Vének tanácsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vének tanácsa az ókortól idős tagokból álló, meghatározott döntési hatáskörrel rendelkező testületekre utalt. A mai joviális szóhasználatban egyre inkább csak idős, tapasztalt emberek, gyakran önálló testületet nem képező, csoportjára utal.

Az ókori Spártában[szerkesztés]

Gerúszia volt a neve Spártában és Krétán a vének tanácsának, amelynek a két király és 28, hatvanadik életévét betöltött spártai vén (geron) volt a tagja. Az apella választotta őket. Széles körű jogi hatalma volt: ez volt az egyetlen spártai bíróság, amely kiszabhatott halálbüntetést vagy száműzést. A vének tanácsa tehetett javaslatot a népgyűlésnek, hogy miről tárgyaljon, és amennyiben a népgyűlés döntése a vének számára nem volt elfogadható, feloszlathatták azt. A gerúszia 28 öregből állt akiket közfelkiáltással választották meg minden 60 év feletti jelölt közül. Megbízatásuk életük végéig szólt; ha meghalt valamelyikük, újat választottak helyette.

Az ókori Rómában[szerkesztés]

Az ókori Rómában a senatus a királyt segítő vének tanácsaként működött kezdetben.

A mai szóhasználatban[szerkesztés]

A vének tanácsa kifejezésen a mai politológiai szóhasználatban illetve sajtónyelvben valamely fontos politikus/párt számára tanácsokat adó, tapasztalt tagokból álló csoportra utal, gyakran pejoratív értelemben.[1] A mai "vének tanácsa" nem feltétlenül jelent formális testületet, szemben a szenátussal.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]