Tarjánpuszta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tarjánpuszta
Tarjánpuszta Téli táj.jpg
Tarjánpuszta címere
Tarjánpuszta címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Járás Pannonhalmi
Jogállás község
Polgármester Kálmán Józsefné[1]
Irányítószám 9092
Körzethívószám 96
Népesség
Teljes népesség 398 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 47,51 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 8,44 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tarjánpuszta (Magyarország)
Tarjánpuszta
Tarjánpuszta
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 30′ 14″, k. h. 17° 47′ 19″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 14″, k. h. 17° 47′ 19″
Tarjánpuszta (Győr-Moson-Sopron megye)
Tarjánpuszta
Tarjánpuszta
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
Tarjánpuszta weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tarjánpuszta témájú médiaállományokat.
A falu télen

Tarjánpuszta község Győr-Moson-Sopron megyében, a Pannonhalmi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Tarjánpuszta Győr-Moson-Sopron megye délkeleti részén található, a megyeszékhelytől 25 kilométerre. A településtől északra helyezkedik el országunk egyik nevezetessége, a Pannonhalmi Bencés Főapátság. A községnél fakad a Pándzsa-ér, mely a Ravazd alatti Béla-kútból megduzzadt vízével siet Győr felé a Rábába.

A helység köz- és vasúton is megközelíthető. A 82-es számú főútról a Ravazdnál lévő leágazásnál érhető el, valamint a Győrből Veszprémbe vezető vasútvonal mentén találhataó a település.

Története és mai élete[szerkesztés]

Tarjánpuszta elnevezése egy Árpád-kori falu nevét őrzi. Tarian a mai Ravazd községtől délkeletre feküdt, s már 1086-ban olvashatunk róla a Bakonybéli Apátság birtokainak összeírásáról szóló oklevélben. III. Béla 1137-ben a Szent-Mártoni Apátságnak ajándékozta a Roz (Ravazd) és Toryán falu közötti földet legelőkkel és szántókkal együtt. A 13. században III. Ince pápa 1216. évi bullájában történik még említés a településről, majd III. Honorius és IX. Gergely birtokösszeíró levelében szerepel Toryán néven.

A tatárjárás előtt a falunak három birtokosa volt: a király, a bakonybéli- és a pannonhalmi apát. Később több család szerzett tulajdont itt. 1492-ben kelt oklevélben találkozunk a Picsordiak nevével, akik néhány nemessel együtt gazdálkodtak a birtok egyik felében, a másik felében pedig a szentmártoniak. A 15. század végén egyesülhetett a két rész, ugyanis az ekkor keletkező összeírások már csak egy helységet említenek, Tarjánt. A mohácsi vész utáni török támadások elpusztították a települést, melynek helyén többé önálló falu nem alakult ki. Csupán kisebb lakott helyek tűntek fel az apátsági birtokon. Az 1609. évi adóösszeírás pusztaként említi, s később sem tudott tartósan benépesülni. Az elpusztult Tarján helyén maradt puszta pedig a Pannonhalmi Apátság birtokába került.

A 18. században Göncz Celesztin Főapát alatt (1709-1722) a település már a főapátság szentmártoni kerületének igazgatásába tartozott. Találtak kimutatásokat 1787-ből a gazdaság állományáról és jövedelméről. 1835-ben juhász- és kocsislakás, ló-, tehén- és birkaistálló épült. 1867-ben kápolnás tisztilakot alapítottak, majd 1879-ben iskolát emeltetett a főapát, Kruesz Krizosztom.

A Győr-Veszprém közötti vasútvonal kiépítésével 1896. augusztus 10-én megállót és rakodót kapott Tarjánpuszta. Másnap megindulhatott a személy- és teherforgalom. 1897-től gazdasági épületekkel és cselédlakásokkal bővült a falu képe. 1899-ben pedig egy szélmalommal gazdagodott a település, melyet a víz felemelésére, valamint őrlés és darálás elvégzésére használtak. A lakosság a gazdálkodásnál nagy hangsúlyt fektetett a legelők hasznosítására, s az állattartásra. A szántóföldeket is eredményesen hasznosították. Erdők kivágásával pedig gyarapították a termelésre alkalmas területeket. Ezeken kívül a pannonhalmi apátság a két világháború között sokat fordított a település fejlesztésére.

1945 után a gazdasági épületeket lebontották, s az építőanyagot más községekben hasznosították. Tarjánpusztát pedig társközségként a három kilométerre levő Ravazdhoz csatolták. Az 1970. évi körzetesítéskor Pannonhalmához, majd 1991-ben a helyhatósági választások után ismét Ravazdhoz került. 1991 májusában az itt élők kezdeményezték az önálló községgé alakulást. Ugyanezen év június 24. napján falugyűlés keretében népszavazással is törvényesen hangot adtak ez irányú kérésüknek. A szükséges engedélyek megszerzése után 1991. november 7-én a Köztársasági Elnök, 1992. január elsejei hatállyal önálló községgé nyilvánította Tarjánpusztát.

Nem volt könnyű a községi élet beindítása. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a település nem rendelkezett kialakított intézményrendszerrel. Csupán egy félnapos óvoda működött egyre romló körülmények között. Jelenleg már alsótagozatos általános iskola is található Tarjánpusztán, melynek névadója Boros József, egykori kántortanító. A szeptemberi iskolaavató és tanévnyitó ünnepség után fogtak hozzá a községháza kialakításához. Régi épületből felújítással oldották meg a feladatot. 1993. március 27-én történt az átadás, s azóta szép, esztétikus környezetben fogadhatják a hozzájuk forduló ügyfeleket. A fentebb említett intézményeken kívül művelődési ház, könyvtár, templom és sportpálya is található a faluban. Ezeken a helyeken tudják az itt élő emberek szabadidejüket eltölteni.

A 392 fős településen 11 nyilvántartott egyéni vállalkozó van, akik közül öten kereskedelmi, hatan pedig szolgáltató tevékenységet folytatnak. Működik itt két részvénytársaság, egy KFT és két BT. A legjelentősebb gazdasági társaság a TIG.

Tarjánpusztán 115 lakás található, melyeknek 98%-a vezetékes ivóvízzel rendelkezik. 92 otthon rendelkezik telefonnal és ugyanennyit kapcsoltak be a szennyvízcsatorna hálózatba. A községben levő utcák 80%-a portalanított. Megoldott a szilárd- és folyékony kommunális hulladék elszállítása is.

Nevezetességei[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd 1998) Dancsecz Mónika írása átdolgozásával.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Tarjánpuszta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)

További információk[szerkesztés]