Répcevis

Répcevis
A Szent András templom a kálváriával
Répcevis címere Répcevis zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Győr-Moson-Sopron
Járás	Soproni
Jogállás	község
Polgármester	Hollósi Péter Pál (független)
Irányítószám	9475
Körzethívószám	99
Népesség
Teljes népesség	320 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	53,53 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	6,09 km²
Földrajzi nagytáj	Nyugat-magyarországi peremvidék
Földrajzi középtáj	Vas–Soproni-síkság
Földrajzi kistáj	Répce-sík
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 26′ 37″, k. h. 16° 40′ 21″47.443688888889, 16.672430555556
Répcevis Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Répcevis weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Répcevis témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Répcevis (németül: Heils) község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Soproni járásban található.

Fekvése

Kőszeg közelében, közvetlenül a magyar–osztrák határ mellett fekszik, a Kisalföld és az Alpokalja találkozásánál. A szomszédos települések a határ magyar oldalán: észak felől Zsira, kelet felől Gyalóka, délkelet felől Szakony, délnyugat felől pedig Peresznye. Északnyugat felől Ausztriához tartozó területek határolják, a legközelebbi település abból az irányból Locsmánd (Lutzmannsburg).

Éghajlata mérsékelt, az Alpok közelsége miatt csapadékosabb és kissé hűvösebb az országos átlagnál, de a csapadék eloszlása igen változó.

Megközelítése

Csak közúton közelíthető meg, Zsira vagy Horvátzsidány-Peresznye érintésével, a 8627-es úton. Az ország távolabbi részei felől a 87-es főútról Kőszegen át, a 84-es főútról lövői, vagy a 85-ös főútról fertőszentmiklósi letéréssel érhető el.

Közösségi közlekedéssel a Sopron–Kőszeg–Szombathely(–Nagykanizsa) viszonylaton közlekedő autóbuszjáratokkal lehet eljutni a községbe. Régebben elérhető volt vonattal is, de 1974-ben a Sárvár–Répcevis-vasútvonalat megszüntették. Kerékpárút köti össze Zsirával és Locsmánddal, amiről leágazva Bükön át egészen Bőig lehet kerékpározni.

Története

Répcevisen régészeti ásatások során került elő két lakóverem, amiket Nováki Gyula régész tárt fel a volt téglagyári agyagveremben. Az egyik a korai vaskorból, Kr. e. 800–500 közötti időkből származik. Egyszerű, földbe vájt gödör, középen nyílt tűzhely maradványa, felette nyeregtető lehetett, de ez teljesen elpusztult már. Benne edénytöredékek és állatcsontok voltak. A lelet a hallstatti kultúrához köthető, ekkor illír nyelven beszélő népek lakhattak itt, akiket Kr. e. 400 táján a kelták szorítottak ki a vidékről. A másik lakóverem ettől 100 méternyire volt, jóval későbbi időkben, Kr. u. 750–950 körül építették, az avar-szláv korban. A ház alaprajza tisztán látható, négyszög alakú, északi sarkában majdnem teljesen ép búbos kemence, mellette keskeny, hosszúkás tüzelőpad, ahol nyílt tűzön főztek. A ház másik sarkában kis négyszögletes, sárral kitapasztott verem volt, amelyben az élelmet tartották. Megtalálták a tető elszenesedett gerendáit is, amelyek a ház pusztulásakor dőlhettek le.

A Vis névről is arra következtethetünk, hogy a település már a honfoglalás előtt létezett. A „Vis” szó szláv eredetű, magyarul „felsőt” jelent. Vis első említése 1225-ben történt. 1370-ben oklevélben Káptalanvis és Nemesvis már külön szerepelt. Nemesvis nemesi családok birtokában volt. Káptalanvis földesura az egész úrbéri korszakon keresztül a győri káptalan. Az egyes kisgazdaságok területe eléggé kicsi volt. 1767-ben kiadják a hegytörvényt a káptalanvisi szőlőkre. 1879-ben újabb hegytörvényt adnak ki. A szőlősben az időjárás védőszentjeinek, Szent János és Pál ókeresztény vértanúknak szobra áll, a szőlősgazdák különösen jégverés ellen kérték közbenjárásukat. 1738 körül a szűkös telki állomány kiterjesztésére megindult némi erdőirtás.

A község 1848. október 11-én 4 órán át a szabadságharc egyik csatájának színhelye volt. A magyarok elől menekülő horvátok – akik a környéket fosztogatták, házaikat felgyújtották –, a határban táboroztak. A magyar huszárok és tüzérek rajtuk ütöttek. A 4 órás harcban a horvátok 80–90 katonát veszítettek, majd Kőszeg irányába menekültek. A harcban 2 magyar huszár és 1 honvédtüzér esett el. A honvédtüzér Devich János volt, a község temetőjében nyugszik. A visi ütközet 50. évfordulóján, 1898. október 11-én emlékművet állított a község. A csatából visszamaradt ágyúgolyók a templom külső falában hirdetik a szabadságharc emlékét.

1860–70-ben nagy szárazság volt. 1863-ban a Répce teljesen kiszáradt, több mint 8 hétig egy csepp víz sem volt benne. 1879-ben a gyakori esőzés következtében viszont a Répce úgy megáradt, hogy elöntötte a község határát. Ez 1900-ban megismétlődött. Az árvíz oly nagy volt, hogy az új árok hídjait magával sodorta. Az árvizek miatt a 19. században Locsmándtól (Lutzmannsburg) a Répce medréből elágazva új árkot létesítettek a Répce árvizeinek megakadályozására.

Az elemi iskola 1790-ben épült. 1832–34-ben a felhőszakadások következtében nagy tömegű víz tört be az épületbe és elárasztotta a tantermeket, ezért 1935-re felépült az új emeletes iskola két szolgálati lakással, ekkor került az épületre Szent Imre szobra. Ebben az időszakban Daloskör, Levente és Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Polgári Lövészegylet és Gazdakör is működött a faluban. Répcevis Káptalanvis és Nemesvis egyesítésével jött létre 1928-ban. 1945-ben 93 földigénylőnek 143 kh-at osztottak szét. 1950-ben megalakult az önálló tanács, addig a falu a zsirai körjegyzőséghez tartozott. 1959-ben termelőszövetkezet alakult.

1953-ban új műutat, 1956-ban új hidat, 1964-ben orvosi rendelőt, várótermet és 150 személyes művelődési otthont építettek. 1963 tavaszán bezárták a téglagyárat, pedig korszerűtlensége ellenére is jövedelmezően működött, és 50-60 környékbeli embernek biztosított munkalehetőséget, továbbá a gyártáshoz nagy mennyiségű és jó minőségű alapanyag állt helyben rendelkezésre. Helyette kénőrlő üzemet alakítottak ki, ahol egészségtelen körülmények között 28-an dolgozhattak, és ezt a létszámot is tovább csökkentették. Ma a Kén Vegyipari Termelő és Kereskedelmi Kft. a tulajdonosa. 1965-ben újabb árvíz pusztított a településen. 1913. november 9-én nyitották meg a Sárvár–Répcevis–Felsőlászló-vasútvonalat, amelynek határmenete 1933-ig megmaradt, majd a hazai szakaszát 1974. május 26-án bezárták.

Répcevis a határ közelsége miatt nem fejlődött igazán, ezért a lakosság száma az 1930-as adatokhoz képest közel a felére csökkent: 1930-ban 848 fő, 1990-ben 416 fő. A faluban van villany és vezetékes ivóvíz, működik vegyesbolt, és TÜZÉP-telep. A postahivatal 2003-ban bezárt, mobilposta-szolgáltatás működik a településen. A régi iskolaépületben 2004 novemberétől a polgármesteri hivatal működik. A peresznyei római katolikus plébánia filiája Gyalóka mellett.

• 
  Vályi András: Magyar ország leírása 3. kötet (Buda, 1799), 639. old.
• 
  i. m. 638. old.
• 
  Felekezet, lélekszám, egyházi beosztás; rk. = római katolikus, ág. = ágostai (evangélikus), izr. = izraelita (in: Dvorzsák János: Magyarország helységnévtára. Bp, 1893. 542. old.)

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Horváth József (független)
• 1994–1998: Horváth József (független)
• 1998–2002: Horváth József (független)
• 2002–2006: Horváth József (független)
• 2006–2010: Kovács István (független)
• 2010–2014: Hollósi Péter Pál (független)
• 2014–2019: Hollósi Péter Pál (független)
• 2019–2024: Hollósi Péter Pál (független)
• 2024– : Hollósi Péter Pál (független)

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	342	339	328	308	319	316	320
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 96,9%-a magyarnak, 2,8% horvátnak, 0,3% lengyelnek, 4,4% németnek mondta magát (2,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 88,1%, református 1,7%, evangélikus 0,8%, felekezeten kívüli 1,9% (7,5% nem nyilatkozott).

Nevezetességei

• Műemlék jellegű az egyhajós, egytornyos, sokszorosan átalakított barokk rk. Szent András plébánia-templom. A 17. század végén épült Rózsafüzér királynője kápolna, a Nepomuki Szent János kápolna és a templom körüli sírkövek (Rimanóczy Boldizsár sírköve 1730-ból, a Farkas család sírköve 1754-ből, a Csébi család sírköve és Konkoly László klasszicista sírköve 1822-ből).

Galéria

• 
  Szent Antal-szobor
• 
  Kálvária
• 
  A Szent András-templom kertjében lévő műemlék sírkő
• 
  Kálvária a templomkertben
• 
  A kálvária megújult stációi
• 
  Szentháromság-oszlop (1707), háttérben a volt iskola, ma önkormányzat épülete
• 
  Szent Imre-fülke a volt iskola, ma önkormányzat falában
• 
  Szent János és Pál-szobor a plébánia udvarán (1897)
• 
  A vasútállomás felújított és átépített épülete az utcai bejárat felől, ma sportközpont
• 
  A vasútállomás felújított és átépített épülete, az egykori vágányok felől
• 
  Házsor szélkakassal
• 
  A Répce

Források

• Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd, 1998) Torma Margit írásából átdolgozva.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Répcevis témájú médiaállományokat.

• Répcevis község weboldala
• A répcevisi Szent András Plébánia honlapja
• Répcevis története
• Répcevis templomának története
• 1848-as csata Répcevisen
• Répcevis kluboldala