek. 1994-ben pedig a Győr-Moson-Sopron Megye Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztálya, valamint a megyei tisztiorvosi intézet egészségvédelmi osztálya szervezett egy tábort az általános iskolát befejezett fiatalok részére. Így minden nyáron kis- és nagy diákok zsivaja hallható a településen és környékén.

Vének önálló község. Az itt élő 154 fő közül minden harmadik ember nyugdíjas. De a véneki idős emberek jól ismerik a régi mondást: „Öreg ember, nem vén ember”. Nem várják ölbe tett kézzel a sors beteljesülését. Teszik a dolgukat, s panaszkodni nem is akarnak.

A lakosság legnagyobb része háztáji gazdálkodással foglalkozik vagy a megyeszékhelyen vállal munkát. Többen is vannak, akik kétlaki életmódot folytatnak. Régebben teljesen más volt a helyzet. Akkoriban elsősorban a Duna adta lehetőségeket használták ki, s halászattal, aranyásással, hajók vontatásával és vízimolnársággal foglalkoztak. Majd mikor a gőzhajót feltalálták és megalakult az I. Duna Gőzhajózási Társaság, a vénekiek hajósokká váltak. Az utazások során számos vidék gazdasági módszereit ismerték meg, s kezdték el alkalmazni otthonukban. A hajósok élete egészen a társaság megszűnéséig, 1945-ig felhőtlen volt. Ezután az emberek kénytelenek voltak más munka után nézni, s többségük győri gyárakban helyezkedett el.

Mindössze két kiskereskedelmi bolt és élelmiszerüzlet, valamint két vendéglátóhely működik a faluban. A település közüzemi ellátottsága jó. 74 otthon vezetékes ivóvízzel rendelkezik, a szennyvízcsatorna hálózathoz a lakások közel 80%-a kapcsolódott, telefon 30 család otthonába van bekötve. Az utak 70%-a burkolt és állapotuk kielégítő. A 60-as évek közepétől épültek ki a gyalog járdák, s kezdték meg az utcák fásítását. Az utóbbi esztendőkben a közvilágítás bővítését végezték el. Jelenleg is állandóan csinosítják a falut, s próbálják növelni a zöld területek mennyiségét. A községben művelődési lehetőség a Faluházban van, ahol 2000 kötetes könyvtár, helytörténeti gyűjtemény és pinceklub várja az érdeklődőket. Itt található a Polgármesteri Hivatal is. A faluban óvoda és általános iskola nem működik, a gyerekek Kisbajcson tanulnak.

A településen élők bíznak abban, hogy Véneknek nemcsak múltja van, hanem jövője is lesz. Remélik, hogy a Szigetköz szépségei továbbra is sok érdeklődőt vonzanak majd a véneki Duna-szakaszra.

Látnivalók[szerkesztés]

  • katolikus templom 1737-ben emelték a Nepomuki Szent János templomot, az 1800-as évek végén szétbontották, hogy a jelenlegi helyén új templom 1906-ban épült fel. 1993-ban újították fel.[1]
  • Aranykert liget [2]
  • Bangha Béla páter /a keresztény sajtó megteremtőjének/ 1998-ban átadott és felszentelt nagyszülői háza
  • falumúzeum /1993/
  • a jurta tábor [3]
  • tanösvény /2003/

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vének települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Ungarndeutsche Ortsnamen (pdf). www.ungarndeutsche.de, 2008. augusztus 6. (Hozzáférés: 2013. január 13.)

Források[szerkesztés]

Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd 1998) Dancsecz Mónika írásának átszerkesztésével.

További információk[szerkesztés]