Sárvár–Répcevis–Felsőlászló-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sárvár–Répcevis–Felsőlászló vasútvonal
Vasúti emlékhely Csepreg Tömörd felőli határában
Vasúti emlékhely Csepreg Tömörd felőli határában
Vonal: régi 14-es vasútvonal
Hossz: 41 km
Nyomtávolság: 1435 mm
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárvár–Répcevis–Felsőlászló-vasútvonal témájú médiaállományokat.
BSicon STR.svg 25 Ukk felé
BSicon BHF.svg Zalabér
BSicon xABZgl.svg 25 Zalaegerszeg felé
BSicon exHST.svg Zalavég
BSicon exHST.svg Mikosdpuszta
BSicon exHST.svg Szajki erdő
BSicon exBHF.svg Hosszúpereszteg-Alsófalu
BSicon exHST.svg Vashosszúfalu
BSicon exBHF.svg Káld 6-os számú őrház
BSicon exHST.svg Vásárosmiske
BSicon exHST.svg Gérce
BSicon exHST.svg Sitke
BSicon exBHF.svg Sárvár-egykori fatelep, az épület ma MÁV tárgyalóközpont
BSicon xABZg+r.svg 20 Székesfehérvár felé
BSicon WBRÜCKE.svg Rába
BSicon eABZg+l.svg Iparvágány az egykori Cukorgyár felé
BSicon BHF.svg 0 Sárvár
BSicon xABZgl.svg 20 Szombathely felé
BSicon exBHF.svg 4 Rábasömjén
BSicon exBHF.svg 8 Felsőpaty
BSicon exHST.svg 12 Zsédeny mh.
BSicon xABZg+l.svg 16 Szombathely felé
BSicon BHF.svg 14 Hegyfalu
BSicon xABZgr.svg 16 Hegyeshalom felé
BSicon exWBRÜCKE.svg Répce folyó
BSicon exBHF.svg 18 Mesterháza-Tompaládony
BSicon exBHF.svg 21 Chernelházadamonya
BSicon exBHF.svg 23
BSicon exHST.svg Bükfürdő mh.
BSicon xABZg+r.svg 15 Sopron felé
BSicon BHF.svg 29 Bük
BSicon xABZgl.svg 15 Szombathely felé
BSicon exWBRÜCKE.svg Répce folyó
BSicon exBHF.svg 36 Csepreg
BSicon exSTR+GRZq.svg Vas megye / Győr-Moson-Sopron megye
BSicon exBHF.svg 45 Répcevis  Magyarország
BSicon xGRENZE.svg
BSicon exBHF.svg 48 Locsmánd (Lutzmannsburg)  Ausztria
BSicon exBHF.svg 50 Répcemicske (Strebersdorf)
BSicon exWBRÜCKE.svg Raidingbach patak
BSicon exBHF.svg 52 Répcesarud (Frankenau)
BSicon exBHF.svg 56 Borsmonostor (Klostermarienberg)
BSicon exBHF.svg 59 Alsólászló (Unterloisdorf)
BSicon xABZg+r.svg Sopron–Kőszeg-vasútvonal Sopron felé
BSicon KBHFxe.svg 61 Felsőlászló (Oberloisdorf)
BSicon exSTR.svg Sopron–Kőszeg-vasútvonal Kőszeg felé

A Sárvár–Répcevis–Felsőlászló-vasútvonal egy megszűnt magyar vasúti mellékvonal.

Története[szerkesztés]

Az 1800-as évek végén fogalmazódott meg egy új vasútvonal építése Sárváron, többek között az ott 1895-ben megnyílt cukorgyár ellátására. Végül 1911. április 27-én született meg a Dunántúli HÉV engedélyokirata, mely új vasútvonal építéséről szólt ZalabérSárvárBükFelsőlászló (ma az ausztriai Oberloisdorf) között, ahol a vonal a Sopron-Kőszegi HÉV Sopron–Kőszeg-vasútvonalába csatlakozva Kőszeg végállomásig vezet.

A SárvárBük közötti 26,5 km hosszú szakasz műtanrendőri bejárására 1913. szeptember 27-én került sor, a teljes vonalat 1913. november 9-én nyitották meg.[1] A vonalat a MÁV helyiérdekű vasutak szabványai szerint építették, a felépítmény 23,6 kg/fm tömegű „i” jelű sínekből készült.

A trianoni békeszerződés a RépcevisKőszeg szakaszt Ausztriához csatolta. A vonal kiszolgálását Locsmándig (ma Lutzmansburg) a MÁV, onnan a GYSEV végezte tovább. A vonal engedményese az első világháború után is a Dunántúli HÉV maradt.

Osztrák oldalon a személyforgalom 1933. május 14-én szűnt meg. A pályát Répcemicske és Répcesarud között a második világháborúban találat érte. Egyes feljegyzések alapján 1955-ig a megmaradt vonalat teherforgalomra, többek között cukorrépa szállítására használták Felsőlászló-Répcesarud között. A Raiding patak felett ívelő híd alapjai még láthatóak.[2] Az L225 jelű Locsmándra menő út korszerűsítésével Répcemicskén a vasútállomás területét átvágták és az egykori vasútállomást keletről elkerülő ország út mellékút lett, ma Obere und Untere Bahnzeile (Felső és Alsó vasútsor).

A vonal jelentős műtárgya volt a Csepreg és Bük közötti alsópályás acélrácsos-tartós Répce-híd, amelyet 1945. márciusában felrobbantották, éppen amikor egy 424-es mozdonnyal vontatott lisztes szállítmányt igyekeztek a közelgő front elől Répcevisről kimenekíteni. A mozdony személyzetét nem értesítették, így a vezér tragikus módon a gép és a szerkocsi közé szorulva lelte halálát. A híd helyén egy évtizedig provizóriumon közlekedtek a vonatok, majd újjáépítették.[3]

A második világháború után 1945. augusztus 15-én indult újra a vonatforgalom, immár csak Répcevisig, mivel Locsmánd és Répcesarud között a pályát felszedték. 1963. május 26-án a büki gyógyfürdő megnövekedett forgalmának kiszolgálására a fürdőtől négyszáz méterre Bükfürdő néven megállóhely nyílt. Naponta két közvetlen fürdővonat közlekedett Szombathely és Bükfürdő között.

Megszüntetése[szerkesztés]

Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció értelmében 1972. május 26-ig vizsgálták a SárvárRépcevis vonal területét, melynek következtében a vonal forgalmát 1974. május 26-tól közútra terelték, majd a 41 km hosszú vasútvonalat felbontották. Sajnálatos módon a BükBükfürdő szakasz sem maradhatott meg. Megszűnése előtt a 14-es sorszámot viselte.

Vontatás járművei[szerkesztés]

A forgalmat 375-ös és 376-os sorozatú MÁV-gőzmozdonyokkal bonyolították le, majd a MÁV Ganz gyártmányú két-, illetve háromtengelyű BCmot (később AB) jelölésű motorkocsijai is közlekedtek itt. Ritkábban 22-es sorozatú mozdonyok is feltűntek. Az 1970-es években a pályán közlekedett Abymot 459, a háromtengelyes motorkocsik egyike. Ebben az időben a megnövekedett igényeket az Abmot 438 és az Abmot 371 vontatta a négy mellékkocsis szerelvény is szolgálta a 8925-ös személyvonattal. 1970-től közlekedtek rövid ideig négytengelyű személykocsik a Sárvár–Bük vonalszakaszon. A vonal sajátossága volt a vegyesvonat, amely az egyes állomásokon szükséges tolatások miatt kisebb-nagyobb késéssel közlekedett. A vontatást a zalaegerszegi fűtőház látta el. A második világháború után, 1950-től Répcevis–Sopron-Déli pályaudvar között munkásvonatok és Szombathely–Sárvár–Bük vonalon fürdővonatok is közlekedtek, melyeket a szombathelyi vontatás állított ki. Bük-fürdő kiépítésével az utolsó időszakban megjelentek a négytengelyes személyvagonok.[3]

Állomások képei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Referenciák[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Lovas Gyula: A nyugat-magyarországi kérdés vasúti vonatkozásai II. Vasúthistória évkönyv 2002.